Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1877 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1878 enyhítése, a béke megőrzése. Azért vetjük latba erőinket, hogy hazánk népe és minden más nép biztonságban élhessen, élvezhesse munkája gyü­mölcsét. Mint ismeretes, ez év márciusában főváro­sunkban tartotta nagy jelentőségű ülésszakát a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. A tanácskozáson kibocsátott felhívás, amelyet most már budapesti felhívásként ismer az egész világ, fontos hozzájárulás a béke védelméhez. A Magyar Népköztársaság kormánya úgy véli, az összeurópai biztonsági értekezlet össze­hívása nagy lépés lenne a második világháború után kialakult európai helyzetben, sokat tehetne kontinensünk biztonságának megszilárdításáért, sőt hatása kisugárzódna más földrészekre is. Kormányunk képviselői az azóta lezajlott kor­mányközi tárgyalásokon fáradhatatlanul ismer­tették az értekezlet összehívásával kapcsolatos elképzeléseinket. Hazánk nemzetközi tekintélyét latba vetve, diplomáciai síkon is komoly erőfe­szítéseket tettünk és teszünk a konferencia ösz­szehívása, jó előkészítése érdekében. Megítélésünk szerint az összeurópai bizton­sági értekezlet összehívásának feltételei egy­másfél éven belül megérhetnek, örülünk annak, hogy a budapesti felhívásban foglalt javaslato­kat számos kormány és felelős államférfi tette magáévá, örömmel fogadtuk a Finn Köztársa­ság kormányának kezdeményezését is. A finn kormány e tárgyban kiadott emlékeztetőjére adott válaszunkban kifejtettük: támogatjuk és helyeseljük az abban foglalt javaslatokat, mert ez a kezdeményezés teljes mértékben megfelel a budapesti felhívás nemes szellemének. Ezen a fórumon is meg kívánom erősíteni, a Magyar Népköztársaság kormánya kész részt venni minden olyan kormányközi konzultáción, amelyen tisztázni lehet a felmerülő problémá­kat, s egyengetni az értekezlet összehívásához vezető utat. Kedves Elvtársak! Vályi elvtárs részletesen szólott nemzetközi gazdasági együttműködésünk kérdéseiről. A KGST áprilisban Moszkvában le­zajlott rendkívüli ülése az együttműködés új út­jainak, módszereinek keresését tűzte napirendre, s reális programot adott a tagországok gazdasági együttműködésének elmélyítésére. Mi is valljuk, ma már megértek a feltételek arra, hogy a KGST-országok fokozatosan megvalósítsák gaz­daságaik szocialista integrációját. Kormányunk kész további lépésekre a kö­zösen kimunkált úton és szorgalmazza az integ­ráció fejlesztését. A KGST 23. rendkívül üléssza­kának döntései megnövelik feladatainkat és fe­lelősségünket. Az elfogadott határozatok teljes mértékben megfelelnek a szocialista közösség és minden tagország, köztük a mi hazánk alapvető érdekeinek. Nemrég fejeződött be a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása, amely a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjá­ból történelmi jelentőségű. A tanácskozáson 75 kommunista és munkáspárt vett részt. Ez a szám önmagában is mutatja, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalom ma az emberi társadalom leghatalmasabb, legbefolyásosabb társadalmi ereje. A tanácskozás marxi—lenini szellemben elemezte, értékelte a nemzetközi helyzetben az elmúlt évtizedben bekövetkezett változásokat és új harci programot adott a világ kommunistái­nak. Rendkívül fontos lépés volt a moszkvai ta­nácskozás abban a küzdelemben, amelyet a test­vérpártok folytatnak az imperializmus ellen, a haladásért, a békéért, az antiimperialista erők tömörítéséért, a nemzetközi kommunista mozga­lom egységének megszilárdításáért. A kommunista és munkáspártok nemzetkö­zi tanácskozásán elfogadott okmányok közül kü­lön szeretném kiemelni a Vietnammal és a közel­keleti helyzettel kapcsolatos felhívásokat. A sokat szenvedett Vietnam földjén, sajnos, még mindig dúl a háború, nap mint nap új és új emberéletek esnek áldozatul. Az amerikai impe­rializmus agresszív körei még mindig vonakod­nak megtenni az elkerülhetetlen lépést: feltétel nélkül kivonni csapataikat Vietnam földjéről. Népünk továbbra is mindenben teljesen szo­lidáris a szabadságáért, függetlenségéért hősi harcot vívó vietnami néppel. Kormányunk őszin­te örömmel üdvözölte a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány megalakítását és az elsők között ismerte el a dél-vietnami nép egészét va­lóban képviselő kormányt. Ami a Közel-Keletet illeti, kormányunk vál­tozatlanul úgy véli és arra törekszik, hogy a közel-keleti válság politikai úton rendeződjék, mégpedig a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozata alapján. Ismételten hangsúlyozzuk egységünket és együttérzésünket a hősiesen harcoló vietnami néppel, az arab népekkel, a békéért és a kollek­tív biztonságért harcoló európai népekkel és mindazokkal, akik a világ különböző térségein síkraszállnak a békéért és a szabadságért. Befejezésül: Visszatérve a napirenden levő kérdésre, a zárszámadási vitára, azt szeretném még hangsúlyozni; a gazdaságirányítási reform megkezdése óta eltelt idő alatt végzett kormány­zati munkát az a törekvés hatja át, hogy meg­gondoltan, de határozottan készítsük fel a ma­gyar népgazdaságot a mainál nagyobb feladatok megoldására, mert népünk jövője többet és job­bat kíván annál, mint amit ma produkálunk gaz­dasági téren. Mindezek alapján a kormány nevében a múlt évi állami költségvetés megvalósításáról szóló jelentést a tisztelt Országgyűlésnek elfoga­dásra ajánlom. (Taps) ELNÖK: Szólásra következik Szerecz László képviselőtársunk. SZERECZ LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés 1968. évi végrehajtásáról szóló jelentés és a népgazdaság 1968. évi fejlő­dését tartalmazó tájékoztató szerint az építőipar termelése az 1967. évi gyors növekedés után 1968-ban 6 százalékkal nőtt. A termelés fejlő­dési ütemét meghaladóan 8 százalékkal nőtt az építőiparban foglalkoztatottak száma, így 2 szá­zalékkal csökkent a termelékenység. Az építő­ipari termelés iránti kereslet nagyobb volt a ren­delkezésre álló kapacitásnál. Különösen beruhá­zási vonatkozásban volt ennek a ténynek nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom