Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1865 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1866 domásúan nagyon költségesek, s amelyek megvalósítására megfelelő pénzösszegekkel és anyagi-műszaki kapacitással nem rendelkezik a népgazdaság. Ezzel szemben a reform továbbvitele során — és a reform érdekében — vállalataink sokkal helyesebben tennék, ha a rekonstrukciókra helyeznék a fő hangsúlyt. Elsősorban rekonstrukció útján, minimális építéssel oldják meg a műszaki fejlesztést, a fogyasztási struktúra változtatását, a piaci versenyképesség javítását! A meglevő termelői apparátus műszaki rekonstrukciója a következő időben nagy és döntő eszköze lehet a termelés és a termelékenység emelkedésének! A vállalati rekonstrukciók szükségességét indokolja az, hogy a magyar iparban, annak számos ágazatába«, kiváltképpen a gépiparban, az élelmiszeriparban a gépek öregek, következésképpen a gyártási technológia elavult. A gazdaságpolitikában és az állami szabályozásban erősítenünk kell a gazdasági szabályozásnak azt a hatását, hogy egyrészt tegye lehetővé a vállalati rekonstrukciók döntően saját forrásból való megvalósítását, másrészt hatékonyabban ösztönözze a vállalatokat az ilyen fejlesztésre, s egyben határozottabban állítson gátat a ma még általánosan jellemző extenzív fejlesztési törekvéseknek ! Versenyképességünk növelése lehet a kulcsa a nagyobb külkereskedelmi hatékonyságnak, a fizetési mérleg generális javításának is. Figyelemre méltó kezdeti eredménynek kell tekintenünk, hogy a reform első évében tőkés fizetési mérlegünk kedvező irányban változott, és ugyanakkor jelentős aktívum keletkezett baráti viszonylatban. Az idei első 5 hónapban továbbra is e kedvező folyamatnak lehetünk tanúi. Minden árucsoportban megélénkült a külkereskedelmi forgalom, dollárviszonylatban pedig — elsősorban a tavalyról áthúzódott, megnövekedett szarvasmarha-kivitel eredményeként — 21 százalékkal többet exportálhatunk, mint a múlt év hasonló időszakában. E kedvező folyamatot tovább kell erősítenünk. Feltétlenül el kell érnünk, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek mellett versenyképesebbé váljék a feldolgozó iparnak az a része is, amely a konvertibilis piacon a versenyben eddig kevésbé tudott helyt állni, és emellett javítani kell az ipari anyagok, félkész termékek kivitelének gazdaságosságát, mert itt Sem elegendő a javulás mértéke. Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy fejlesszük tevékenységünket mindkét piacon, a szocialista országok piacain és a dollárviszonylatú piacon is. Mindenekelőtt exporttevékenységünk színvonalát kell tovább emelnünk. Ehhez nyilván a vállalatoknak nemcsak megfelelő hatékony gazdasági ösztönzőkre van szükségük, hanem piaci ismeretre is. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a külkereskedelmi vállalatok az eddiginél szorosabban működjenek együtt az ipari és mezőgazdasági vállalatokkal, gazdaságokkal. Ismertessék meg velük a piacot, annak folyton változó igényeit, mert csak e közvetlen piacismeret alapján várható, hogy a termelő vállalatok a szükséges fejlesztésre, termelésre az intézkedéseket kellő időben megtegyék. Azoknak a termelő vállalatoknak pedig, amelyek egy vagy két éve kapták meg az önálló külkereskedelmi jogot — ezek száma nem kevés —, továbbá azoknak, amelyek ezután kapják meg, gyorsan bele kell dolgozniuk magukat a külkereskedelmi munkába. Ennek révén is javítanunk kell tehát piaci munkánk hatékonyságát, kulturáltságát, s mindenekelőtt mozgékonyságát, hogy az egyre élesebb nemzetközi versenyben valóban helyt tudjunk állni. Kedves Elvtársak! A reform céljai közül a gazdasági hatékonyság növelése még csak nagyon kezdeti eredményt mutat. Ennél sokkal többre van szükség, s erre sokkal jobban összpontosítani kell a gazdasági vezetés és a dolgozók erőfeszítéseit. A legfontosabb népgazdasági mutatók közül a múlt esztendőben szinte egyedül a termelékenység alakult kedvezőtlenül. A nemzeti jövedelem növekedésének csupán kétötöde származott a munka hatékonyságának fokozódásából, hasonlóan vagy még kedvezőtlenebbül alakult a helyzet az idei első öt hónapban. Kétségtelen, hogy a tavalyi és az idei évnek lényeges sajátossága az,"hogy a termelési szerkezet elmozdul, változásban van, azért, hogy jobban alkalmazkodjék a piaci igényekhez. Ez is fontos hatékonysági követelmény, ugyanakkor a szerkezeti változás esetenként keresztezi a termelékenységi mutató javulását. Ezt tudva, tartózkodnunk kell elsietett következtetésektől és át nem gondolt intézkedésektől. Viszont már most fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a vállalatoknál sokkal jobban kell szorgalmazni a termelékenység emelkedését. A termelékenység mai növekedési ütemét csak átmeneti időre vehetjük tudomásul, amin változtatni kell. A nem kielégítő ütemű növekedésnek a fő oka az, hogy a vállalatok többsége változatlanul a régi úton: az extenzív fejlesztési és gazdálkodási törekvések útján jár vagy akar járni. A termelékenység növelésének új, intenzív módját nem keresik és nem alkalmazzák. Más szavakkal, a termelésnövekedést nem elsősorban műszaki fejlesztéssel, hanem a munkaerő létszámának emelésével, új munkaerők beállításával iparkodik megoldani, mert azt pillanatnyilag opportunusabbnak, kedvezőbbnek tartja. A termelékenység javításának fontos, nélkülözhetetlen feltétele a munka szervezettségének javítása az üzemekben. Ezen túlmenően mindenekelőtt újszerű, fokozott munkafegyelem szükséges a hatékonyabb munkához! Ennek együtt: kell járnia a munkaidő intenzív kihasználásával,, az egyes munkadarabok gondosabb, precízebb megmunkálásával, vagyis a minőség javításával. Mindez természetesen csakis akkor érhető el, ha a jelenleginél jobb lesz a vezetők és a dolgozók együttműködése, összmunkája. A reformban biztosítottuk és biztosítjuk továbbra is a teljes munkaerő-foglalkoztatottságot. Nem bizonyult valónak azok félelme, akik munkanélküliségtől tartottak. Viszont határozottan meg kell mondanunk: nem lehetünk hívei a munkaerő létszámmal való túlbiztosításnak sem. Vállalataink jelentős részében számottevő munkaerő-feleslegek vannak. Meg kell találnunk a módját annak, hogy a munkaerő-feleslegek fel82»