Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-24
1941 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1942 Mivel mindez elsősorban, üzemeken belül történik, én az állami támogatás rendszerét is javasolnám ilyen értelemben revízió alá venni. Elsősorban az üzemeken belüli vízrendezés támogatását kellene minél nagyobb százalékban biztosítani. Nagyon helyes volna a belvizekkel kapcsolatosan kis tározók építése. Ezekben a kis tározókban felgyülemlett vizeket, csapadékvizeket, vagy akár az öntözés útján keletkezett csurdalékvizeket össze lehetne gyűjteni, adott időben helyesen fel lehetne használni akár az öntözés céljára, akár halastavak formájában haltenyésztésre, vagy éppen a víziszárnyasok tenyésztésével hatalmas mennyiségű húst lehetne ezeken a helyeken a népgazdaság számára felnevelni. Szeretnék foglalkozni egy másik problémával is, amelyet eddig nem érintettünk. Ez a kérdés összefügg az öntözéssel. Nagyon jól tudjuk, hogy a jelenlegi öntözésfejlesztés igen nagy feladatot ró az országra, igen komoly erőforrásokat mozdít meg és ha valaha, akkor jelenleg, a Tisza második vízlépcsőjének építésével olyan tudományos felkészültség, olyan tervszerűség és olyan széles körű, s a távlatnak megfelelő összefogás mutatkozik, amilyen eddig a vízgazdálkodás területén még nemigen volt tapasztalható. Éppen ezért arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a nagyarányú öntözés bevezetésével a mezőgazdasági termelésben bizonyára alapvető szefkezeti változások történnek, és egészen biztos vagyok benne, hogy ez bekövetkezik. Ezek az alapvető szerkezeti változások megkívánják, hogy művelési ágváltozások is bekövetkezzenek. Márpedig ha ez így van, akkor erre a gépiparnak is és a feldolgozóiparnak is már most megfelelően fel kell készülnie. Az öntözésnek egy másik problémáját is nagyon szeretném itt felvetni. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit Dégen elvtárs mondott, hogy nem nemzeti kincsként kell kezelni a rendelkezésre álló vizet, hanem éppen a gazdasági reform keretében termelési költségként is kell kezelni, hiszen a mezőgazdaságban a víz segítségével igen komoly mennyiségű többletterméket lehet előállítani. Azzal azonban nem tudnék egyetérteni, hogy a költségek megnövelésével bizonytalanná tegyük a termelést, az öntözést. Ha a vízdíjat, ami jelenleg is elég magas, a továbbiakban még nagyobb arányokban is megemelnénk, nem érnénk el azt a célt, amit az egész műszaki és egyéb más építkezések kitűztek. Ma már a parasztemberek igen jól számolnak, és azok a közgazdasági ösztönzők, amelyek az egész népgazdaság területén érvényesek, döntően jelentkeznek a parasztembernél is. A parasztember tudja, mennyiért lehet öntözni. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy az öntözéses gazdálkodás sokkal magasabb állóeszközés forgóeszköz-ellátottságot igényel, mint az egyéb gazdálkodás. Az öntözés egyébként is természeténél fogva többletköltségekkel jár, és ezzel a gyenge adottságú termelőszövetkezetek nehezen fognak megbirkóeni. Nem javasolnám tehát a vízdíj megváltoztatását felfelé, hanem inkább revízió alá kellene venni a jelenlegi vízdíjat is. Néhány gondolatot szeretnék még elmondani arról a két kérdésről, amiről eddig nem volt szó. Az egyik az oktatás. Ügy érzem, a felső szinten való oktatás az öntözéses gazdálkodás érdekében megoldott. A szakmunkásképzés területén is komoly előrelépés történt, de hiányosságot látok én a kettő közti területen, nem is annyira a mezőgazdaság, mint inkább a műszaki ellátás területén. A középkáderekről van szó. Két év múlva például megszűnik a békéscsabai ilyen jellegű szaktechnikum, és véleményem szerint nem lesz utánpótlás a jövőben a vízügyi igazgatóságok vagy egyéb, akár a mezőgazdaság számára műszakilag képzett középkáderek tekintetében. Azt hiszem, jó volna foglalkozni azzal, hogy talán éppen Gyulán a vízügyi igazgatóság keretében kellene valami megoldást találni ennek az iskolának a pótlására. A másik kérdés, amit szeretnék megemlíteni, a tudományos munka ügye. Azt hiszem, ezen a területen nincs mit szégyenkeznünk. Tudomásom szerint vízügyi kutatásunk minden területe nemzetközi vonatkozásban is elismert, igen komoly tekintélynek örvend. Azt hiszem, a kétmillió katasztrális hold távlati fejlesztése megérdemli a tudományos és mellette az oktatási munka további fejlesztését, szélesítését és anyagi támogatását is. Hiszen, hogy ha egy új termelési szerkezet művelési ágnak a megváltoztatása bekövetkezik, ez a tudományos munkát is ennek megfelelően fogja sorompóba állítani. A tudományos munkának egy, a népgazdaság számára exportként is hasznosítható részére szeretném még a figyelmet ráirányítani: ez a szellemi export. A magyar öntözés szakemberei világviszonylatban is elismert szakemberek. Szinte naponta keresnek fel bennünket a világ különböző részeiből az öntözés után érdeklődő emberek. Nagyon sok országban -— Szíriában, Jemenben, Iránban — jelen pillanatban is igények jelentkeznek több százezer hektárnyi területen öntözéses gazdaságok megszervezésére. Ezek az országok rájöttek arra, hogy a szocialista Magyarország nagyüzemei tudnak példát adni az Ő gazdálkodásuk számára. Ezt az erőforrást is — véleményem szerint — ki lehetne jól használni. Tisztelt Országgyűlés! A vízgazdálkodás eddigi menetét jónak tartom, célkitűzéseit, fejlődési szándékait, fejlesztéseit — az előbb említett megjegyzéseimmel — én eredményesnek ítélem meg, éppen ezért a beszámolót elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Baskay Tóth Bertalan képviselőtársunk a következő felszólaló. DR. BASKAY TÓTH BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Dégen Imre államtitkár elvtárs a vízgazdálkodás helyzetéről és a fejlesztés célkitűzéseiről szóló expozéját minden tekintetben kielégítőnek, alkalmasnak és jónak tartom, ezzel szeretném a hozzászólásomat kezdeni. És különösen jónak tartom abból a szempontból, hogy annak alapján a tervezett vízgazdálkodási koncepció egész népgazdaságunk számára teljes mértékben és helyesen kialakítható lesz. 35 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ