Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

165 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 166 lió tonnás termeléshez képest ebben az évben már csak másfélmillió tonna a széntermelésünk. Ez azt jelenti, hogy két év alatt közel egymillió tonnával csökkent a mátraaljai szénbányák ' széntermelése. Ez létszám tekintetében is úgy alakult, hogy amíg 1965-ben összes létszámunk 6135 fő volt, addig ebben az évben létszámátlagunk mintegy 5400 főre csökkent. Ez azt is jelenti, hogy mintegy 700 fővel csökkent ez idő alatt dolgozóink létszáma. A kormány kiadott intézkedései keretén belül a mátraaljai szénbányák igazgatósága, a pártbizottság, a szakszervezeti bizottság teljes támogatásával folyamatosan és — ahogy Kádár elvtárs mondotta — emberségesen oldja meg ezeket a kérdéseket. Azokból a bányákból, amelyeket a széntermelés csökkentése következtében be kellett zárnunk, a dolgozók egy részét más üzemekhez telepítettük át, vagy más területre helyeztük át. Messzemenően figyelembe vettük, hogy a lehetőségekhez képest jövedelmük se csökkenjen nagyobb mértékben. A kormánynak ez a határozata lehetőséget adott arra is, hogy azoknak a dolgozóknak számára, akik már idősebb korúak vagy bizonyos fokig csökkent munkaképességűek, lehetőség nyíljon a nyugállományba vonulásra is. Ezzel a lehetőséggel területünkön idáig mintegy 290 fő élt. Ez néhány részterület minálunk a kormány intézkedéseinek megvalósításából. Természetes, hogy volt olyan dolgozó, akinek, ha ugyan forintokkal is csökkent a havi jövedelme, de ez számára már komoly problémát jelentett. Szeretném hangsúlyozni: bányászainknak nem az ellen volt kifogásuk, hogy a veszélyes, egészségre ártalmas, földalatti munkahelyről a napfényes külszíni bányákba kerülnek, hanem az a problémájuk, hogy a külszíni bányákban hasonló, de más természetű nehézségek következtében lényeges eltérés mutatkozik az alapbérezés tekintetében. Természetes, hogy a vájár csak mélyművelésben szakmunkás. A külszíni fejtésen már segédmunkás és nyilván ezért segédmunkás bért is kap. Amíg a mélyművelésű bányáinknál egy bányász-dolgozónak az éves átlagkeresete 26 000 forint volt, a külfejtésen az éves átlagkereset 20 000 forint. Természetes, ez a kép még torzabb, képet mutat akkor, ha differenciáltan vizsgáljuk a külfejtésen dolgozó bányászainknál a kereset alakulását. Ezt azért vetettem fel, mivel a mélyművelésből kikerült vájárok, csillések a külfejtésén már csak mint segédmunkások szerepelnek. Természetes, hogy ezeknek az alapbére is jóval differenciáltabban alacsonyabb, mint az ott dolgozó szakmunkásoké. A mátraaljai szénbányák dolgozóinak életében a fenti hiányosságok ellenére nagy segítséget jelentett, hogy területünkön valósítják meg a szánbányászat egyik legnagyobb beruházását, a visontai „Thorez" külfejtést és az ehhez kapcsolódó 600 megawattos hőerőművet. Ennek a beruházásnak a létrehozása, az üzembehelyezése, majd az üzemeltetése csak részben oldja meg területünk bányász-dolgozóinak foglalkoztatottságát, mert e beruházás volumene azt jelenti, hogy országunkban, Visontán építjük fel a legnagyobb teljesítményű hőerőművet és ennek a kiszolgálására évente 7,5 millió tonna szenet kell kitermelni bányászainknak. Ez területünkön az 1965. évi széntermelésnek mintegy háromszorosát fogja jelenteni. Mint ahogy említettem, a bányászaink részbeni foglalkoztatottságát fogja e nagy beruházás megoldani. De fennmarad még a másik kérdés, hogy^mi lesz Petőfibányával. A környező mélyművelésű szénbányákat, a Petőfialtárót, a rózsaszentmártoni üzemet, a két szűcsi bányát, a gyöngyösi XH-es bányát már bezártuk. Néhány évig még üzemelni fog az ecsédi külfejtési üzem. Petőfibányán feltétlenül gondoskodni kell a jelenleg ott lakó, mintegy ötezer embernek a munkájáról, az új modern társadalmunk által felépített szocialista településről és az erősen hozzákapcsolódó Mátravidéki Erőmű létéről és az ottani lakótelepnek a sorsáról. Ezek olyan kérdések, hogy ma még nem foglalkoztatják széles körben dolgozóinkat, de már most napirendre kell tűzni ezt a kérdést is, és kapkodás nélkül rendezni kellene tervszerűen. Mi a területünkön saját erőnkből próbálunk erőfeszítéseket tenni a megoldásra. Tervezzük és tárgyalásaink jó irányban haladnak arra, hogy Petőfibányán, ahol az alapbázis adott, a Magyar Villamosműveknek rendelése alapján létrehozunk egy olyan távvezeték-oszlopgyártó üzemet, amely az ország távvezetékoszlop igényét maximálisan ki tudja elégíteni. Szükséges lenne ezzel egy időben felülvizsgáltatni a Mátravidéki Erőmű rekonstrukciós problémáját, ami talán a területünkön levő szénbányák szénelhelyezési problémáját is megoldaná. Tisztelt Országgyűlés! Egynéhány gondolatot emeltem ki csupán azokból a kérdésekből, amelyek jelenleg folyamatban vannak területünkön. Ennél még sokkal több van. Pártunk IX. kongresszusából adódóan megállapítható, hogy a kormány helyes intézkedéseket tett, de megállapítható az is, hogy a részintézkedéseknél sokkal határozottabbnak, előrelátóbbnak és tervszerűbbnek, körültekintőbbnek kellene lenni. Javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy felszólalásom alapján a nehézipari miniszter elvtárs vizsgálja felül, hogy 1. a mélyművelésből kikerült és külfejtésű bányákhoz áthelyezett dolgozók munkabére a lehetőségeken belül tisztességesen rendeződjék. Ennél a kérdésnél nem szabad abba a hibába esni, hogy a mélyművelésű bányából kikerült dolgozó már nem bányász, azzal már nem is úgy kell foglalkozni a külfejtésű bányaüzemnél, mint egy bányásszal. Hiszen a külszíni fejtésnél is a dolgozó egész évben az időjárás viszontagságainak van kitéve. Nyáron a hőségnek, ősszel az esőnek, télen a kemény fagynak, hidegnek és ez mind-mind az emberek egészségének a rovására megy. 2. Javasolom, hogy az illetékes miniszterek, vagy főhatóságok vizsgálják azt is felül, hogy a jelenleg korkedvezményes nyugállományba került dolgozóknál be ne következzék az az idő, amitől jelenleg is félnek bánya-