Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1905 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1906 kat a túlzásokat, amelyek helyenként a krimik valóságos dömpingjében, táncdalkultuszban jelentkeznek, azt a törekvést, amely a legalacsonyabb igények kritikátlan kiszolgálására orientál, ahelyett, hogy ezek megváltoztatására és szocialista irányú fejlesztésére törekednék; amely az ilyen igények mértéktartó kielégítése helyett ezeknek bővítésére és terjesztésére spekulál. Eddig sem, a jövőben sem engedjük, hogy a kultúra területén a piac spontán törvénye minden akadály nélkül érvényesüljön. Eddig sem engedtük és a jövőben még kevésbé engedjük, hogy a kultúra alkotásai és szolgáltatásai közönséges árucikké váljanak és üzleti érdekeknek legyenek alárendelve. Tisztelt Országgyűlés! A kultúrának a gazdálkodással összefüggő gondjairól, problémáiról, egyes negatív jelenségekről beszéltem. Ezeket szaporíthatnám a kultúra más vonatkozásaival is. De ne takarják ezek el azt, ami alapvető: kulturális életünk ellentmondásait is számba véve egészséges, kiegyensúlyozott, a szocialista kultúra fejlődik, népünk műveltsége gyarapszik. Ezt szolgálta jól az 1968. évi kulturális költségvetés. Ezért a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Gácsi Miklós képviselőtársunk a következő felszólaló. GÁCSI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1968. évi állami költségvetés végrehajtásáról benyújtott törvényjavaslatot áttanulmányozva, azzal egyetértek és a magam részéről elfogadom. Hozzászólásomban a gazdasági szabályozók, az ipar exporttevékenysége és a külkereskedelmi tevékenység, illetve a külkereskedelem-politikai alap összefüggő szerepéről, egymásrahatásárólkívánok szólni, iparvállalati gyakorlatban tapasztalt észrevételek alapján. Az Országgyűlés elé terjesztett pénzügyminiszteri jelentés azon megállapításával is egyetértek, hogy gazdaságpolitikai céljaink elérése érdekében hatékony eszköznek bizonyult az új gazdasági mechanizmus bevezetése. Én ezt kibővítem azzal, hogy a gyakorlati életben is! Ennek megvalósítása érdekében a gondosan kidolgozott közgazdasági modellt én személy szerint jónak tartom, és ennek rendszeres, a gyakorlati élethez is közelálló karbantartásával véleményem szerint meggyorsulhat a fejlődés, hatékonyabb lehet a gazdasági élet a népgazdaság főbb célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. A közgazdasági modell ténylegesen nagy önállóságot biztosít a mikromechanizmus számára, benne az iparvállalatok számára is. Az önállóság most már a gyakorlati életből vett tapasztalatok alapján az iparban is a vezetők részére nagy politikai és gazdasági felelősséget adott, és ennek jelentősége szerintem első helyre sorolandó. Jónak és helyesnek tartom az 1969. év elején megtett különböző kormányintézkedéseket, amelyek az 1968. évi állami költségvetés nyers tapasztalatai alapján a népgazdasági mérleg megvárása nélkül további előrehaladást biztosítanak az Országgyűlés által is jóváhagyott 1969. évi állami költségvetés végrehajtásához. Szerintem a kormány nagyon megfontolt, közgazdaságilag mélyen analizált és következetes, bizonyos vonatkozásban türelmes munkája gazdasági életünkre, az 1968. évi költségvetés végrehajtására és az idei év eddig eltelt idejének munkájára is jótékonyan hatott. Az a korrekt, közgazdasági összefüggésekre alapozott vezetési stílus, amelyet örömmel lehet üdvözölni és kérni ezt a gyakorlatot a jövőben is, alapvető eleme évek óta gazdasági életünknek. A kormány gazdaságpolitikájával és az annak hatékonyabb továbbvitele érdekében hozott intézkedésekkel egyetértek, azokat jónak tartom és megfelelőnek — főleg arra, hogy az ország, a népgazdaság, a vállalatok és egyének érdeke mindjobban összhangban legyen. Megvan a bizalom, az egyetértés a kormány munkájával kapcsolatban a választókerületemben és az általam vezetett vállalatnál szerzett tapasztalat alapján is, és ezek után a mikromechanizmus szféráján bah analizáltabb, határozottabb munkával lehet és kell tovább dolgozni életszínvonalunk emelése érdekében. Az általam említett kormányintézkedések közül részletesebben a külkereskedelem-politikai alapról és az ezzel összefüggő iparvállalati teendőkről, lehetőségekről, azok szerves összefüggéséről kívánok a következőkben szólni. A tőkés export bővítése érdekében hozott közgazdasági és szakirányú intézkedések, nevezetesen a külkereskedelem-politikai alap bevezetése iparvállalatainkat és azok kollektíváit jobban fizikai közelségbe hozta a tőkés piachoz, a népgazdaság egyik alapvető érdekéhez és egyben — hangsúlyozom — a műszaki fejlesztéshez és az egyéb igen fontos feladatokhoz az intenzív fejlesztés területén. Szerintem a versenytárgyalási jelleg a külkereskedelem-politikai alap igénybevételében helyes konstrukció, egyrészt azért, mert hoszszabb távra, 5 évre szóló szerződés értelmében gyakorlatilag idő van a szükséges intézkedések megtételére, másrészt a vállalatoknak módjukban van éves operatív terveikben és exportmunkájukban értékelni, hogy a tőkés export bővítésével milyen anyagi előnyök járnak, ezzel árfelhajtási törekvéseik is megszűnhetnek a jövőben. Azok az iparvállalatok, ahol az úgynevezett R-nyereségrész adósávja 60, illetőleg 75 százalék, durva számítás szerint a tőkés export évi 10 százalékos bővítése esetén csaknem azonos nagyságú R-nyereségrész adókedvezményt kapnak, illetőleg kaphatnak, mint 8—10 százalékos nyereségnövekedés esetén. Ezért is jó ez a modell véleményem szerint, és egyben alapvető gazdasági érdeket ösztönöz, ugyanakkor a vállalati kollektíva jól jár, mert megfelelő alapot képezhet. Az egyén, a dolgozó érdeke is találkozik tehát az export bővítésével, mert a képzett alapból anyagilag konkrétan jobban jár. Alapvetően befolyásolja ez az érdekeltség a gyártmány- és gyártásfejlesztést, tehát a műszaki fejlesztési alapok felhasználását is, éppen az intenzívebb gyártmányfejlesztés irányában. Továbbá a fejlesztési alapok felhasználására, tehát a vállalat beruházási politikájára is alapvető kihatással van, mert arra készteti a vállalatokat, hogy új technológiák meghonosítására,