Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

17jL Az Országgyűlés 3. ülése, 196 kérdésben szeretném álláspontomat kifejteni. Főként az agrárpolitikai kérdésekhez szólnék. Teljes egészében helyesnek és célszerűnek tartom a kormánynak azt a törekvését, hogy a mezőgazdasági termékek árszínvonalát emelni kell, hogy megközelítse az ipari termékek árszínvonalát. A kormánynak ezek az* intézkedései szerintem pozitívan hatnak a mezőgazdasági termelésre. Az eddigi tapasztalatok is mutatják, hogy a mezőgazdasági felvásárlási árrendezés különösen az állattenyésztés területén serkentőleg hatott, főleg a szarvasmarha- és juhtenyésztésre, megnövekedett a • tenyésztői kedv. Ennek következtében egyes termékekből növekedtek a hozamok. Járásomból, a balassagyarmati járásból nyert tapasztalatok szerint 1966-hoz viszonyítva az év első felében 41 százalékkal nőtt a baromfi, 12 százalékkal a tojás és 15 százalékkal a tejtermelés. A szarvasmarhatenyésztés mennyiségi eredményei még nem mutatkoznak, de annál inkább jelentkeznek már eredmények a minőségben. A leadott szarvasmarhák átlagsúlya növekedett és javult az exportarány. Az ebben az évben eladott öszszes szarvasmarhából például mintegy 40,5 százalék került exportra. Mindezeknek a pozitív jelenségeknek ellenére azonban az a véleményem, hogy a múlt évi árrendezés csak az állattenyésztés egy-két ágazatában hozott eredményt és csak szerkezeti változást eredményezett, mivel a termelő gazdaságok az anyagi ösztönzők hatására rákapcsoltak azoknak az állattenyésztési ágazatoknak a fejlesztésére, amelyekkel nagyobb jövedelmet tudtak maguknak biztosítani. Így a szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlődésben van járásunkban, ezzel szemben csökken a sertéstenyésztés és hizlalás. 1967 első felében járásunkban a sertéshizlalás a tavalyi hasonló időszaknak csak 48 százalékát tette ki. Mi az oka a sertéstenyésztés és hizlalás visszaesésének? Ezt vizsgálva, a következőket lehet megállapítani. Az 1966. évi árrendezés a marhahizlalást és a tejtermelést, a juhtenyésztést gazdaságosabbá tette, ezzel szemben kevésbé lett gazdaságos a sertéshizlalás. Ennélfogva a megtermelt abraktakarmány-készletet elsősorban a szarvasmarha tenyésztésben hasznosították, az ezen felül megmaradt készletekből pedig nem biztosították a. meglevő sertésállománynak és szaporulatának a takarmányszükségletét. Tavaly ősszel járásunkban mintegy 350 vagon abraktakarmányhiány mutatkozott. Ennek fedezetére központi készletből még ígéretet sem kaptunk. Az állatforgalmi vállalat a rendelkezésére bocsátott takarmánykerettel rosszul gazdálkodott, az egy sertésre adott takarmányt alacsonyan, másfél mázsában állapította meg. Később, ez" év tavaszán adott volna többet, de a termelőszövetkezetek a süldőket eladták és néhány termelőszövetkezet felszámolta az anyakoca állományt is. Kedvezőtlen hatással volt a sertéstenyésztésre és hizlalásra megyénkben a rossz természeti körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezeteknél bevezetett árkiegészítési rendszer is. Mint ismeretes, ez a dotációs forma a rossz körülmények között gazdálkodó termelő7. július 13-án, csütörtökön 172 szövetkezetekben megtermelt, illetőleg az állam részére értékesített egyes termények és termékek esetében árkiegészítési juttatást biztosít. A hízott sertés nem esett árkiegészítés alá. Ugyanakkor ennek a dotációs rendszernek olyan előírásai is vannak, hogy a termelőszövetkezetek által megvásárolt abraktakarmány után mázsánként a dotációból 150—100—50 forintot vonnak le. Ez az érintett termelőszövetkezeteket nyilvánvalóan arra készteti, hogy a takarmányt ne vásárolják meg. Mivel éppen a rossz természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezetekben nincs lehetőség máról holnapra a takarmánytermelés növelésére, így takarmány hiánya miatt megyénkben például a rétsági járásban ennek a formának alkalmazása következtében 20 termelőszövetkezet közül 10 teljesen felszámolta sertésállományát. Ami a jelenlegi helyzetből a kiutat jelenti, a tenyésztés egyik ösztönzője a hízottsertés árának felemelése, és ezért csak üdvözölni lehet azt a tervezett intézkedést, amelyet a kormány elnöke itt is bejelentett, hogy még ebben az évben felemelik a sertések árát. Ez kétségkívül fel fogja lendíteni a sertéstenyésztést és hizlalást. De véleményem szerint az állati termékek termelésének problémáját és a termelésből az igények kielégítését csak a biztonságos takarmányhelyzet oldja meg. Ezt a gondot me-' zőgazdasági termelő üzemeink ma még csak részben tudják megoldani azért, mert a gazdálkodás jelenleg kialakult szerkezetében a takarmányterületek nem növelhetők, termésátlagok növekedése lassú ütemű és az időjárás függvényeként hullámzó. Enyhítené a takarmánygondokat a mi járásunkban az Ipoly szabályozásának meggyorsítása, amivel jelentős termőterületeket lehetne a takarmánytermesztésbe bevonni. Minthogy a mezőgazdasági termelő üzemek meglevő állatállományuk takarmányigényét saját termelésükből optimálisan ma még nem tudják megoldani, marad a takarmány vásárlás útján való beszerzése. Ezért véleményem szerint tisztázni kell, hogy népgazdaságilag gazdaságos és lehetséges-e a központi takarmánykészlet import útján való biztosítása. Ha ez gazdaságos és lehetséges, akkor az egyenletes termelés érdekében az abraktakarmányt biztosítani kell. A termelési kedvet növelné, az exportarányt javítaná, ha bevezetnék a hízott szarvasmarha felvásárlásban az exportfelárat. Tudniillik ilyen jelenleg nincs bevezetve, csak némi költségtérítést kapnak a gazdaságok az exportra leadott állatok után. Ezért javasolom a jelenlegi szarvasmarha felvásárlási árrendszer felülvizsgálatát, és az eddigi belföldi árak meghagyása mellett ki kellene alakítani a régi rendszerhez hasonló exportfelárat. A sertéstenyésztés és hizlalás további ösztönzése céljából javasolom a rossz természeti körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetekre vonatkozó árkiegészítési rendszer felülvizsgálatát. Az árkiegészítést javasolom a hízott sertésekre is kiterjeszteni. Ugyanakkor vissza kellene vonni a dotációs rendszernek ama hátrányos szankcióit, amelyek a takarmányvásárlást sújtják.