Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

969. szeptember 24-én, szerdán 2006 2005 Az Országgyűlés 26. ülése, 1 Szerződés tagállamai külügyminisztériumainak értekezleteit, kétoldalú és több oldalú tanácskozásait. Amint ismeretes — tisztelt Országgyűlés — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete budapesti ülésén a magyar kormányt bízta meg azzal, hogy az európai biztonság ügyében elfogadott felhívást eljuttassa a többi európai kormányhoz. Jelenthetem az országgyűlésnek, hogy a felhívással általában kedvező fogadtatásra találtunk szinte kivétel nélkül minden kormánynál, kifejezett visszautasításra sehol sem. Azóta is folynak a megbeszélések a javaslatok felett. Holnapután érkezik Budapestre a Finn Köztársaság elnöke, Urho Kekkonéh. Az ő látogatása jelentős alkalom lesz a budapesti felhívás visszhangjának felmérésére, és a konferencia megvalósítása, az európai biztonsági rendszer kidolgozása felé vezető út egyengetésére. Ennek a látogatásnak a nemzetközi jelentőségét indokolt itt az országgyűlésben is hangsúlyozni. Tisztelt Országgyűlés ! A mi kormányunk nem hunyja be a szemét a realitások előtt e vonatkozásban sem. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy egyszerű és könnyen járható az út az európai biztonság intézményesítése felé. Nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy eddig még az európai biztonság megteremtésére, a katonai blokkok felszámolására tett minden javaslatunkra, korábbiakra, a vezető NATO-hatalmak katonai szervezeteik erősítésével válaszoltak. Nem lehet számításon kívül hagynunk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság egyes vezető körei éppen az ellenkező irányban és nem az európai biztonság felé törekszenek azzal, hogy az atomfegyver megszerzésére való lehetőségeiket kutatják, és a német kérdésben semmibe veszik magának a német népnek a tulajdonképpeni alapvető ^rdekeit is. A sok akadály ellenére mégis az a meggyőződésünk, hogy megvannak a feltételek Európában a biztonsági rendszer kidolgozására, az európai béke és biztonság intézményessé tételére. Ilyen terveken a mi kormányunk is dolgozik és azokról kész kétoldalú és több oldalú eszmecseréket folytatni a többi európai kormányokkal. Mi a Német Szövetségi Köztársaságra is úgy tekintünk, mint amely feltehetően konstruktív tényező lesz az összeurópai konferenciát előkészítő tárgyalások menetében. Az egész világhelyzet alakulása — tisztelt Országgyűlés — döntő mértékben a vietnami háború sorsától függ. A nemzetközi viszonyok éleződésének legutóbbi szakasza 1965-ben kezdődött, amikor az Amerikai Egyesült Államok a Johnson-kormányzat idején elindult a vietnami agresszió eszkalációiának végzetes útján. Mi az elsők között voltunk már 1965 őszén, akik diplomáciai tárgyalásokon, a nemzetközi fórumokon kifejeztük azt a felismerést, hogy a nagy nemzetközi veszélyek felé vivő események viszszafordításának, a tárgyalások megkezdésének lehetőségei felé az első lépés a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának végleges, feltétel nélküli és a felújítás veszélyével való fenyegetés nélküli megszüntetése lehet. Akkor még csak körülbelül annyi amerikai hadilétszám volt Vietnamban, amennyinek a kivonására eddig Nixon elnök számszerű ígéretet tett. Ma már viszont tízszer annyi. Az új amerikai kormányzat megismétli a Johnson-kormányzat súlyos nemzetközi bűnökhöz vezető, téves számításu politikai döntéseit, ha az eddiginél meggyőzőbb jeleit nem adja annak, hogy kész kivonni csapatait Dél-Vietnamból, és ha továbbra is ragaszkodik a Thieu-féle saigoni csoport támogatásához. A Vietnami Demokratikus Köztársaság a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányával együtt ésszerű és az Egyesült Államok számára tisztességes visszavonulási lehetőségeket kínáló javaslatokat tett a békés megoldásokra. A mi kormányunk és népünk ezeket a javaslatokat érti, ezekkel egyetért és ezeket támogatja. Mindaddig, amíg az Egyesült Államok radikális intézkedésekkel el nem indul a valóban békés megoldások útján, a Magyar Népköztársaság a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal és minden haladó erővel együtt fokozza támogatását minden téren a vietnami nép harca iránt. Abban a biztos tudatban teszszük ezt, hogy a fordulat tulajdonképpen már bekövetkezett a vietnami frontokon és az agresszió felszámolása belátható időn belül elérhető. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A közel-keleti válság sohasem válhatott volna nyílt háborúvá, ha a vietnami agresszió nem mérgezte volna a nemzetközi légkört és nem szabadította volna fel általában a felelőtlen törekvéseket. Az izraeli kormány nem tudna már a ránehezedő nemzetközi nyomásnak ellenállni és ragaszkodni az agresszió révén megszállt területekhez, ha a vietnami háború folytatása nem gátolná és bénítaná az eddiginél hatékonyabb nemzetközi együttműködést az ENSZ-ben is, és elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A döntő lépés, ami megingathatná a közel-keleti válság rendezésének akadályait, a döntő lépés, ami a rendezés felé első lépést jelenthetne, a megszállt területek kiürítése. Erre vonatkozóan kellene az ésszerű javaslatokat és terveket Izrael kormányával elfogadtatni, azoknak a nyugati országoknak a közreműködésével, amelyeknek támogatásától nagymértékben függ mind Izraelnak, mind kormányának a helyzete. Ez az első lépés maga után vonná az összes egyéb lényeges kérdép rendezését. Tisztelt Országgyűlés ! A különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésének és együttműködésének előmozdítására irányuló törekvéseink egyik mutatója volt a múlt hetekben az Amerikai Egyesült Államokkal létrejött megállapodásunk néhány, önmagában — hangsúlyozom — egyébként nem jelentős kérdésben. Vannak a két ország között még a múltból visszamaradt nyitott kérdések, kisebb és nagyobb jelentőségűek. Kölcsönösen arra a felismerésre jutottunk, hogy egy mozdulattal az összes kérdéseket nem rendezhetjük, de egymás jogos érdekeinek reális elismerése mellett fokozatosan megérlelhetjük a megoldásra az egyes kérdéseket, így választottunk ki két olyan kérdést, aminek a megoldása elsősorban számunkra volt kívánatos, és két másikat, aminek a megoldásában