Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1885 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1886 azonban számot adni ezzel kapcsolatban a termelőszövetkezeteknek arról az igényéről, hogy ez valóban a tényleges egyenjogúság és a mellérendeltség alapján, egyes esetekben a termelés meghosszabbításával jöjjön létre, és az integrációs láncolatban ne legyen hegemón szerv. Jelenleg az országos méretekben szervezett „egykéz" vállalatok részéről —• néhány egészséges kezdeményezéstől eltekintve — kevés törekvés tapasztalható ilyen jellegű kapcsolatok kiépítésére. A termelőszövetkezetek és a területi szövetségek gyakran hiába keresik az önálló állásfoglalásra, döntésre jogosult helyi vállalati partnert. Tisztelt Országgyűlés! A főváros és több megyénk vezetése konkrét intézkedéseket tett a többcsatornás termékértékesítés jogi lehetőségeinek valóraváltása érdekében. A tapasztalatok mind a Vas, a Veszprém, a Csongrád, a Baranya és a Hajdú megyékben a lakosság ellátása, a piaci árak alakulása szempontjából egyaránt kedvezőek. Ezért örvendetes lenne, ha több esetben találnának megértésre a termelőszövetkezetek közvetlen értékesítésére, üzemen belüli termék feldolgozására irányuló kezdeményezései, de maguk a kezdeményezések is lehetnének bátrabbak, gyakoriabbak. A közvetlen termelői értékesítés részaránya nem változott, mindössze annyival növekedett, mint a termelőszövetkezetek árukibocsátása. Egészen pontosan: 1966-ban 34,4 milliárd, 1968ban 38 milliárd forint volt a termelőszövetkezetek árukibocsátása. Ebből a tsz-ek közvetlenül a fogyasztónak 1966-ban is, 1968-ban is csak 10,5 százalékot adták el. Szeretném kihangsúlyozni, ha ezt az ügyet továbbra is így segítjük, ez az arány nem fog lényegesen változni, esetleg még csökkenhet 'is. Tisztelt Országgyűlés ! A termelőszövetkezeteket élénken foglalkoztatják a beruházások problémái. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a korszerű állóeszközök és a gazdálkodás hatékonysága közötti összefüggések ma már ismert dolgok legtöbb termelőszövetkezetben. A nagymértékű állami támogatás is alaposan megmozgatta a termelőszövetkezetek saját anyagi eszközeit. Ezzel magyarázható, hogy az összes építési beruházás több mint 50 százalékát, mintegy másfélmilliárd forintot szarvasmarha-tartási épületekre, 900 millió forintot pedig a sertéstartási létesítményekre fordítottak. A jelentős beruházási kedv fenntartása továbbra is fontos, hiszen a szarvasmarha-állomány fejlesztése csak a gazdaságosság és a nagyüzemi férőhelyek számának növelésével együttesen, néhány termék gazdaságos termelésének hosszabb távra szóló megoldása, csak újabb járulékos beruházásokkal lehetséges. A beruházási források szűkössége mellett a megvalósítást az építőipari kapacitás és egyéb anyagok hiánya is nehezítette. Ezért a beruházási lehetőségek növelését és emellett az anyagi-műszaki háttér fejlesztését kérik és várják termelőszövetkezeteink. A közös gazdaságok a termelés korszerűsödésével egyre több ipari eredetű anyagot használnak fel, mindinkább érzékennyé válnak az ipari eszközök, anyagok választékára, minőségére és mennyiségére. A termelőszövetkezeteket, mint fogyasztóbázist iparunk még valójában csak most kezdi felfedezni. Nagyon sok lehetőség kínálkozik még a kölcsönösen előnyös kapcsolati formák bővítésére is. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Tanács ülésének tapasztalatai, a területi szövetségek testületi megmozdulásai és a termelőszövetkezetek jelzései a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának Elnökségét arról győzték meg, hogy nem volt még olyan gazdaságpolitikai koncepció, amelyet a termelőszövetkezetek olyan gyorsan megértettek, olyan egyértelműen támogattak volna, mint az új gazdaságirányítási rendszert. A termelőszövetkezetek fórumain csak kivételesen hangzik el olyan vélemény, hogy a meglevő vagy újonnan felmerülő problémákra a régi mechanizmusra jellemző megoldást javasolnak. A termelőszövetkezetek határozottan igénylik azoknak a lépéseknek a megtételét, amelyek az új gazdaságirányítási rendszer fokozatos és teljes kiépítéséhez vezető úton soron következnek. Termelőként és fogyasztóként, vagy eladóként és vevőként egyaránt vállalják a szabályozott, ellenőrzött szocialista piac viszonyait. Tisztelt Országgyűlés! Az új mechanizmus sok elemét a termelőszövetkezeti törvény vitte be a termelőszövetkezetek életébe, és viszont a termelőszövetkezeteket jórészt a törvény formálta olyanná, hogy beilleszkedhessenek a gazdasági irányítás új rendjébe. A gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés előkészítésének szerves részét képezte a termelőszövetkezetek eddigi munkájának, társadalmi szerepének mélyebb elemzése is. Ez az elemzés általában az összes szövetkezeti forma, de különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyes politikai, ideológiai minősítéséhez vezetett. A termelőszövetkezetek munkájának komoly erkölcsi sikere az a következtetés, hogy nem átmeneti intézmények, hosszabb távon is a magyar mezőgazdaság túlnyomó jelentőségű szervezeti formái lesznek, mert alkalmasak a társadalomnak ebben a szektorában belátható időn belül jelentkező feladatok megoldására. A törvény rendelkezéseiben a párt, a kormányzat, az Országgyűlés megtisztelő és lekötelező bizalma nyilvánult meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek irányában. Ügy érezzük, a termelőszövetkezetek nem váltak és nem válhatnak méltatlanná erre a bizalomra. Erről tanúskodnak a jól megmunkált, gondozott földek, a munkamorál és a tulajdonosi szemlélet erősödése, a termelőszövetkezetek közötti együttműködés fellendülése és egy sor más kedvező jelenség, nem utolsósorban az, hogy viszonylag gyorsan megtörtént az új törvényre való átállás és megvalósulóban vannak célkitűzései. Ahhoz azonban, hogy ez a bizalom még növekedjék is, a termelőszövetkezeti mozgalomnak elsősorban és túlnyomórészt önerőből meg kell küzdeni néhány torzulással és kinövéssel. Ezek leginkább a termelőszövetkezetek tevékenységének bővítési lehetőségeihez kapcsolódva bukkantak fel. A termelőszövetkezetektől idegen mun-