Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1353 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1354 egy vágánykilométerre eső napi árutonna-kilo­méter vonatkozásában is. A Dombóvár—Tamási egy vágány kilomé­terre eső napi átlag tonna-kilométer 1967-ben 254 tonna volt, Tamási—Lepsény vonatkozásá­ban 319 tonna, Keszőhidegküt—Gyönk vonatko­zásában 269 tonna. Ha a rendelkezésre álló sta­tisztikai kimutatást nézzük, a meghagyandó há­lózat egy vágánykilométerre eső napi árutonna­kilométerrel alacsonyabb, mint a fent ismerte­tett átvonuló teherszállítás. Tehát feltétlenül szükségesnek látjuk a már említett alapos vizs­gálatot. A törvényjavaslat mellékleteként előterjesz­tett közlekedéspolitikai koncepció felmérési ada­tai 1964-es és annak előtti adatokból tevődnek ki. Az azóta kialakult helyzet feltétlenül más adatokat szolgáltat. Ismert dolog, hogy a kor­mány határozata értelmében a gazdasági bizott­ság a hármas kategóriájú ipari üzemeknek vi­dékre való telepítése során Tamási községet is kijelölte — több vidéki helység között — ipar­telepítési helynek, amelynek során megkezdő­dött a község ipartelepítési programja. Az Orion Rádió- és Televíziógyár nagyobb szabású építkezést folytat, amelynek során már létesült és létesülőben van komolyabb üzem. Tárgyalás folyik más ipari üzemek telepítésére is közsé­günkben. Az ipar településének nemcsak Tamási köz­ségben van jelentősége, hanem 'az egész tamási körzet, járásunk lakossága, a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő foglalkoztatása szem­pontjából nagyon fontos program. Járásunk párt- és tanácsi szerveit, amikor megismertük a vasút és a közút fejlesztési előirányzatát, ko­moly aggodalommal töltött el bennünket, hogy amennyiben az előirányzat végrehajtása során esetleg nem veszik figyelembe a terület fent vázolt fejlődési előirányzatát, hátrányos hely­zetbe kerül területünk, mert érthető, hogy egyet­len ipari üzem sem szívesen települne egy olyan vidéki településre, amely közlekedés vonatkozá­sában hátrányosabb helyzetbe kerül, mint je­lenleg van. Tudom azt, hogy a közlekedéspolitikai elő­irányzat nem dogma, tehát a fejlődés során fel­tétlenül az adott, kialakult helyzetet veszi figye­lembe, de mégis azt mondom, hogy maga az elő­terjesztés nyugtalanságot keltett választókerü­letem lakosságának körében. Éppen ezért hatá­rozottan felvetem, hogy az előirányzatokban Ta­mási község vasúti hálózatból való kizárását nem tartom elfogadhatónak. Viszont egyetértek azzal, hogy amikor bármilyen megszüntetésre vagy átszervezésre kerül sor, a területileg ille­tékes tanácsi szervekkel egyetértésben, valamint a területen dolgozó és gazdálkodó ipari és me­zőgazdasági üzemek képviselőivel együttesen történjen a közlekedés rendszerének átszerve­zése és éoítése. Itt egy bizonyos vonatkozásban a törvényt előterjesztő képviselő elvtárssal, illetve az elő­terjesztéssel is ellentétbe kerülök. Tudniillik itt azt szeretném előterjeszteni, hogy a 12. § módo­sítást kap ion, habár itt az előterjesztés során már i avaslattétel történt, hogy ne legyen mó­dosítás. Az előterjesztett javaslat a következők szerint szól, a 12. §-ról lévén szó: „A közlekedés­és postaügyi miniszter, az érdekelt miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői, valamint az érdekelt megyei tanács végrehajtó bizottsága meghallgatása után népgazdasági érdekből — a vasút létesítésére vonatkozó engedély módosítása mellett — elrendelheti egyes közforgalmú vasút­vonalak megszüntetését, ha a forgalom lebonyo­lításáról más módon gondoskodik." Űj szövegezésben az alábbiak szerint javas­lom: „A közlekedés- és postaügyi miniszter, az érdekelt miniszterek és országos hatáskörű szer­vek vezetőinek meghallgatása, valamint az érde­kelt járási és megyei tanács végrehajtó bizott­ságának együttes határozata után népgazdasági érdekből — a vasút létesítésére vonatkozó enge­dély módosítása mellett — elrendelheti egyes közforgalmú vasútvonalak megszüntetését, ha a forgalom lebonyolításáról más módon gondos­kodik." Az előterjesztett javaslatom indokolása a törvényjavaslat és egyben az azt indokolt szö­veg megváltoztatásának indokolását abban lá­tom, hogy a területi, járási, illetve megyei taná­csok, mint a legfőbb államhatalmi szervek helyi képviselői, a legjobban ismerik területük prob­lémáit. Alkalmasak arra, hogy nemcsak a meg­hallgatás során nyilvánítsanak véleményt a mű­ködési területükön kialakítandó nagy fontosságú közlekedéspolitikai kérdésekben, hanem határo­zatilag is részt vehessenek annak végrehajtásá­ban. Ezzel egyidőben biztosítani tudjuk pártunk és kormányunk azon nagyszerű célkitűzéseit, hogy a területi választott szervek teljes jogú és kötelességtudó képviselői lehetnek választóke­rületüknek. Ügy gondolom, hogy a Közlekedés­és Postaügyi Minisztérium hatáskörét, illetve fe­lelősségét ez nem fogja csökkenteni, ugyanak­kor emelni fogja a felelősségét éppen a területi­leg illetékes tanácsi szerveknek. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett tör­vényjavaslat, valamint a mellékelt közlekedés­politikai koncepció széles távlatokat nyit nép­gazdaságunk fejlődésében, hosszú időre megha­tározza közlekedésünk fejlődési rendjét, népgaz­daságunk és az egész magyar nép érdekeit fejezi ki. Éppen ezért a magam nevében az általam előterjesztett módosítási javaslattal együtt elfo­gadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Káli Ferenc képviselőtársunk. KÁLI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy mon­danivalómat rövidre fogva megtegyem észrevé­teleimet a vasúti törvénytervezettel kapcsolat­ban és eközben csak egy vonatkozásban érint­sem a közlekedéspolitikai koncepciót is, végeze­tül pedig — ugyancsak a törvénytervezethez kapcsolódóan — választókerületem egyik prob­lémáját tárjam a tisztelt parlament elé. Az elhangzott expozé és az eddigi felszóla­lások is mutatiák, hogy a közlekedés, ezen be­lül a vasúti közlekedés különösen, milyen jelen­tős szerepet játszik országunk életében. A sze­mélyszállítás és az árufuvarozási tevékenység

Next

/
Oldalképek
Tartalom