Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2007 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2008 a másik fél volt jobban érdekelt, és így megfelelő rendezésre jutottunk. Hasonló kölcsönös megértéssel lépésről lépésre előbbre tudunk majd haladni a többi kérdés megoldása felé is. Miért mondom ezt? Mert ennek jelképes fontosságot tulajdonítunk. A két rendszer országai között, és általában a mai világhelyzetben sok kérdés vár rendezésre. Egyfelől sorsdöntő jelentőségű, nagy kérdések, mint a termonukleáris háború veszélyének végérvényes kiküszöbölése, s ezzel együtt az általános és teljes leszerelés feltételeinek megteremtése, a háborús konfliktusok felszámolása. Másfelől a nemzetközi kapcsolatok naponkénti eseményeiből adódó problémák, viták, súrlódások, a külpolitikai élet sokszor aprónak tűnő napi kérdései. Ezeknek a kis és nagy jelentőségű kérdéseknek a megoldása felé csak lépésről lépésre lehet előrehaladni. Minél bonyolultabbak a kérdések, annál apróbb lépésekkel, az apró ügyekben is mindig a sorsdöntő, nagy kérdések jelenlétét látva és érzékelve, a realitásokat, az erőviszonyokat, a kölcsönös jogos érdekeket, a jogos érdekeket tiszteletben tartva és előrevivő kompromisszumokra törekedve. Így lehet a nemzetközi viszonyokat javítani. A mi külpolitikánk erre törekszik. A nemzetközi viszonyok javítására irányuló törekvések kiemelkedő jelensége az a mód, ahogyan a Szovjetunió kormánya az ENSZ közgyűlésén a nemzetközi problémákkal foglalkozott, és az a javaslat, amelyet — velünk is egyetértésben — egyfelől a világ békéje és biztonsága megerősítése céljából, másfelől a vegyi és bakteriológiai fegyverek eltiltása tárgyában benyújtott. A genfi leszerelési bizottság, amelynek munkájában — mint ismeretes — néhány hét óta a mi kormányunk is részt vesz, ez a genfi leszerelési bizottság előreláthatóan jelentős javaslatokkal fordul már a jövő hónap folyamán az ENSZ közgyűléséhez a fegyverkezési verseny fékezését szolgáló kérdésekben. Az ENSZ közgyűlése keretében a mi delegációnk a mostani közgyűlésen is tevékenyen vesz majd részt minden vállalkozásban, annak érdekében, hogy az ENSZ-közgyűlés keretében is erősödjenek a jelenlegi világhelyzet kedvező változásának jelei, és szoruljanak háttérbe a feszültségeket és veszélyeket szító erők. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Ilyen nemzetközi helyzetben, ilyen külpolitikai törekvésekkel összefüggésben kötöttük meg új barátsági szerződésünket a Bolgár Népköztársasággal. Ez a szerződés megfelel a Magyar Népköztársaság alapvető külpolitikai törekvéseinek, politikai elveinek, bel- és külpolitikai érdekeinek. Ez a szerződés a benne foglalt törvényes kötelezettségekkel és azoknak a megvalósításával jól szolgálja a szocialista országok közösségét, az antiimperialista front erősítését, a békés egymás mellett élés, az európai biztonság s általában a nemzetközi béke ügyét, a Magyar Népköztársaság védelmét. Mindezek alapján kérem, az Országgyűlést, a kormány nevében, hogy a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést iktassa az Országgyűlés, az ország törvényei közé. (Taps.) ELNÖK: A külügyi bizottság előadója, Erdei Lászlóné képviselőtársunk következik szólásra. ERDEI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Megtisztelő megbízatásom, hogy az országgyűlés külügyi bizottsága nevében elfogadásra ajánljam képviselőtársaimnak a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatását. Meggyőződésem, hogy e szerződés törvényerőre emelésével nem egyszerűen a formális aktusnak teszünk eleget. Többről van szó ! Két testvéri szocialista ország és nép baráti kapcsolatainak olyan megerősítéséről, amelynek szálai közös történelmi sorsunkban gyökereznek. Az előadói emelvény komoly és ünnepélyes szavak kimondására biztatja az embert. Olyan szaVak kimondására, melyek méltóak a két állam szocialista internacionalizmuson alapuló barátságának törvényes szentesítéséhez. Mégis, felmentést szeretnénk kérni a szigorú pontossággal fogalmazott külpolitikai okfejtés kötelessége alól. Nemcsak azért, mert a képviselőtársaim előtt fekvő törvényjavaslat hivatalos szövege ezt helyettem megteszi. Nemcsak azért, mert Péter János külügyminiszter elvtárs előttem elhangzott expozéjában pontosan rárajzolta Európa térképére a barátsági szerződés messzeágazó és békét erősítő vonásait. Hanem azért, mert e barátsági szerződésnek a hivatalos nyelven fogalmazott mondatai mögött több van, mint amennyit paragrafusai egyáltalán kifejezhetnek. Mélyebb, érzelmekkel telítettebb a mi barátságunk. Ezért is indokolt azt újból és szándékainkat megerősítve most törvényerőre emelni. A külügyi bizottság egybehangzóan helyeselte az 1948. július 16-án kötött szerződés ez év július 10-i megújítását. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kormánya a szerződés megújításakor figyelemmel volt a két ország szocialista építőmunkájának, tapasztalatainak, eredményeinek húszéves összegezésére, számba vette az Európában és az egész világon végbement változásokat, s ennek megfelelő szerződést kötött. A barátság, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás új okmánya egyformán szolgálja mindkét nép javát, boldogulását, a szocialista társadalom fejlődését. Tisztelt Képviselőtársaim ! Miért ilyen természetes és magától értetődő a magyar és a bolgár nép barátsága? Hol ered e barátság forrása és miből táplálkozik évszázadok óta? Vannak történészek, akik rokonnak tartanak bennünket. Azt írják: „A magyarokkal rokon bolgár nép 681-ben foglalta el jelenlegi hazáját." Teljes bizonyossággal nem tudjuk még, hogy e történészek állítása megfelel-e a valóságnak. Egyet azonban bizonyosan tudunk: a tatárjárás, a törökdúlás, a Habsburgok gyarmati igája bennünket is arra tanított meg, amire bolgár testvéreinket 170 éven át a bizánci és majd félévezreden át a török rabság: a szabadság szeretetére és tiszteletére. Ezért is valljuk mi éppen annyira magunkénak Hriszto Botevet, mint a bolgár nép Petőfit és Kossuthot, ezért is áll annyira közel hozzánk