Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1837 Az Országgyűlés 23. ülése, het gazdálkodni, s a közgazdasági szabályozók hatékony és korszerű eszközei szocialista tervgazdálkodásunknak. Az új irányítási módszerek eredményeképpen szövetkezeteinkben és állami vállalatainknál kezd a közgazdasági szemlélet polgárjogot nyerni. Vezetőink és szakembereink, de a szövetkezeti tagság és az állami vállalatok dolgozói is ma már nemcsak a termelés menynyiségi oldalát figyelik, hanem az értékesítést, a költségek alakulását, a minőséget, valamint a választék bővülését is egyre inkább kezdik saját ügyüknek tekinteni. A reform kedvező eredményei közül egyet érdemes külön is kiemelni, ami jellemző módon mutatja, mennyire változott nagyüzemeink szemlélete és mutatja azt, hogy megfelelő feltételek esetén a termelés specializációját és koncentrációját központi utasítások nélkül is hatékonyan lehet fejleszteni. Hosszú évek után, 1968-ban fordult elő először, hogy hatóságilag megszabott áron bármely nagyüzem, vagy akár háztáji termelő igényének megfelelő mennyiségben takarmánygabonát tudott vásárolni. A kedvező változást úgy értük el, hogy a megfelelő anyagi érdekeltség, valamint anyagi-műszaki megalapozás következtében növekedtek a termésátlagok, emellett elegendő mennyiségű takarmánygabona-importot biztosítottunk, s így a szükséges készletek is rendelkezésre álltak. Ennek a kedvező jelenségnek az állandósítása érezhetően megjavítja majd a takarmánygazdálkodás hatékonyságát. Nagyüzemeink fel tudják számolni a hiány-gazdálkodás következtében kényszerűségből kialakult autarch szemléletet, rátérhetnek az adottságaiknak leginkább megfelelő állattartási ágazatok fejlesztésére, illetve a takarmánygabona részbeni árutermelésére is. Az új szemléletnek biztató jelei azok a kezdeményezések is, amelyek során szövetkezeteink, állami gazdaságaink és egyéb állami vállalataink egymással kooperálva kívánnak nagy teljesítményű, modern állattartó telepeket létesíteni. A gazdasági reform első évének eredményei alapján ma már lehetőség van arra, hogy a közgazdasági szabályozó eszközök működéséről, az élelmiszer-gazdaság, valamint a fagazdaság területén is véleményt alkothassunk. Az a megítélésünk, hogy a szabályozók alapvetően jók, de hatásuk kibontakozásához megfelelő időre van még szükség. A közgazdasági szabályozók beváltak, segítségükkel elértük a kívánt gazdasági eredményt. A gyakorlati munka során az is kiderült, hogy a szabályozók néhány részlete nem kellőképpen ösztönöz a népgazdasági célok elérésére. így sok egyéb mellett a szarvasmarhaállomány, különösen pedig a tehénállomány nem kívánatos csökkenésében az is közrejátszott — erről szólt Bélák és Bodogán elvtárs is —, hogy a közgazdasági ösztönzők nem biztosították eléggé a szövetkezetek, állami gazdaságok, valamint a háztáji és a kisegítő gazdaságok anyagi érdekeltségét és a népgazdasági érdekek összhangját. Levontuk a szükséges tanulságokat és már ebben az esztendőben változtattunk az érdekeltség rendszerén. Most dolgozunk a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének olyan komplex ösztönző 1969. július 2-án, szerdán 1838 rendszerén, amely a termelőket egyértelműbben serkenti majd e népgazdaságilag fontos termelési ág erőteljesebb fejlesztésére. Ugyancsak helytelen irányba terelte a termelőüzemek tevékenységét a gép javítási kedvezmény mértéke. Az 50 százalékos támogatás hatására olyan gépeket is kijavítottak, amelyek már nem korszerűek. Ugyanakkor az importból és a hazai termelésből rendelkezésre álló gépeket nem vásárolták kellő mértékben. Levontuk ebből is a tanulságokat. Az idei év tapasztalatai már azt mutatják, hogy termelőüzemeink megértették a kormány szándékát. Érdekeltebbek az új, korszerű mezőgazdasági gépek beszerzéséiben. Ezt a megélénkült kereslet egyértelműen bizonyítja. Az előbb említett negatív példák ellenére úgy ítéljük, hogy az élelmiszer- és fagazdaság területén a közgazdasági szabályozók rendszere alapvetően helyes. Ezért az idei esztendőben és 1970-ben azokon alapvető változtatást nem tervezünk, csak egyes részletkérdések kiigazítására, kisebb módosításokra, inkább finomításokra szorítkozunk. Kedves Elvtársak! Röviden tájékoztatni kívánom a t. Országgyűlést a tárca felügyelete alá tartozó ágazatok pénzügyi eredményeiről. A vállalatok gazdasági, pénzügyi eredményei mind a népgazdasági terv jóváhagyása alapján számított eredményekhez, mind a vállalati tervekhez képest nagyobbak, jobbak. A termelőszövetkezetek az elmúlt esztendőben az előző évinél mintegy 12 százalékkal nagyobb bruttó jövedelmet értek el. A jövedelemnövekedés döntő részben a termelés, ezen belül nem utolsósorban a kiegészítő tevékenység fokozódásának eredménye. A termelőszövetkezetek jövedelmüknek az 1967. évi 26,6 • százalékkal szemben 1968-ban 27,7 százalékát a gazdálkodás fejlesztésére fordították, illetve biztonsági alapra tartalékolták. Ennek ellenére, mint ahogyan László elvtárs is említette, sem lehetünk a felhalmozás, illetve a fejlesztés mértékével megelégedve, főképpen azért, mert ezen belül a biztonsági tartalékra fordított rész növekedett, míg a felhalmozás részaránya némileg csökkent. Szövetkezeteinknek éppen ezért anyagi eszközeikből többet kell a termelés bővítésére fordítaniuk. Ez elengedhetetlen feltétele a szövetkezetek korszerű és gazdaságos fejlődésének, s ezen keresztül a nagyobb jövedelmeknek. A bevezetett közgazdasági szabályozók az állami gazdaságok többsége számára biztosították a jövedelmezőbb gazdálkodás feltételeit. A nyereség tömege 18,8 százalékkal volt több a tervezettnél, a veszteséges gazdaságok száma pedig az előző évi 21-ről 5-re csökkent. A feldolgozóiparban is az előirányzatnál nagyobb volt az eredmény, s ez lényegében a népgazdasági átlagnak megfelelően alakult. Ezen belül nagymértékű szóródás mutatkozik. Ezt a kialakult, viszonylag magas nyereségszínvonalat abból a szempontból, hogy biztosította a vállalati alapok képzését, kedvezőnek lehet megítélni. A vállalati munka és a hatékonyság javulása tekintetében azonban a megítélés korántsem lehet egyértelműen pozitív. Kedves Elvtársak! 1967-ben a t. Ország-