Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-3
163 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 164 csoporttulajdon-jellegnek, nemkülönben a kulturális és nevelőmunkának, amelyet a szövetkezeti mozgalom mindig fontos feladatának tekintett. A szövetkezeti demokrácia fogalma fontos a szövetkezeti tagok tudatában és ezt a jövőben még inkább fejleszteni kell. Azok a tervek, amelyeket a kisipari szövetkezetek országos szerve kidolgoz és előterjeszt, végső soron ezt a célt szolgálják, minden tekintetben összhangban állnak a gazdasági reform célkitűzéseivel. Ma már nincs vita arról, hogy országunkban a szövetkezetek a szocialista szektorhoz tartoznak. így elérkezett az ideje annak, hogy a kisipari szövetkezeteket sújtó hátrányos megkülönböztetések megszűnjenek. Ilyen megkülönböztetések számos területen érvényesültek az anyagellátásban, egyes munkák elvállalásánál stb. A gazdasági reform lehetővé teszi, sőt megkívánja szabályozott keretek között a versenyt az egyes gazdasági egységek között. Ebből következik, hogy a reform célkitűzései a hátrányos megkülönböztetések megszüntetését írják elő. Ennek örülünk ! Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a kisipari szövetkezetek a csoporttulajdon sajátosságain kívül abban is különböznek az állami vállalatoktól, hogy kis gazdasági egységek. A kisipari szövetkezetek számára így a gazdasági versenyben a helytállás általában nehezebbnek ígérkezik, és à nehézségek csökkentésére a szövetkezetek közös összefogása látszik az egyik legeredményesebb módszernek. Ezért lesz szükség a jövőben is a közös rendeltetésű szövetkezeti alapokra, és arra, hogy abból a gyengébb, vagy egyébként rászoruló szövetkezetek, elsősorban kölcsön formájában segítséget kapjanak. A közös célra rendelt alapok megerősítése és általában a kisipari szövetkezeteknél annak figyelembevétele, hogy fejlesztésükhöz, mint ahogy eddig is, csak saját erejükre támaszkodhattak, ingyenes juttatást az államtól nem kapnak, a szövetkezetek finanszírozásában olyan elvek érvényesítését indokolják, amelyek eltérnek az állami vállalatok finanszírozási rendjétől. A kisipari szövetkezeti mozgalomnak a gazdasági reform előkészítésével kapcsolatos munkája a továbbiakban még arra is irányul, hogy képviselői útján részt vesz a reformmal összefüggő jogszabályok kidolgozásában és véleményezésében. Többek között széles körben megvitatták a szövetkezeti dolgozók a Munka Törvénykönyvének tervezetét, amely rövidesen az Országgyűlés elé kerül. Az a vélemény alakult ki, hogv a törvénykönyv tervezetének elveit a kisipari szövetkezetek tagjainak munkavégzésére is alkalmazni kell. Minthogy azonban a szövetkezeti tagok munkavállalása a tagsági viszonynak csupán egyik oldala, az eddigi gyakorlat fenntartása látszik indokoltnak, vagyis az, hogy ezek az alapelvek a szövetkezeti önigazgatás és a szövetkezeti demokrácia elveinek megfelelően a szövetkezeti alapszabályokban jussanak kifejezésre. összefoglalásként megállapítható, hogy a gazdasági reform célkitűzéseinek megfelelően program szerint haladnak előre a szövetkezeti iparban a gazdaságirányítás új rendjére történő átállás előkészítési munkálatai. Ez biztosíték arra, hogy a kisipari szövetkezetek a reformra a bevezetés időpontjáig felkészüljenek és a reform a szövetkezeti iparban is beváltsa a hozzáfűzött reményeket. A kormány beszámolóját elfogadom és elfogadásra javaslom. Köszönöm a szó megadását és szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tiliczki József képviselőtársunk következik. TILICZKI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnöke által beterjesztett programot figyelemmel hallgattam végig. Előttem már néhányan érintették is azt a témát, amelyről szeretnék néhány szót szólni. Főleg Rapai elvtárs beszélt róla tegnap röviden. Ez pedig az, amit választóim megbízásából is e témakörben szeretnék elmondani. Mind választóim, mind a magam véleménye szorosan kapcsolódik a Fock elvtárs által-beterjesztett expozéhoz. A téma, amellyel foglalkoznék : a mátraaljai szénbányák helyzete. Az ország valamennyi bányásza nagy figyelemmel hallgatta pártunk IX. kongresszusának tanácskozásait. Külön örvendetes volt a magyar bányászok részére az a bejelentés, amelyet Kádár elvtárs kongresszusi vitazáró beszédében a bányászokra vonatkozóan tett. A bejelentés lényege, amit a tisztelt Országgyűlés jól ismer: a szénbányászok helyzetének javításával kapcsolatos intézkedések. Már a IX. pártkongresszuson is többen szóvá tették a bányászok jövőjét. Volt olyan elvtárs is, aki azt mondta, hogy a bányászoknak történelmi érdemeik vannak a politikai harcokban, a népi rendszer kivívásában és hogy ezt bizony majd figyelembe is fogják venni. Kádár elvtárs válaszában, a Központi Bizottság nevében úgy nyilatkozott, hogy mind a Központi Bizottság, mind a kormány figyelembe veszi a bányászok osztályharcos, forradalmi érdemeit és ezeknek az embereknek a problémáját — jobbára idősebb bányászokról van szó — tisztességesen, becsületesen, az emberiesség követelményeinek megfelelően oldjuk meg. E bejelentés hatására a bányászok körében nagy megnyugvást tapasztaltunk. Teljesen egyetértünk azzal, és bányászaink is megértik, hogy népgazdasági érdek az alacsony kalóriájú vagy a nagy költséggel kitermelt fűtőanyagoknak más fűtőanyaggal való helyettesítése. Ezzel egyidőben a nehéz fizikai munkától is meg lehet kímélni bányászainkat. A IX. pártkongresszus befejezése óta a kormány a kongresszusi határozatnak megfelelően több intézkedést hozott a bányászok problémáinak megoldására. Ez az intézkedés alapvetően helyes és területenként lépésről-lépésre igyekszik ezt a nehéz kérdést becsületesen rendezni. Melyek ezek a kérdések? Hogyan valósulnak meg ezek az intézkedések a mi területünkön, a mátraaljai szénbányáknál? Ezt csak néhány számadattal szeretném illusztrálni. A széntermelés csökkentése a mi területünket is nagymértékben érintette. Az 1965. évi 2456 mii-