Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2009 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2010 Dimitrov tanítása a népfront-politikáról, mint hozzájuk a mi népi, nemzeti összefogásunk a szabad életért. És az éppen tegnap ünnepelt dátum, a huszonöt esztendő előtti szeptember 23-a új fejezetet nyitott közös történelemkönyvünk lapjain. Ekkor léptek hazánk sokat szenvedett földjére a szovjet csapatok oldalán, életüket áldozva életünkért, a bolgár nép fiai is. Nemcsak a történelemkönyvbe, de a szívünkbe is írták magukat attól a naptól kezdve. Barátságunkat vérrel pecsételték meg. S amit évszázadokon át közösen tanultunk meg szeretni és becsülni, a szabadságot, azt ők bennünket segítve ragyogtatták fel. Hősi sírjaikon — Pécs alatt — meghatódottsággal tesszük le minden alkalommal a tisztelet virágait, s emléküket éppen úgy őrizzük mint szüleik, asszonyaik valahol a bolgár tenger partján, vagy az ősrégi kolostorokat őrző hegyekben. 25 éve a bolgár és a magyar nép együtt kezdett új életet. Szinte egyszerre léptünk. Még a gondolataink is közösek voltak, örültünk egymásnak, aggódtunk egymásért. Gyakori és hasznos volt a találkozás kormányszinten Budapesten és Szófiában. Állami és pártvezetőink az alapvető kérdésekben mindig elégedetten állapították meg a teljes nézetazonosságot. Egy elvet vallunk a Varsói Szerződés jogosultságában és szükségességében. Egyformán a KGST-ben látjuk országaink gazdasági felemelkedésének egyik fontos eszközét. S mert úgy véltük jónak, közös vállalkozásokban kamatoztatjuk adottságainkat, lehetőségeinket és így alkotunk többet, jobbat mint amire egymagunkban képesek lettünk volna. Mindig nyitva áll az ajtónk egymás előtt. Tapsolt népdalainknak Várna és a bolgár táncosoknak Szeged. Városaink fogadták egymást testvérré. De szeretünk találkozni turistaként is a Balaton mentén és az Aranyparton. Jó ez így, mindkét népnek jó. íme, látják elvtársaim, mennyi minden van e rövidre szabott szerződés gondosan és hivatalosan megfogalmazott mondatai mögött, amely mindezeket most törvénybe foglalja. Éppen ezért találkozik teljes egyetértésünkkel a törvényjavaslat indoklásában az a megállapítás, hogy az új szerződés híven tükrözi a két testvéri szocialista ország és nép kapcsolataiban, illetve együttműködésében végbement fejlődést. A szerződésben annak is hangot adunk, hogy hozzá kívánunk járulni Európa biztonságához és a világ békéje biztonságának megőrzéséhez. Európa békéje nagymértékben függ attól is, hogy a Balkán többé ne válhasson e földrész lőporos hordójává. Éppen ezért értékeljük nagyra és támogatjuk minden erőnkkel a Bolgár Népköztársaság törekvéseit, hogy abban a térségben béke legyen és a Balkán atomfegyvermentes övezetté váljék. E törekvés pontosan illeszkedik a budapesti felhívásban foglalt ajánlásokhoz, amelyek megvalósításáért a többi szocialista országgal együtt fáradhatatlanul munkálkodunk. Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között 1969. július 10-én aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést megvitatta és elfogadta. A szerződés megerősítő okiratainak kicserélése Budapesten 1969. szeptember 8án megtörtént. A külügyi bizottság nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szerződést iktassa törvénybe. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz három képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. A felszólalások megkezdése előtt az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 12.15—12.34. Elnök: VASS ISTVANNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Először Szilágyi Sándor képviselőtársunknak adom meg a szót. SZILÁGYI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Amikor a magam részéről is tiszta szívből támogatom a magyar— bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megújítását, törvénybe iktatását, úgy gondolom, nem sok időt kell arra fordítanom, hogy indokoljam is, miért. Nemcsak azért, mert az előttem szólók ezt már sokoldalúan megtették — és azzal teljes, mértékben egyetértek —, hanem azért is, mert meggyőződéssel állíthatom, hogy e szerződés megújításával egyetért dolgozó népünk valamennyi szocializmushoz hű tagja. Ma már iskolásgyermekeink is tudják, hogy hazánk történetének egy-egy sorsforduló-szakaszán mindig ott éreztük magunk mellett a bolgár nép legjobb fiainak támogatását. Amikor e szerződést tárgyaljuk és amikor a nagyszerű, melegszívű bolgár népre gondolunk, nemcsak a gyönyörű bolgár tájak jutnak az eszünkbe, hanem mindenekelőtt eszünkbe jut az, hogy a bolgár hazafiak, Dimitrov népe évszázadok során mennyi hősi harcot vívott sokat szenvedett hazája függetlenségének kivívásáért. És emellett a történelem soha nem felejti el azt sem, hogy mindig volt erejük arra is, hogy támogassák más népek, így a mi népünk függetlenségéért és felszabadításáért vívott harcát is. Bulgária földrajzi fekvése az Aranyhomokparttól a Sipka-szorosig csodálatos, festői környezet. Ezért a bolgár hazafiak, az elődök sokat harcoltak. A mai fiatal nemzedéknek nem ebben van az érdeme. Hisz természeti adottságok a földgolyó más részén is vannak, a közeli szomszédos balkáni kapitalista országoknak is szép a természeti fekvésük. Ma, a negyedszázados évfordulón — amely egybeesik e szerződés megújításával — arról adhattak számot a bolgár vezetők, hogy a szocialista építés során felszámolták az évszázados elmaradottságot, hogy iparuk ma egy hét alatt annyit termel, mint 1939-ben egész évben. Ez a felszabadult, szocializmust építő bolgár nép nagyszerű, hazafias és internacionalista tetteinek legragyogóbb bizonyítéka. Hazafias és internacionalista tett ez elsősorban azért, mert ezt az eredményt a bolgár nép nem gyarmatok kizsákmányolásával és más népek kirablásával érte el, hanem saját erőforrásaira támaszkodva, a Szovjetunió segítségével, a