Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-24
1907 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1908 licencek vásárlására fordítsák forrásaik megfelelő nagyobb részét. A kül- és a belföldi piac érdeke és a piaci verseny itt a gyakorlatban is találkozik, mert csak korszerű, a világkereskedelemben elfogadott paraméterek és minőség biztosíthatja elsősorban a külkereskedelem bővülését, egyben tehát az adókedvezményt is. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek figyelembevételével javaslom a kormány illetékes szerveinek, hogy a negyedik ötéves tervre vizsgáltassák felül a külkereskedelem-politikai alap növelésének lehetőségét és kombináltabb felhasználását a jelenlegi konstrukció mellett, úgy, hogy például 5—10 százalék deviza a tőkés devizabevételi többletből az iparvállalatnál maradjon a tőkés export további bővítése érdekében. Ez a devizaforrás, amelyet hasonlóképpen szerződésben, differenciáltan lehet biztosítani, nagyobb lehetőséget nyújtana például a nemzetközi kooperáció bővítésére korszerűbb gyártmányok érdekében, egyúttal tehát a volumen további bővítése érdekében is. Erre számos példát lehetne mondani, ettől most eltekintek. Javaslom továbbá megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a jövőben azok az iparvállalatok, amelyek tőkés exportjuk elfogadható bővítésére vállalkoznak korszerű gyártmányokból, hasonlóan megfelelő arányú adókedvezményben részesüljenek, ha a fajlagos devizakihozatal megfelelő csökkentésére is kötelezően vállalkoznak. Ez a differenciáltabb, kombinált adókedvezmény jobban meggyorsítaná a konstrukciós és a technológiai fejlesztést, ugyanakkor az egyik legfontosabb népgazdasági érdeket, a fajlagos devizakihozatal javítását szolgálná. Ez a közgazdasági ösztönzés az előbb elmondott előnyökön és indokokon túl nagyon hatásosan befolyásolná az ipar által jelenleg igénybevett szubvenciónak a vállalatok részéről történő konkrét felülvizsgálatát, gyakorlatilag csökkentését, esetleg visszaadását is. Szerintem tehát javaslatom megvalósítása általános anyagi ösztönző, érdekeltségi rendszerünknek nagyobb hatásfokú, szervesebb részévé válna. így érdekeltebbek volnának az iparvállalatok saját beruházási és egyéb forrásaik felhasználásában, korszerűbb gyártmányok előállításában, az önköltség hatékonyabb csökkentésében, amivel együtt járna a fajlagos devizakihozatal folyamatos javulása és a szubvenció csökkenése is. Az a véleményem, hogy ha az R nyereségrész tőkés exportkedvezménye legalább azonos nagyságú egy megfelelő éves nyereség növekedéssel biztosított R nettó hányad növekedésével, vagy attól valamivel több, akkor a gyártmány-, gyártásfejlesztés és beruházás mint fejlesztési feladati csoport gyorsabban tolódnék el a korszerű technológiai alkalmazás területére, a rekonstrukciós természetű beruházások felé is, és jelentősen csökkentené az építőipari beruházási igényt is, ami ma nálunk a nemzetközi színvonal duplája. Segítené a szélesebb körű nemzetközi kooperációs gyártás előbbrevitelét, és iparunk versenyképessége javulna. Tisztelt Országgyűlés! Az általam elmondott javaslatok megvalósítása esetén a belföldi piac igényeinek korszerűbb gyártmányokkal való kielégítése is jobb volna, a fajlagos devizakihozatal csökkentésének ösztönzése a belföldi árak felülvizsgálatára jobban késztetné az ipart, s ezzel egyidőben a limitárak területén is nagyobb kezdeményezőkészséget biztosíthatna. A gyakorlati életben tehát gyorsabb korszerűsítés, jobb, korszerűbb gyártmányok gyártása, exportálása valósulhatna meg, ugyanakkor alacsonyabb belföldi árral segítené a belföldi piac igényeinek kielégítését és kedvezően hatna az importra, nem utolsósorban a termelékenység javítására is. A külkereskedelmi és exportérdekeltség az általam' elmondott javaslatok felülvizsgálatával, megvalósításával véleményem szerint hatékonyabb volna. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen nem állítom, hogy csak ezekkel a javaslatokkal lehet az elmondott célok megvalósítását intenzívebben elősegíteni, de meggyőződésem, hogy közgazdasági eszközökkel kell és lehet ezen a téren előbbre jutni. Azok a minisztériumi intézkedések, nevezetesen a Külkereskedelmi Minisztérium és az ipari szakminisztériumok intézkedései, amelyek a nem gazdaságos és nem korszerű gyártmányok kiviteli engedélyeinek megtagadás sát helyezik kilátásba, adminisztratív jellegűek. Fontosnak tartom őket, de az általam elmondott javaslatokkal együtt jobb hatásfokúak volná T nak. Az általános anyagi érdekeltségen belül javasolom a kormány illetékes szervének, hogy közgazdasági szakemberekkel dolgoztasson ki olyan javaslatokat, hogy a vállalatok és intézmények közvetve is jobban érdekeltek legyenek az éves állami költségvetésen belül a devizamérleg vonatkozásában is korszerűbb gyártmányok nagyobb mennyiségű exportálásában. Tisztelt Országgyűlés! Végül szeretnék rámutatni arra is, hogy az élő munkával való hatékonyabb gazdálkodást és ezzel összefüggően a termelékenység javulását az általam elmondott javaslatok megvalósítása pozitív értelemben befolyásolná. Ha egy iparvállalat vállalkozását a tőkés export bővítésére — például 5 évre — a kormány által megbízott külkereskedelmi minisztérium kedvezően bírálja el, és a többlet devizabevételnek általam említett százaléka a vállalatoknál marad, s a devizabevétel bővítéséből, a fajlagos devizakihozatal csökkentéséből kombináltan biztosított adókedvezmény előnyös a vállalat részére, akkor biztos vagyok benne, hogy elsősorban korszerűbb, termelékeny gépberuházásokra, technológiai fejlesztésre, licencek és know how vásárlására fordítják majd alapjaik * jó részét, és ezzel egyidőben létrejöhet ténylegesen az egy bedolgozott fizikai, vagy szellemi órára eső nagyobb termelés, devizabővülés, termelékenyebb munka. Nálunk a magyar iparban egy bedolgozott munkaórára információ szerint 2—4—5 normaóra teljesítés esik. Hasonló ipari államok adatait nézve, ennek minimum a kétszerese. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az új mechanizmussal kapcsolatos határozatai, a kormány nagyon szakszerű, konkrét gazdasági intézkedései szerintem jól hatottak gazdasági
