Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

143 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 144 mondanak részleteiben mindent pontosan, hogy mikor és hol kezdjem el a munkát hétfőn reggel, mikor hagyjam abba és hol szombat délután? A gondolkodás még nem egyforma, él még a mindent felülről való várás. Olyan is akad, hogy semmit felülről, mindent mi magunk oldunk meg önállóan. Fel szeretném hívni a tisztelt kormány fi­gyelmét arra is, hogy jelenleg a mi tapasztala­tunk is az, hogy van egy olyan átmeneti nehéz­ség és bizonytalanság az ipart irányító szervek­nél. Megfontoltan, nem kapkodva, de sokkal rö­videbb idő alatt hatékonyan kell itt intézkedni. Nem indokolt, és elítélendőnek tartjuk azt a fel­fogást, amely az ipari minisztériumok eddigi irányító tevékenységét summázottan elítéli. Igaz az, hogy ország-világ előtt a leglátványosabbnak tűnő dolog az, amikor az ipari minisztériumok átszervezéséről és létszám leépítéséről a hírközlő szervek tájékoztatást adnak. De ha a vállalati szerveink és más szervek ebből csak azt a követ­keztetést vonják le, hogy ott megtörtént a struk­turális változtatás, és csak ott kell igazítani, hogy a vállalatoknál és más hatósági szerveknél nem szükséges az új helyzetnek megfelelően kialakí­tani a tevékenységet, ez a felfogás számunkra is káros lehet. A másik: azért is szükségesnek tartom itt rövid időn bekil tisztázni a felfogást a minisz­tériumok szintjén és vállalati szinten is, mert meggyőződésünk, hogy az irányító tárcák és egyéb főhatósági szervek tevékenységére elen­gedhetetlenül szükség van az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetése idején, és később is erő­síteni kell a centrális vezetést állami szinten is egy sor területen. A másik dolog, ami konkrétan csak vállalati szintű tapasztalat: nagyobb vállalataink veze­tőinek döntő többsége örömmel fogadja és vár­ja a nagyobb önállóságot, tesznek is már külön­böző intézkedéseket, de nem minden összefüg­gésben gondolják át még az azzal járó felelőssé­get és következményeket. Különösen megmutatkozik ez egyes helye­ken a felelőtlen munkaidőcsökkentésnél, £őleg adminisztratív, de egyéb területeken is. Tetézik itt a gondot néha megfontolás hiányában orszá­gos és helyi hírközlő szervek. Űgy gondolom, a hírközlő szerveknek érdemes lenne ezzel fog­lalkozniuk, mert nem lehet ezt a nagy horderejű kérdést szezon és víkend alapon, hanem osztály és közgazdasági alapon kell felfogni és eszerint kell cselekedni. Nehezebben megy azonban annak a tevé­kenységnek a kimunkálása, amiről már szó is volt itt. Venéczi elvtárs említette, hogy vállala­ton belül hogyan osszák meg a hatalomgyakor­lást, az önállóságot és a vele járó felelősséget lejjebb, a gyáregységekre, üzemegységekre. Az is lassabban megy, hogy milyen műszaki, mun­ka- és üzemszervezési intézkedéseket szükséges tenni. Az is lassabban megy, hogy a nehéz és az egészségre ártalmas munkát hogyan lehet köny­nyebbé tenni. Amire végül fel szeretném hívni ezzel kap­csolatban a kormány figyelmét — nem kormány­szintű kérdés ez elsősorban — az az, hogy na­gyobb figyelmet kell fordítani az elkövetkezen­dő hónapokban a vállalati középkáderek felké­szítésére is. Gondolunk itt az üzemvezetők, a művezetők képzésére, továbbképzésére, vezetői készségük növelésére. A gazdasági mechanizmusnak — amint teg­nap és ma is igen sokszor elhangzott itt — na­gyon sok eleme van, de a leglényegesebb, a leg­fontosabb az emberekkel való foglalkozás és eb­ben a művezetők szerepe elsődleges. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a mun­kások részéről nemcsak a gazdasági mechaniz­mus reformjával való egyetértés van meg, ha­nem az aktív támogatás is. Olyan erő ez, amelyre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az el­következendő hónapok és évek folyamán. Mi a magunk részéről is minden erőfeszíté­sünket ez irányban fejtjük ki, hogy erősítsük az egyszemélyi felelős vezetési munkastílust, ame­lyet alkotóan alkalmazni akkor lehetséges, ha párosul a mozgalmi szervekben rejlő szervező­készséggel, a munkások és műszakiak tapaszta­latainak feltárásával. Köszönöm a kormány tá­jékoztatását és a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Varga Pál­né képviselőtársunk. DR. VARGA PÁLNÉ: Tisztelt Országgyű­lés! Ma, amikor egyre közeledünk az új gazda­ságirányítási rendszer bevezetésének időpontjá­hoz, egész társadalmunk figyelmének középpont­jában a reform megvalósítása áll. Ma már nem az elvekkel való ismerkedésről van szó, azokat a dolgozók megértik és ha itt-ott még merülnek is fel kételyek és aggályok, azt magukénak vallják. Az érdeklődés ma a reform konkrét meg­valósítása felé fordul. 1966-ban országosan — többek között megyénkben is — néhány iparág­ban egyes vállalatok bevezették az új gazdasági mechanizmus egyes elemeit. Megyénkben három kísérleti vállalat, 1966. évi munkáját értékelték ki. Ezek: a Medicor Művek Debreceni Orvosi Műszergyára, a Hajdú-Bihar megyei Vegyesipari Kiskereskedelmi Vállalat és a Biogál Gyógyszer­gyár. Annak ellenére, hogy ezek a vállalatok kü­lönböző ágazatokhoz tartoznak, mégis a kiérté­kelés során néhány hasznos, általánosítható ta­pasztalatot lehet levonni az egyéves munkából, bár a kísérletek lehetősége szűkkörű volt és sok esetben rendkívül zavarólag hatott az, hogy a kísérleti vállalatok közvetlen partnerei még a régi mechanizmus keretei között dolgoztak. Csak egy példát említenék. A nagymérték­ben exportra termelő gyógyszeripar az új me­chanizmus 1966-ban bevezetett elemei szerint a deviza-szaldó többlet alapján visszatérített de­vizából több százezer dollárt importgépek és fontos műszerek beszerzésére fordíthatott.- Ez rendkívül nagy jelentőségű intézkedés volt, amely egyben az export hatékonyságát lett vol­na hivatva növelni. Sajnos azonban egyes kül­kereskedelmi és készletező szervek régi mecha­nizmus szerinti ügyrendje miatt a beszerzés még lassabban ment, tekintettel arra, hogy egy nem várt és eddig nem ismert forrásból eredő devi­záért kellett soron kívüli beszerzést lebonyolí­tani, ami már nem illett a régi mechanizmusba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom