Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1939 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1940 tönkre, ha a közcélú befogadók megkésve, egy­két évvel utóbb készülnek el. Tisztelettel felhívom az Országos Vízügyi Hivatal elnökének figyelmét, hogy e nagy mun­kákat általában a vízrendezési, talajvédelmi és vízgazdálkodási társulatok végzik. E társulatok a rendkívül fontos, nagyjelentőségű munkák végzésénél az utóbbi időben a mechanizmusra hivatkozva elég drágán terveznek, műszakilag vezetnek és kiviteleznek. A termelő üzemek és a gazdasági üzemek, mint a társulást létrehozó tagok elsőrendű feladatuknak tekintsék e fon­tos munkák végrehajtását s ne a nyereség, a tisz­tességtelen haszon szerzése vezérelje őket, ha­nem a nagy jelentőségű munka becsületes elvég­zése. Javaslom továbbá, hogy az állami támoga­tásból már vízrendezett és talaj javított területek fenntartására és jó karbantartására az üzemeket rendeletileg kellene kötelezni. Javaslom, hogy ama szélsőséges időjárású, rossz talajviszonyok­kal, magas évi csapadékkal rendelkező terüle­tekre és tájegységekre, ahol azt a gazdasági üze­mek saját erejükből megoldani nem tudják, ál­lami támogatásból továbbra is tegyék lehetővé a vízrendezést és a talajmeliorációs munkákat. Tisztelt Országgyűlés! Az előző napirendi pontban, a tisztelt Országgyűlés elmúlt évi költ­ségvetése jóváhagyásának vitájánál hallottuk, hogy több száz még gyenge termelőszövetkeze­tünk van. Többnél kellett jövedelemkiegészítés címén az év végén dotációt, állami támogatást adni. Talán a legrövidebb időn belül visszatérü­lő, leghasznosabb és gazdaságos beruházás len­ne ezen alapvető termelési eszköz, a föld meg­javítása. Ez a legrövidebb időn belül térülne vissza az ott dolgozóknak és a népgazdaságnak is. Ez lenne a helyzet a mi vidékünkön is, itt ugyanis a víz nem áldást jelent, hanem igen ko­moly károkat tud okozni. így talán érthető, hogy a víz hasznosítása helyett a káros vizek elvezeté­sét kérjük. Az Országos Vízügyi Hivatal vezetője által előterjesztett beszámolót, tájékoztatót nagyon jó­nak, értékesnek tartom. Legyen szabad megemlí­tenem, hogy a területünkön irányítást végző víz­ügyi igazgatóság eddigi munkáját is jónak és eredményesnek értékeljük. A beszámolóval egyetértek, elfogadom és el­fogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Nagy József képviselőtársunknak adok szót. NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok ki­alakításával megnyílt a korszerű vízgazdálkodás lehetősége. Feladatai térben és tevékenységi kör­ben egyaránt kiszélesedtek, átfogóan, tervsze­rűen, minden népgazdasági ágazatra vonatko­zóan komplex módon kiterjedtek. A fejlődés nem volt egyenletes és arányos. A vízügyi törvény, a vízügyi ágazatra vonatkozó kormányhatározat azonban egységbe foglalta, feladataival, eredményeivel együttesen tárgyalta a vízgazdálkodás minden problémáját. A vízgazdálkodási keretterv megnyitotta a távlatokat, megmutatta a fejlődés lehetőségeit a vízgazdálkodás egész területén. Az a véleményem, hogy a törvény, a kor­mányhatározat elérte célját. Vízgazdálkodásunk az országos keretterv célkitűzéseinek megfele­lően egyenletesen és dinamikusan fejlődik. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi tevékeny­ségről és a jövő feladatairól beszélt Dégen elv­társ. Az előttem felszólaló képviselőtársaim né­hány olyan kérdést érintettek, amelyekkel én is foglalkozni kívántam. Ettől eltekintek azért, mert Dégen elvtárs beszámolójában megnyitot­ta a távlatokat, képviselőtársaim pedig a felada­tok egy részét felvetették. Inkább nyomatékosan szeretném két. szám­-mal aláhúzni a vízellátás és a csatornázás szük­ségességét. Itt is a mennyiségi fejlesztést szeret­ném hangsúlyozni az arányosítás egyidejű meg­valósítása mellett. Ha az 1960^as és 1970-es évek tervezett fej­lesztési százalékát nézzük, akkor a vízellátás te­kintetében 17, a csatornázásban pedig 7 száza­lékos fejlődést érünk el. Ha a megyéket tekint­jük, akkor az arányok ennél lényegesen nagyobb differenciát mutatnak, mert például Szabolcs, Somogy, vagy Békés megye tekintetében a fej­lődés a vízellátásban alig éri el a 7—8, a csator­názásban pedig a 3—4 százalékot. Véleményem tehát az, hogy a vízellátást és a csatornázást egyetemlegesen fejleszteni kell a népgazdaság egészébe beillesztett igényeknek megfelelően és el kell végezni a helyes arányosítást is. Azt is szeretném még itt elmondani, hogy nemcsak az új létesítményekre kell súlyt fektet­ni, hanem foglalkozni kell a régi, meglevő, víz­ellátást szolgáló rendszerekkel, a csatornákkal is, és ezeknek a rekonstrukciójára is lényegesen nagyobb gondot és» költséget kell a jövőben for­dítani. Egy másik kérdés is felvetődött Dégen elv­társ tájékoztatójában és képviselőtársaim részé­ről, mégpedig a belvíz-kérdés. Meg kell mondanom, véleményem nem min­denben egyezik az elhangzottakkal, mert én a belvíz-problémát nem a belvizek elvezetésére korlátozom, hanem az öntözéssel szerves össze­függésben a belvíz-gazdálkodásról szeretnék be­szélni. Ez azt jelenti, hogy az agrotechnika segít­ségével meg kell próbálnunk megelőzni, meg­akadályozni a belvizek keletkezését és károko­zását, ahol pedig a belvizek mégis előjöttek, ke­letkeztek, ezzel a vízzel is okosan kell gazdál­kodni. Hallottuk, hogy vízkészletünk kevés és a jö­vőben sem lesz lényegesen több. Ha azt akar­juk, hogy 1,7—2 millió katasztrális holdon vé­gezzünk fejlett öntözéses gazdálkodást, minden liter vízre szükségünk van. Véleményem tehát az, hogy a belvízrendezés problémáját az öntö­zéssel együtt komplexen kell kezelni, az eddigi­nél lényegesen nagyobb összegeket kell a fejlesz­tésre fordítani. Itt talán azt szeretném hangsú­lyozni, hogy a megépített vagy megépítendő ön­töző- vagy belvízlevezető csatornák karbantar­tására, javítására, fenntartására lényegesen na­gyobb összegeket és nagyobb munkát kell forr dítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom