Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

155 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 156 zók, hanem a józanabb nyugati körök oldaláról is bírálóan fogadja a vietnami USA-politikát, ezzel az érveléssel, ezekkel az egyet nem értő hangokkal szemben az Egyesült Államok kormánya azt állítja saját dolgozó népének, hogy Vietnamban kötelességét teljesíti, hiszen szerződés kötelezi erre, amely szerződést Diem kormányával kötött. Meg kell mondani, hogy akik figyelemmel kísérik a nemzetközi szerződéseket, azok tudják, hogy az Egyesült Államoknak Diem kormányával sem volt olyan nemzetközi szerződése, amely feljogosítaná őt a Vietnam belügyeibe való beavatkozásra, vagy pláne az Észak-Vietnam ellen folytatott háborúra. Diem kormányával 600 tanácsadó küldésére kötött nemzetközi szerződést és e szerződéses kereteket messze túllépve lábbal tiporja nemcsak az ENSZ alapokmányát, hanem a genfi szerződést dobta sutba, lábbal tiporja mindazokat a nemzetközi szerződéseket, azok sorozatát, amelyek még az ENSZ alapokmányát megelőzően szabályozták a népek, a nemzetek együttélését. Az ENSZ alapokmányán kívül, hogy csak egy-kettőt soroljak fel, sutba dobta, lábbal tiporja az 1899. évi, az 1907. évi hágai egyezményt, amely alapvetően szabályozza az úgynevezett hadijogot; megsérti nap mint nap az 1925. évi genfi egyezményt, amely eltiltotta a mérges gázok és vegyianyagok hadi célokra való felhasználását, s amely nemzetközi egyezményt még a fasiszta Németország is „tiszteletben tartott"; és nap mint nap elköveti a népirtás, a háborús kegyetlenkedés bűntettét, amelyet a békeszerető népek az 1949. évi genfi egyezmény alapján iktattak nemzeti törvényhozásuk során törvényeikbe. Az Egyesült Államok agressziója során gúnyirattá degradálta saját nyilatkozatát is, amelyet az 1954. évi genfi egyezményhez fűzött. Ebben a nyilatkozatban, amelyet a genfi egyezményhez fűzött, több kijelentést tesz, a többi között kijelenti, hogy súlyos aggodalommal szemlélné és a nemzetközi béke és biztonság komoly veszélyeztetésének tekintené a genfi egyezmény megsértését és az agresszió bármiféle felújítását • Vietnamban. Azt hiszem, ezzel az ünnepélyes nyilatkozattal szemben az Egyesült Államok magatartását napjainkban nem kell különösen kommentálni. Az Egyesült Államok tehát nap mint nap agresszor, nap mint nap háborús bűnöket követ el és ha ma az imperializmus meg is akadályozza a népeket abban, hogy az Egyesült Államok háborús bűnöseit nemzetközi törvényszék vonja felelősségre, e helyről is figyelmeztetni kell arra, hogy a háborús bűnök — nemcsak a német fasiszták részéről elkövetett háborús bűnök — nem évülnek el. Az Egyesült Államok háborús bűntettei sem évülnek el, s a történelem, de még konkrétabban a népek ítélőszéke

x előtt háborús bűneikért még felelniük kell. A kormány elnökének beszámolója és a szocialista országok párt- és kormányvezetőinek a minap lezajlott tanácskozása, amelyről a mai lapokból, illetve a tegnap esti híradásból értesültünk, állást foglalt az izraeli agresszióval kapcsolatos ímagatartásunk tekintetében. Kormányunknak e közleményben foglalt állásfoglalásával is egyetértek. Izrael az imperialisták ösztökélésével és támogatásával, figyelmen kívül hagyva a békeszerető emberiség figyelmeztetését, figyelmen kívül hagyva az ENSZ felhívását, annak az ENSZ-nek a felhívását, amelynek egyáltalán létét köszönheti Izrael állama, június 5-én agresszorként az 1941 júliusára emlékeztető villámháborúval megrohanta az arab népeket. S ma arról értesülünk, hogy az agresszió során elfoglalt területekről nemhogy nem akar kivonulni, hanem néni akarja alávetni magát az ENSZ, véleményem szerint is nagyon vérszegény, Jeruzsálem státusára vonatkozó határozatának sem. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a győzelemittas agresszor fenegyerekeskedik, figyelmen kívül hagyja azt, hogy a világ népei, amelyek ezt a figyelmeztetést intézték hozzá és ezt a kötelezettséget rótták rá, mindig vigyáztak és vigyáznak állami létére. E helyről szeretném az izraeli nép emlékezetébe idézni, hogy Izrael két és fél milliós népéből sokan vannak olyanok, akik tudják, hová vezethet, mit jelent a győzelemittas agresszor fenegyerekeskedése. Jó lenne, ha Izrael népe emlékezve, rákényszerítené kormányát, hogy engedelmeskedjék a világ népei akaratának. Fock elvtárs kormányelnöki beszámolójában az NSZK-t illetően azt mondotta, hogy a Kiesinger—Brandt-kormánynak úgynevezett új keleti politikája szólamoknak bizonyult. Csak szavakban új — mondotta Fock elvtárs. Ez igaz, és szeretném még hozzátenni azt, hogy ha az ember böngészi a nyugati lapok közleményeit, találkozhat olyan kommentárokkal, amelyek az NSZK keleti politikáját kommentálják, s nagyon helyesnek tartják azt, hogy az NSZK diplomáciai kapcsolatok létesítésére törekszik a keleteurópai országokkal, a szocialista országokkal. Az a kommentár, amelyet olvastam, azért helyesli, azért tartja jónak az NSZK eme keleti politikáját, mert a diplomáciai kapcsolatok felvételével — mint mondja — el lehet érni, hogy lazuljon a szocialista országok függése — mint írja — Moszkvától, fellazuljon a szocialista országok szoros kapcsolata a Szovjetunióval. íme, kibújik a szög a zsákból. Nem új politika ez, a régi politika, csak új taktikával. A fellazítás politikájának egy új módszere a diplomáciai kapcsolatok felvételére való törekvés. Éppen ezért mélységesen egyetértek a kormány politikájával, amikor a diplomáciai kapcsolatok felvétele kedvéért nem hajlandó elvi engedményt tenni. Mi nem tehetünk semmiféle elvi engedményt, nem adhatunk teret az imperialisták fellazítási politikájának, nekünk mint szemünk világát kell óvnunk a szocialista országok poütikai és akcióegységét, hiszen — mint Fock elvtárs mondotta — a Szovjetunió vezetésével ez a világbékének, s a békés egymás mellett élés politikájának, ennek a realitásnak is legfőbb záloga. Egyetértek Zsigmond képviselőtársam és Nádasdi képviselőtársam külpolitikai fejtegetéseivel, azok Ausztriára vonatkozó részével. Csak azért szólok még erről a kérdésről, mert válasz-