Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1875 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1876 zépüzemekben, az úgynevezett helyi iparban dolgozók aránya az ipari dolgozóknak csaknem 25 százaléka. Jelentős részben helyi anyagokat dolgoznak fel, a helyi szükségletek kielégítésére szolgálnak. Javítást-szolgáltatást végeznek. Kiegészítik az állami nagyipart több vonatkozásban is. Részben azzal, hogy kis szériában speciális, vagy egyedi termékeket állítanak elő. Részben pedig azzal, hogy — főleg a ktsz-ek — a nagyvállalatokkal kooperációban olyan termékeket és félkész árukat állítanak elő, ami a nagy rezsiköltséggel és magas szerves öszszetétellel dolgozó nagyipar keretében költségesebb lenne. Voltaképpen ez a szervezési forma, a kooperációs bedolgozás a nagyvállalatokat mentesítheti azoktól a gyártási folyamatoktól, amelyeket nem érdemes, nem gazdaságos nagyüzemben szervezni. E középüzemek felkarolása és átgondolt fejlesztése népgazdasági érdek lenne. Éppen ezért érthetetlen, hogy a kis- és a középvállalatok, amelyek tőkeerőhiánnyal küzdenek, eszközökkel való ellátottságuk igen alacsony, igen mostoha gyermekek például a hitelellátásban. A múlt évben a tanácsi és a szövetkezeti vállalatok termelési értéke mintegy 35 milliárd forint volt, ugyanakkor mindössze 310 millió forint fejlesztési hitelhez juthattak. Ha értjük és komolyan akarjuk kezelni a helyi gazdaság szerepét a társadalmi helyzetben és a gazdálkodásban, a jövőben gazdaságpolitikai kérdésként kell tekintenünk e középvállalatok megfelelő fejlesztését, differenciált hitelkedvezményekkel és egyéb módon is. Kedves Elvtársak! A gazdaságirányítási rendszer reformja jelentős változásokat hozott a tanácsok tevékenységében is. Ezek közül most a zárszámadás kapcsán főleg a tanácsi gazdálkodást érintő kérdésekkel kívánok foglalkozni. A reform alapelvei a tanácsoknál is helyeseknek bizonyultak. Az alkalmazott módszerek és eszközök többsége a korábbinál hatékonyabb gazdálkodási feltételeket teremtett. Ennek kedvező hatása megmutatkozott a tervezői és gazdálkodási önállóság növekedésében, a helyi igények jobb kielégítésére való törekvésben, az eredményesebb gazdálkodásban. A jelentősebb beruházási, lakásfejlesztési, vállalatgazdálkodási célokat teljesítették. A növekvő gazdasági önállóságnak nagy része volt abban is, hogy a múlt évben jelentős bevételi többletet és kiadási megtakarítást értek el. E tények igazolják, hogy ha nem is minden területen, általában jól éltek a kapott hatáskörrel, t . A tanácsok gazdasági tevékenysége szoros összefüggésben van a lakosság életkörülményeinek alakulásával, fejlesztésével. Ennek növelése érdekében a tapasztalatok alapján nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a helyi gazdaság fejlesztésére, a lakosság igényeinek jobb kielégítését célzó javító-szolgáltató tevékenységre, a területi koordinációs munkára. A tanácsok többsége még nem használja ki a kereskedelmi, a sütőipari és a tejtermék-, valamint a zöldség- és gyümölcsellátásban, a különböző termelői és értékesítő szektorok közötti koordinációs és társulási lehetőségeket. Kívánatos és szükséges, hogy a tanácsqk a jövőben mindinkább váljanak a helyi gazdaság sajátos koordinátoraivá. Mégpedig ne általában és mindenben, hanem a terület gazdaságpolitikai és kommunális fejlesztési céljainak szempontjából. Ezt közvetítsék jól a sokszektorú helyi gazdaság részére. A Központi Bizottság márciusi ülésén célul tűzte ki, és ezen most munkálkodunk, hogyan lehetne a tanácsokat még alkalmasabbá tenni, hogy növekedjék hatáskörük, társadalmi, politikai és gazdasági szerepük a helyi feladatok megoldásában. Ennek' érdekében célszerű és szükséges, hogy a tanácsok önállóságát és felelősségét gazdasági és egyéb vonatkozásban tovább fejlesszük és elvi célunknak tekintsük a jövőben a tanácsi önkormányzat fejlesztését. Ennek megoldása az lehet, hogy a tanácsok a helyi lakosság véleményének meghallgatásával önállóan dönthessenek és rendelkezhessenek saját működési bevételeik és az állami jövedelmek meghatározott részével, és ezzel fedezzék szükségleteik döntő hányadát, a helyi gazdálkodás eredményesebbé tételével saját és egyéb bevételeik a terület fejlesztésével arányosan alakuljanak. Az önállóság azonban azt is jelentse, hogy a rendelkezésükre bocsátott keretek között önállóan meg is kell oldaniuk feladataikat, s azért felelősek. A tanácsok gazdasági lehetőségei és az itt mutatkozó fejlődés lehetővé teszi az ágazati politika mind színvonalasabb végrehajtását. Ezt segítette a tanácsi szakigazgatási apparátus kettős alárendeltségének megszüntetése is. Ennek kétéves gyakorlata azt bizonyítja, az intézkedés helyes volt, sokkal több a helyi kezdeményezés, másfelől a működésnek sok formális eleme megszűnt. Sokat változott, jól alakult egyes minisztériumok ágazati irányító tevékenysége, s kapcsolatuk a területi tanácsokkal. Az elért eredmények csak a kezdetet jelentik, ezért mind a minisztériumok, mind a tanácsok munkájában további fejlődésnek kell bekövetkeznie. A minisztériumok feladata az ágazati politika kialakítása. Ennek érdekében a jogszabályi rendelkezéseken túl adjanak több hasznos, egyeztetett szakmai irányelvet, orientációt, főként a fejlődés irányai tekintetében. Tegyenek további erőfeszítéseket a hatáskörök decentralizálására, az eljárások egyszerűsítésére. Ellenőrizzék és segítsék rendszeresen a helyszínen is a tanácsoknál az ágazati politika érvényesülését. A tanácsi végrehajtó bizottságok pedig legyenek még eredményesebb szervezői és jó megvalósítói az ágazati feladatoknak. Ennek révén és hatósági feladatkörükből eredően az állami rendelkezések következetes betartásával váljanak területük felelős gazdáivá. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy végül röviden érintsem kormányunknak az utóbbi hónapokban végzett külpolitikai tevékenységét. Mint korábban, úgy most is változatlanul legfőbb törekvésünk a nemzetközi feszültség