Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1351 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1352 nagy társadalmi, népgazdasági jelentőséggel bír. Végrehajtása népgazdaságunk számára előnyös, az élelmiszergazdaságban időlegesen jelentkező többletek a népgazdaság szintjén megtérülnek. Ha a tisztelt Országgyűlés elfogadja a közlekedéspolitikai koncepciót, úgy az a közeljövőben fokozatosan végrehajtásra kerül. A koncepciót támogatjuk, a vasútállomások körzetesítésével és a kisforgalmú vasútvonalak fokozatos leállításával egyetértünk. A korszerű közlekedés megteremtése a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti üzemeknek is érdeke. Szeretnénk azonban aláhúzni annak szükségességét — amint ezt az előterjesztett javaslat is tartalmazza, és Csanádi elvtárs is szólt erről —, hogy minden egyes vasútállomás és vonal leállítását alapos, körültekintő felmérés, a helyi körülmények gondos számbavétele, részletes területi vizsgálatok előzzék meg. Ismeretes, hogy a megyei párt- és tanácsszervek bekapcsolódtak a közlekedéspolitikai koncepció területi végrehajtásába. Ez mindenképpen helyes és egyben biztosítéka annak, hogy a koncepció területi vonatkozásaiban is alapos körültekintéssel, valamennyi körülmény mérlegelése után kerüljön végrehajtásra. A tisztelt Országgyűlés előtt levő közlekedéspolitikai elgondolás megvalósításának érdekében összefoglalóul újból szeretném kifejezésre juttatni ágazataink egyidejű fejlesztése érdekében szükséges tennivalókat. Ezeket az előkészítő tárgyalások szakaszában néhány alkalommal kifejezésre juttattuk, s erről is szólt számos felszólaló is. Nagyon lényegesnek tartjuk a körzeti pályaudvarok megfelelő kiépítését, a rakodás gépesítését, a járműkapacitás megfelelő fejlesztését, a közutak építését és felújítását, a szállítási csúcsokban idényállomások üzemeltetését. Csak ezeknek a követelményeknek megteremtése után szabad elrendelni egy-egy vonal vagy állomás leállítását. A felsorolt feltételekben, a megvalósítás módozataiban köztünk és a közlekedési ágazat között nézetazonosság van, teljes az egyetértés. Meggyőződésünk, hogy a közlekedés vezetői és dolgozói, valamint ágazataink vállalatai jól összehangolt munkával, egymást segítő támogatással sikeresen oldják meg az előttünk levő közlekedéspolitikai elképzeléseket, s mindez hozzájárul célkitűzéseink maradéktalan teljesítéséhez. (Taps.) ELNÖK: Péti János képviselőtársunk következik szólásra. PÉTI JÁNOS: Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a vasutakról, valamint a mellékelt közlekedéspolitikai koncepció együttesen olyan nagyfontosságú javaslat, amely népgazdaságunk fejlődése, a szocializmus építése során kulcsfontosságú tényező. Nincs olyan területe hazánknak, nincs olyan ipari vagy mezőgazdasági üzeme, amelynek fejlődése ne lenne érintve közlekedéspolitikai koncepcióval vagy a vasút vagy az egyéb közutak vonatkozásában. De ugyanez mondható el a lakosság, hazánk minden állampolgára szempontiából is. Tehát érthető, hogy rendkívül nagy érdeklődéssel tekint az egész ország az Országgyűlés mai tárgyalására, főleg az azokon a területeken lakók vagy dolgozók, amely területeket közvetlenül az elkövetkezendő időkben érint a közlekedés átszervezésének irányzata — akár a vasutak megszüntetése, akár az állomások körzetesítése vonatkozásában. Felszólalásomban éppen ezért az előterjesztett közlekedéspolitikai koncepcióhoz kívánok szólni, mert választókerületem közvetlenül érintett az elkövetkezendő idők során a vasútállomások, valamint az utak átszervezése vonatkozásában. A Tolna megyei tanács 1968. április 5-i ülésén tárgyalta Tolna megye közlekedéspolitikai célkitűzéseinek programját és ennek érdekében határozatot hozott. Idézem a határozat egyes tételeit: A megyei tanács a kocsirakományú küldemények körzetesítésével, valamint a kisforgalmú vasútvonalak forgalmának közútra való terelésével elvileg egyetért. A körzetesítés egyelőre csak akkor hajtható végre, ha a felvevő állomások forgalmának beszüntetésével kapcsolatos előfeltételek biztosítottak. Az utak korszerűsítése és a jelenleg kiépítetlen utak kiépítése megtörtént, a megfelelő járműpark, a rakterűiét kiépítést nyert. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a fuvaroztatók a fuvarköltségek vonatkozásában a jelenlegi állapottal szemben általában nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe. Erre megnyugtató választ kaptam éppen az előttem felszólalt miniszter elvtárstól. A megszüntetendő vasútállomásoknál jelentkező megtakarításból a KPM elvégezteti az utak korszerűsítését, az állomásokhoz vezető utak kiépítését, a megmaradó vasútállomások rakterületének bővítését és a szállítás műszakitechnikai fejlesztését. A Tolna megyei tanács végrehajtó bizottsága állást foglalt, és magam is ezzel értek egyet, hogy Tamásiban meg kell maradnia a vasútállomásnak, tekintettel arra, hogy választókerületem, Tamási, mint járási székhely központi fekvésénél fogva ezt megköveteli. A Dombóvár—Lepsény—Tamási—Keszőhidegkút vasúti hálózat megmaradását vagy megszüntetését nagyon alapos vizsgálat kell, hogy megelőzze. A Dombóvár—Lepsény vasútvonal egyes állomásainak forgalma a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint évről évre folyamatosan emelkedő tendenciát mutat és a vonal állomásai közül kétségtelenül legjelentősebb Tamási, amelynek forgalma messze meghaladja a többi állomás forgalmát mind feladás, mind leadás vonatkozásában. Tamási községben tehát jelenleg is olyan fejlődés előirányzata látszik, hogy nem megszüntetni, hanem körzeti állomássá kell fejleszteni a vasútállomást. A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy 1964-től folyamatosan, jelentősen növekedő tendenciájú az állomás forgalma. Szembeállítva az 19*14—1967 közötti három év forgalmát, összforgalomban mintegy 43 481 tonnával több az 1967-es forgalom, mint 1964-ben volt. Ha az 1964. évi havi és egy napra vetített forgalmat vizsgáliuk, 75 százalékos átlagnövekedés ielentkezik három év alatt. Ugyanez mondható el a Dombóvár—Tamási, Tamási—Lepsény, valamint Keszőhidegkút—Gyönk—Tamási vasúti hálózat