Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

141 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 142 vegyiparba eddig is beinvesztált, különösen az elmúlt hét esztendőben, most már egyre inkább kezd megtérülni. Talán nem untatom a tisztelt Országgyűlést, ha elmondom, hogy nitrogén műtrágya gyártásunk 1938-hoz viszonyítva 29-szeresére, a szuperfoszfáté pedig 13-szorosára nőtt. Bár jogos az újabb igény, amely tegnap itt is felmerült, fejlődik is tovább a harmadik ötéves tervben műtrágya gyártásunk. Korszerű növényvédőszer-gyártásunk 1700szorosára emelkedett. Arra is büszkék vagyunk, hogy gyógyszeripari termelésünk, amely világhírű, 1938-hoz viszonyítva, 57-szeresére emelkedett; világviszonylatban a hetedik helyen állunk az export terén. A szovjet—magyar alumíniumegyezmény kapcsán 1938-hoz viszonyítva 50-szeresére nőtt alumínium félkésztermékeink előállítása, nem is beszélve olyan iparágról, mint a földgáz, mely a legnagyobbat fejlődött, és ma már több mint egymillió családban gyújtják meg a gázkályhát. Ugyanígy lehetne sorolni a fejlődést a gumiabroncs-, műszál- és műanyagféleségeknél is. Azért tartottam szükségesnek ezt elmondani, hogy akiknek az a szerepkör van kiosztva — bizonyos külső szervekre és intézményekre gondolok —, hogy Magyarország gazdasági fejlődését kétségbe vonják, és hazai elvbarátaiknak, akiknek az a fő foglalkozásuk, hogy azon a bizonyos növényféleségen is a csomót keresik — mi a tényeket tudjuk szembeállítani propagandájukkal. A kormány beszámolójából is világosan kitűnt, hogy jó úton járunk. Fejlődésünk gyorsul, bár még csak bizonyos elemei érvényesülnek az új irányítási rendszernek. Az eddigi jelek biztatóak és egyben lelkesítőek. Elbizakodásra okunk nincs, ezt pedig azok felé mondom, akik csodát várnak. A tények viszont már most meggyőzhetik azokat is, akik — bár ezeknek csökken a számuk — a megmerevedés és a volt irányítási rendszer alapján tudják csak elképzelni további fejlődésünket. Ezek után a gazdasági mechanizmus reformja előkészítési munkálatainak állásáról szóló beszámolóhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Ez a gondolat először a parlamentben 1965 februárjában merült fel. Hogy jó-e vagy sem, hogy ezt azóta a parlament nem tárgyalta — azt nem tudnám megítélni. Az viszont jó, hogy most idekerült, és különösen az a jó, hogy azóta nemcsak az Országgyűlés és a vezetés ügye, hanem az ország dolgozóinak az ügye is lett. Jó az, hogy most az ország-világ színe előtt tárgyaljuk, hogy a kormány idehozta. Ebből a tájékoztatóból kiderült, hogy Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányunk következetesen halad előre az 1965-ben meghirdetett úton. Azt is meg szeretném jegyezni, hogy jó a termelékenysége a mi kormányunknak is, amit bizonyít az az ütemterv, amelynek végrehajtását valamennyien ellenőrizhetünk: Annyit szeretnék még ehhez hozzáfűzni, hogy 1965-ben így tette fel a kérdést Kádár elvtárs, elég szenvedélyesen — nem szó szerint idézem —, hogy további gyorsabb fejlődésünk ér- • dekében hol kell igazítanunk az irányítás rendszerén. Kádár elvtárs azt mondta: „... Fent is, középen is és lent is..." És ami rendkívül pozitív, már elmondhatjuk azt, hogy értjük a gazdasági reform lényegét fent is, középen is és lent is. És igazítanunk mindenhol az ügy érdekében, dolgozó népünk érdekében minden területen. Igen, ma már van kedvező következménye, egy sor eleme már érvényesül, amit meggyőző erővel bizonyít a kormánynak az öthónapos népgazdasági fejlődésről szóló jelentése. Különösen nagyszerűek azok a munkahőstettek és kezdeményezések, amelyeket a mi szocialista hazánk javára, az első szocialista hatalom 50. évfordulójára tesznek dolgozóink. Javasolom, hogy az Országgyűlés. fejezze ki ezért népünk valamennyi dolgozójának elismerését. A leglényegesebb lépésnek azt tartom, hogy már most jobban lehet a körvonalait látni és biztosítani az érvényesülését az egyéni, a vállalati és a népgazdasági érdeknek, bár itt még nagyon sok a tennivaló. Azonban ma már világos a körvonala annak, hogy a döntéseket ott hozzák, ahol a legjobb az információ, ahol a jogokat és a felelősséget a legjobban tudják gyakorolni. Kezd ma már az is tudatosodni, hogy az kapjon többet a társadalomtól, aki többet ad. Mire kellene véleményem szerint a fő figyelmet fordítani a továbbiakban kormányszinten is? Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése körül már több mint kétéves vita van. Ennek volt egy szakasza, amelyben az ómechanizmus kritikája zajlott le; ez volt a könnyebb, bár itt ügyelni kellett arra, hogy a fürdővízzel együtt ki ne öntsük a gyereket. Nehezebb volt az a kérdés: hogyan az új mechanizmusban? Ma már néhány rendelettől eltekintve szinte az összes kérdésekre alapvető kormányhatározatok és döntések vannak. Azonban tapasztalatunk szerint is a decentralizált jog, vagyis a hatalom gyakorlásának a helyes értelmezése során még most differenciált és eltérő vélemények vannak. "Véleményem szerint a helyes gyakorlat kialakítása : ez a legnehezebb és a legbonyolultabb, és én is ezt szeretném első sorban néhány példán keresztül aláhúzni. Ez persze ma még több okból adódik. Az egyik az, hogy a kormány sem tudta még elvégezni összes feladatát az átmenet előkészítésével kapcsolatban. Különösen hátra van még és lemaradás mutatkozik a különböző végrehajtási utasítások kidolgozása terén. Szerintem most, amikor ezek kidolgozásra kerülnek, ügyelni kell arra, hogy a végrehajtási utasítások összhangban legyenek az alaprendelkezésekkel. Úgy gondolom, jó néven veszi a kormány és a kormányszervek, ha a végrehajtás során nemcsak itt, a felszólalás kapcsán, hanem menet közben is adunk jelzéseket, ha esetleg valamit korrigálni kell a gyakorlaton, vagy ahol nagy az eltérés az alaprendelkezésekkel kapcsolatban. Vállalatainknál is különböző felfogást tapasztalunk. Az egyik: pozitív törekvés abban az irányban, hogy a meglevő határozatok és rendeletek alapján önállóbban gondolkodva dolgozzák ki saját mechanizmusukat, és nem várnak mindent felülről. Nem szabad azonban azon sem csodálkoznunk, hogy egy sor helyen él és még hosszú ideig hat az a gondolkodás is, hogy majd fent megr*