Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-26
2025 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2026 és a szolgáltató iparral együtt a lakosság fokozódó igényeit egyre inkább kielégíti. A addig túlnyomórészt kisparcellás, egyéni gazdálkodás jellemezte mezőgazdaságunkat szocialista mezőgazdasági nagyüzemeken nyugvó mezőgazdasággá szerveztük át. Mindezt egybevetve * tehát arányaiban és korszerűségében is jelentősen átalakult gazdaságunk. ; *••• A fejlődés előtérbe hozta a szakember — ezen belül — a szakmunkásképzést. t\ f>i«*iL#iun kásképző intézetek egyre nagyobb szerepet tölte nek be a népgazdaság szakmunkás-szükségleté nek biztosításában. Ma már a jelenlegi szakmun kásállomány 60 százaléka a szocialista rendszer ben vált szakmunkássá. Míg 1951-ben az év szükségletnek csak 26 százalékát fedezte ifjúságforrásból a szakmunkástanuTó Véén?*«*. ielenle, r ez az arány már 68 százalékra emelkedett. A szakmunkástanulók számának növekedése mellett emelkedett általános műveltségük is. 1949-ben a tanulóknak csak 37 százaléka rendelkezett a 8 általános iskolai végzettséggel, 35 százalékuk pedig az általános iskola negyedik, illetve ötödik osztályát végezte el. Az 1968—69. tanévben beiskolázott tanulóknak csak 0,1 százaléka nem végezte el a 8 átalános iskolát. A szakmunkásképző iskolák a tanulók általános iskolában szerzett műveltségét tovább növelték. Az itt folyó oktató-nevelő munka nemcsak arra irányult, hogy a különböző népgazdasági ágakban felmerülő igényeknek megfeleljen szaktudásuk, hanem döntő mértékben arra is, hogy a leendő ifjúmunkásokbán kifejlődjön a kollektív érzés és magatartás, a felelősségteljes cselekvési készség. A képzés során ae az alapvető törekvés érvényesül tehát, hogy a munkásosztály e legfontosabb rétege ne csak a szaktudást igénylő munkában, hanem általános műveltségben és egész tevékenységében megfeleljen annak a követelménynek, amelyet vele szemben a társadalom támaszt. Hogy e nemes célkitűzés az oktató-nevelő munkában megvalósuljon, annak számos feltételét kellett biztosítani. E feltételek megteremtésére világosan utal az a körülmény, hogy a szakmunkásképző iskolák oktatása immár két évtizede nem egyetlen tankönyvre épül, mint a kapitalista múltban. A szakmunkásképzés szerves részévé vált a legfontosabb közimereti tárgyak oktatása. A mai szakmunkástanuló a matematikán, fizikán, elektrotechnikán túlmenően tanulja a magyar nyelvet és irodalmat, csakúgy, mint a magyar és egyetemes történelem legfontosabb fejezeteit. A szakmai tudást elmélyítő szakkörök mellett számosan szívesen kapcsolódnak be az irodalom- és történelem-szakköreibe is. Évenként a tanulók túlnyomó többsége nemcsak a szakmai tudást lemérő versenyekben vesz részt, hanem nemes vetélkedésben kipróbálja tudását a közismereti tantárgyakból is. Az ifjúság nevelésében kiemelkedő feladat a szocialista hazafiságra, proletár internacionr. lizmusra történő nevelés. Fiataljainkat fel ker vértezni munkásöntudattal, mivel számos negatív hatás éri őket mind kívülről, mind pedig belülről. Az ellenséges propaganda annak tudatában, hogy szakmunkástanulóink a jövendő munkásosztály részét képezik, megpróbálja fiataljainkat befolyásolni, hamis képeket festve előttük a kapitalista világ korlátlan lehetőségeiről. Ügy erre, mint az úgynevezett kettős nevelésre is figyelemmel kell lennünk, amikor egyes fiatalok mást tanulnak ugyanarról az iskolában és mást sugall az otthon, vagy ami még rombolóbb, a fiatalok nem mindig tapasztalhatják a felnőttek részéről a szavak és a tettek egységét. Kedves Elvtársak! A szakmunkástanuló fiatalok nevelésében nagy szerepe van mind az intézeti, mind pedig az üzemi KlSZ-szervezeteknek. Ezek nevelőmunkája hatékonyan hozzájárul a fiatalok eszmei-politikai neveléséhez. Ezért igen értékes az a támogatás, amellyel a fiatalok tudatformálását segítik. A jövő nevelőmunkája eredményességének záloga a KISZszervezetek munkájának további erősödése, fejlődése. Ugyancsak jelentős a szakszervezeti szervek nevelő munkája, önmagában is nagy jelentőségű az a tény, hogy a fiatalok szakmunkástanuló idejük kezdetén tagjaivá válnak a dolgozók sok milliós tömegszervezetének, ahol helyes munkásöntudatot és fegyelmet tanulhatnak. A szakszervezetek fontos feladata, hogy mindennapos gyakorlati tevékenységükkel éberen őrködjenek afelett, hogy a fiatalok jogai ne szenvedjenek csorbát. E helyes érdekvédelem mellett az a kérésünk, hogy segítsenek bennünket abban, hogy a jövőben még nagyobb figyelemmel tudjuk kiválogatni azokat, akikre rábízzuk a fiatalokat, hogy tőlük szakmát, szocialista munkásöntudatot és emberséget tanuljanak. Tisztelt Országgyűlés! A magyar szakmunkásképzésnek követni kellett a népgazdaságunk struktúrájában végbement változásokat. A szükségletnek megfelelően új népgazdasági ágazatokban indult meg a szakmunkásképzés. A képviselő elvtársak előtt is ismert, hogy bizonyos ágazatok gyorsabban fejlődtek másoknál. így gyorsabban nőtt például a vegyipar vagy a műszeripar termelése az ipari termelés átlagánál. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az ágazatoknak a szakmunkásigénye is nagyobb az átlagosnál. A mezőgazdaságban a nagyüzemi termelés, a gépesítés elterjedése, a kemizálás — olyan tényezők, amelyek szükségessé tették a szakmunkásképzés bevezetését és fejlesztését. Ennek eredményeként 1965-ben a mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozóknak 14 százaléka már szakmunkás volt. Emelkedett a szakmunkaerő aránya a kereskedelemben és a szolgáltatóiparban is, ahol az állományi létszámhoz viszonyítva 1961-ben 45,7 százalék, 1967-ben már 52,5 százalék volt a szakmunkások aránya. Évről évre több lett tehát a kiképzett szakmunkások száma. 1968-ban már 59 000 tanuló tett szakmunkásvizsgát az 1951. évi 13 000, s az 1959. évi 23 000 fővel szemben. Addig, amíg az 1949—1950-es tanévben alig haladta meg a 60 000 főt a szakmunkástanulók létszáma, a jelenlegi tanévben az összes létszám több mint 220 000 fő. Mégis e nagy mennyiségi fejlődés ellenére napjaink egyik legégetőbb problémája az, hogy egyre nehezebb egyes fizi90 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ