Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

157 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 158 tóim is és Fejér megyei képviselőtársaim is kifejezetten megbíztak vele, hogy szóljak róla. Az eddig már elhangzottakhoz csupán anyt nyit szeretnék hozzátenni, jó lenne, ha felelős osztrák körök tudomásul vennék, hogy az ő érdekeiket is jobban szolgálja, ha néhány hitvány disszidens helyett tízmillió magyarra támaszkodnak. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Fock elvtárs kormányelnöki beszámolójában abból indult ki, hogy a kormány tevékenységének középpontjában a gazdasági mechanizmus bevezetésének munkája áll. Mint jogász, nap mint nap tanúja vagyok ennek a munkának és mindenki, aki a hivatalos lapok olvasója, érzi, tapasztalja, hogy a kormány mindennapos tevékenységében hogyan valósul meg a gazdasági mechanizmusról szóló 1966. évi párthatározat. Azoknak a rendeleteknek és gazdasági bizottsági határozatoknak útján, amelyek szinte másodharmadnaponként napvilágot látnak, egyre világosabbá válik előttünk a bevezetésre váró gazdasági mechanizmus minden részlete. A kormány jogszabály-alkotó tevékenysége során az erre megérett kérdéseket kormányrendeletekkel, kormányhatározatokkal szabályozza. A még jogszabályi formába öntendő kérdésekben pedig a gazdasági működésre vonatkozó alapvető elveket, irányelveket állapít meg a Gazdasági Bizottság. Ezeket az irányelveket rendszeresen közzéteszik, nemcsak a Határozatok Tárában, ahol ezeknek hivatalosan meg kell jelenniük, hanem szokássá és nagyon jó szokássá vált, hogy a Gazdasági Bizottság úgy határoz, hogy felkéri az érdekelt minisztereket, a határozatokat saját tárcalapjaikban tegyék közzé. Ez nagyon jó dolog, mégpedig azért, mert félreérthetetlen, biztos alapot ad a jogi szabályozásnak. Jó dolog azért is, mert orientálja mindazokat, akiknek még a jogszabályok megjelenése előtt helyileg, üzemükben, vállalatukban fel kell készülniük a gazdasági mechanizmus bevezetésére. De jó dolog azért is, mert ezek az irányelvek napvilágot látva, még arra is lehetőséget adhatnak, hogy ha áttanulmányozásuk, a gyakorlati megvalósításra vonatkozó elképzelések kialakítása során valakinek észrevétele van, nyilván ezt is megteheti még a végleges szabályozás előtt, ha van egy-egy konkrét területre vonatkozó elképzelése. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a kormány határozatot hozott arra, hogy a minisztériumok eddig érvényben levő rendkívül nagy számú rendeleteiket, amelyekkel a régi mechanizmus kérdéseit szabályozták, záros határidőn belül vizsgálják felül és helyezzék hatályon kívül mindazokat a rendeleteket, amelyek a gazdasági mechanizmus tükrében elavultak. Ez nagyon jó, elő fogja segíteni a munkát és főleg a tisztánlátást. Bár Fock elvtárs erről nem beszélt, Korom elvtárs televíziós nyilatkozata azonban tartalmazta azt a kijelentést, hogy a kormányt az előtte álló igen sokrétű jogszabályozási kötelesség arra az állásfoglalásra késztette, hogy a mostani időszakban a jogi szabályozás fő módszere a kormányrendelet legyen. Egyetértek azzal, hogy a jelenlegi időszakban, hiszen fél év van hátra 1968. január l-ig, ez legyen a fő módszer. Egyetértek ezzel azért, mert az előttünk álló szabályozandó kérdések zöme alkotmányosan szabályozható kormányhatározattal. Ez azért jó, mert a kormány az, aki elsősorban jól informált és abban a helyzetben van, hogy helyesen, operatívan, gyorsan döntsön rendeleteivel, és ezzel biztosítsa a gazdasági mechanizmus bevezetését szolgáló rendeletek kibocsátását. Szeretném azonban arra kérni a kormányt, hogy azokat a rendeleteit, amelyeket most alkotmányos keretek között kibocsát, később vizsgálja felül és törvényi szabályozásra hozzon javaslatot az Országgyűlés elé. Korom elvtárs délutáni felszólalásában hivatkozott például a vállalatokról szóló kormányrendeletre. Ez rendkívül nagy jelentőségű jogszabály, hiszen a gazdasági élet nagy részére vonatkozóan normákat határoz meg. Ha szükség van például termelőszövetkezeti törvényre, mert gazdálkodásunknak, termelési viszonyainknak egy nagyon jelentős területéről van szó, akkor úgy gondolom, hogy éppen a kérdés jelentőségénél fogva távlatban szükség lesz a vállalatokról szóló törvényre is, amely magasabb szinten szabályozza gazdasági életünknek és termelési viszonyainknak ezt a területét. A vállalatok státusának kormányrendelettel való szabályozása jó arra, hogy egy-két év alatt a gazdasági mechanizmus bevezetése során meglássuk, hogy a szabályozásnak az a módja, azok a szabályok, amelyeket a kormány hozott a vállalatok funkcionálására, időtállóak-e, jók-e. Ha időtlóak, akkor is, ha pedig módosításra szorulnak, annál inkább, javasolom, hogy bizonyos idő, egykét év után a kormány terjessze ezeket a kérdéseket az Országgyűlés elé és kérje az Országgyűléstől gazdálkodásunk eme területének törvényi szabályozását. Hasonló a gondolatom a tervezés és a költségvetés kérdésében. Jelenleg a tervezés metodikáját, a tervezés elveit is kormányrendelet szabályozza. Ez jó. Helyes lenne azonban távlatban szintén törvényt alkotni erről a kérdésről, annyival is inkább, hiszen, mi, az Országgyűlés fogadjuk el a középtávú terveket és mi foglalkozunk évről évre a költségvetés kérdésével is. Jó lenne tehát, ha ezek módszereit, elveit szabályozó általános keretszabályokat is az Országgyűlésen tárgyalnók meg. Ismerem a kormány 2012. határozatát, melyről itt az Országgyűlés ülésszakán már többször volt szó. Ez az ütemterv, amely biztosítja, hogy a jogszabály-alkotásban összehangolt tevékenység és egység legyen, és időre elkészüljenek a jogszabályok. Van ebben a tervben egy-két olyan cél is, amelyet véleményem szerint, jobb lenne törvényben szabályozni — esetleg kicsit később'— azért is, mert úgy gondolom, hogy itt még nem szorít bennünket annyira a cipő, mint egyéb területen. Mik ezek a kérdések? Szerepel a tervben, hogy a földművesszövetkezetek státuszát, gazdálkodását SZÖVŐ SZ-elnöki szinten kell még ebben az esztendőben szabályozni, s ugyanilyen szabályozásra kerül sor a kisipari termelőszövetkezetekre vonatkozóan OKISZ-elnöki szinten. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy még nincs olyan állami szintű szabályunk, amely a földművesszövetkezetek — ma már általános fogyasz7 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ