Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1839 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1840 gyűlés a mezőgazdaság, de az egész társadalom szempontjából is két nagyfontosságú törvényt, szövetkezeti törvényt és| földtörvényt alkotott. A következőkben ezek végrehajtásának tapasztalatairól szeretném a képviselő elvtársakat tájékoztatni. Az új törvények és a végrehajtásuk során elért eredmények nagy visszhangot keltettek a szövetkezeteken túl is az egész lakosság körében. A közvélemény helyesli a szövetkezetek önállóságának növelésére, a tagság dolgozói helyzetének rendezésére s a vezetés korszerűsítésére tett intézkedéseket. A törvények hoszszantartóan meghatározták a termelőszövetkezetek helyét, szerepét szocialista társadalmunkban és gazdasági életünkben. A szövetkezeti tagság a termelőszövetkezeti törvényt és az annak alapján kiadott intézkedéseket kedvezően fogadta, de az állami és a társadalmi szervek is jelentőségének megfelelően foglalkoztak a törvény megismertetésével és alkalmazásának elősegítésével. Ma már egyértelműen arról adhatunk számot, hogy megvalósulóban vannak a törvénynek a szövetkezetek gazdasági és szervezeti önállóságának, vállalatszerű gazdálkodásának és demokratikus működésének erősítésére, a tagság tulajdonosi és dolgozói helyzetének fejlesztésére vonatkozó legfontosabb céljai. A termelőszövetkezet és a tagsági viszony növekvő vonzóerejét mutatja a belépésre jelentkezők viszonylag nagy száma és a kilépők számának minimálisra való csökkenése. Az elmúlt esztendőben mintegy 110 ezren jelentkeztek tagfelvételi kérelemmel, és közülük körülbelül 100 ezer tagot vettek fel. Az új belépések kedvező tendenciát tükröznek, s a koröszszetétel is kedvező. A termelőszövetkezetek a belépéseknél előnyben részesítik a családtagokat, a szakmunkásokat és a szövetkezet alkalmazottait. N A törvény alapján valamennyi szövetkezet elkészítette alapszabályát, amelyet a járási tanácsok felülvizsgálat után megerősítettek. Az új alapszabályok megfelelnek a törvényes követelményeknek, alkalmasak arra, hogy a belső élet normáivá váljanak. A szövetkezetek önállóságát a törvény azzal is növelni kívánta, hogy a belső életviszonyok jelentős részének szabályozását a szövetkezetekre bízta. Ebből a célból az alapszabály mellett elrendelte ügyrend és munkarend készítését. A belső szabályzatok elkészítéséhez a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa ajánlásként mintákat adott ki. Az alapszabályokkal Összhangban a belső szabályzatok zömmel elkészültek és máris fontos szerepet töltenek be a belső rend kialakításában. A szövekezetek Vezető szerveinek működése általában megfelel a törvény előírásainak. Érvényesül a vezetőség és az üzemi vezetők önállósága. Olyan jelenség is tapasztalható, hogy a vállalati típusú vezetés túlhangsúlyozása következtében a demokratikus vezetés helyenként elhomályosul, háttérbe szorul, vontatottan halad a bizottságok megalakítása, és sok helyen egyes bizottságok működése is formális. Az új törvény részletesen szabályozta a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak javadalmazásának rendszerét. Lehetővé tette a megfelelő anyagi eszközökkel nem bíró szövetkezetek számára is a garantált munkadíjazás bevezetését. Ez a szövetkezetek gazdálkodására előnyösen hatott. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1968-ban jelentősen csökkent a mérleghiányos szövetkezetek száma. Egyes szövetkezetekben azonban a szocialista elosztás elveivel össze nem egyeztethető javadalmazást alkalmaztak, ezért sor került az alkalmazottak bérezésének rendeleti úton történő szabályozására. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége pedig a minisztériummal egyetértésben irányelveket adott ki a tagsági viszonyban álló szövetkezeti vezetők javadalmazására. A rendelet és az irányelvek alapján a tanácsok hatósági felügyeleti joguknál fogva valamennyi szövetkezetet felülvizsgálták. Ennek során megállapították, hogy a rendelettől és az irányelvektől eltérő javadalmazás egyes szövetkezetek esetében továbbra is fennáll. E hiányosságok megszüntetésére intézkedéseket tettek, és várható, hogy ezek hatására megszüntethetők a jelentkező problémák. Nyugalmi helyzet jött létre a háztáji földek kérdésében. Nem bizonyult ugyanis megalapozottnak egyes szövetkezeti vezetők aggodalma a háztáji föld növekedésére vonatkozóan. Ha helyenként van is némi növekedés, ez a taglétszám emelkedésének a következménye, s annak, hogy a szövetkezetek egy részében a háztáji föld mértékét nem eléggé differenciálták a végzett munka szerint. A szövetkezetek tevékenységi körének kiterjesztése és ezzel összefüggésben a társulások létrehozása — mert társadalmi szükségletet elégítenek ki — változatlanul az érdeklődés előterében áll. A mezőgazdasági nagyüzemek, ezen belül is elsősorban a szövetkezetek jelentős része a nagyobb gazdasági önállóság alapján gyorsan reagált a piaci helyzetre, törekedett a helyi szükségletek kielégítésére, s tevékenységi körüket már az első évben kisebb-nagyobb mértékben bővítették. Az elmúlt év tapasztalatai végső következtetések levonására még nem nyújtanak elegendő lehetőséget, de a rendelkezésre álló adatok, tapasztalatok azt mutatják, hogy a tevékenységi kör bővítésével kapcsolatos célok helyesek. Főképp azért, mert az eddigi tapasztalatok is igazolják, hogy ezzel helyi lakossági igények elégíthetők ki, bővül a választék, a helyi adottságok hasznosulásával lehetőség nyílik a tagok folyamatosabb, rendszeresebb, nagyobb mértékű foglalkoztatására és a rendelkezésre álló termelőeszközök jobb hasznosítására, a melléktermékek, valamint a hulladékanyagok hatékonyabb felhasználására. Ezzel egyidejűleg az is megállapítható, hogy a kiegészítő tevékenység nem mindenben fejlődött a kitűzött céloknak megfelelően. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok közvetlen értékesítése bővült ugyan, de alatta maradt a szükséges és lehetséges mértéknek, és lassú a fejlődés üteme is. A mezőgazdasági termékek feldolgozása pedig stagnál. Ugyanakkor az indokoltnál nagyobb mértékben növekedett az úgynevezett ipari tevékenység, s ez a tévé-