Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1443 Az Országgyűlés 18. ülése, 1968. október 18-án, pénteken 1444 az ülésszakon is annyi szó esett. Gondolok a gazdaságirányítási rendszerünkben bekövetkezett alapvető változásokra, a megnövekedett vállalati önállóságra, az ezzel járó felelősség- és kockázatvállalásra is. A bizottsági vita során számos olyan észrevétel, érv hangzott el, ami árnyaltan, sokszínűen mutatta be a népi ellenőrzés fejlődését, azt, hogy az eltelt 11 év alatt szembetűnően erősödött állami vonása, azáltal, hogy évről évre többet merünk rábízni, többet várhatunk tőle és többet is nyújt az irányító szervek számára, erősödött népi, társadalmi jellege, hiszen bővül azoknak a köre, akik igénylik az ellenőrzésnek ezt a fórumát és formáját és bővül azoknak a száma, akik mind nagyobb hozzáértéssel résztvesznek ebben az ellenőrzésben. Igen helyesnek tartjuk azt is, ahogyan a törvényjavaslat a bizottságok megválasztását rendezi. Az 1957. évi VII. törvény szerint az illetékes államhatalmi szervek a népi ellenőrzési bizottságok tagjait meghatározatlan időre választották, csak éppen nem mondta ki a törvény, hogy életfogytiglan. Az előttünk levő törvényjavaslat kimondja, hogy meghatározott időre az országgyűlési képviselőkkel, illetve tanácstagokkal azonos időtartamra választják. Nem fér hozzá kétség, hogy ez is a szocialista demokrácia fejlődését tükrözi. Tapasztalatból is mondom, hogy a tanácsok és a népi ellenőrzési bizottságok között eddig is rendszeres munkakapcsolat volt. Munkaterveik jóváhagyása során a vizsgálatok koordinálására figyelemmel voltak. Rendszeresen beszámoltatták és az a jellemző, hogy vizsgálataik nyomán sok hasznos jelzést kaptak a tanácsok. Üléseikre törvényes előírás nélkül is rendszeresen meghívták a vb. vezetőket. Mindamellett csak helyeselni lehet, hogy az új jogszabály jobban hangsúlyozza, hogy a területi népi ellenőrzési bizottságok, azok tagjai az őket megválasztó tanácsoknak közvetlenül felelősek, tehát lényegében — ahogyan Dabrónaki elvtárs az előterjesztésben megfogalmazta — a Központi Népi Ellenőrző Bizottság és az illetékes tanács irányítása, azaz kettős irányítása alatt végzik munkájukat. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülésen •elhangzott vitából egy igen figyelemreméltó dolgot ragadok ki. A törvényjavaslat 25. §-ával függ össze, amely kimondja : a népi ellenőrzés tevékenysége nem mentesíti az állami, szövetkezeti és társadalmi szerveket a hatályos jogszabályokban számukra előírt ellenőrzési kötelezettségek alól. Bizottsági ülésünkön felvetődött az átfedés gondja, a koordinálás szükségessége. Ehhez kapcsolnám azt is, ami mind ritkábban, de egyes helyeken mégiscsak felvetődik, hogy vajon nem köt-e le túl sok erőt a népi ellenőrzés, amikor igénybe veszi a népi ellenőröket. A kérdésekre az élet sűrűjéből kiragadott, példákkal alátámasztott választ kaptunk, amit a bizottság egyetértőleg elfogadott és helyeseljük, ha erről a társadalom is tudomást szerez, köztudottá válik. A jogszabályok is, a tények is azt mutatják, hogy az állami, szövetkezeti, társadalmi szervek ellenőrzése általában szűkebb körű. Ez a bizonyos törvényes előíráson alapuló ellenőrzés az üzemre, intézményre, szervre, vagy ágazatra terjed ki. Tudjuk, hogy számos esetben, ami ágazati szinten, vagy még szűkebb területen megfelelő, elegendő, az népgazdasági szinten nem mindig felel meg. Szükséges az üzemi, ágazati érdekek népgazdasági szintű egyeztetése. A népi ellenőrzés egyrészt azt vizsgálja, hogy az adott vállalat, intézmény, iparág területén milyen az állami, állampolgári fegyelem, a társadalmi tulajdon védelme, hogyan védekeznek a korrupció, a pazarlás, a visszaélés ellen; másrészt vizsgálja, hogy e tevékenység menynyire illeszkedik be a népgazdaságba, menynyire hasznos a népgazdaság egészére. Erre az átfogó, össznépi, össznépgazdasági szemléletű vizsgálatra nagy szükség van, igen hasznos, tehát nem jelenthet párhuzamosságot a népi ellenőrzés. Az érem másik oldala az, ahogyan a munkát megszervezik. Lényege: a vizsgálatokat a dolgozók széles társadalmi támogatásával, népi ellenőrökkel végzik. Ebben a szervezeti formád ban lehetőség van arra, hogy azt a népi ellenőrt, vagy különleges szakértőt vonja be, aki a vizsgálandó területet legjobban ismeri, a terület gondjait maga is érzi, a szakma, a tevékenység titkát érti. Ilyen nagyszámú ellenőrzési apparátust egy helyen, mondjuk úgy, fő foglalkozásúnak alkalmazni nem lenne helyes, nem is lehetséges, de ilyen nagyszámú és hozzáértő ellenőr a népi ellenőrzés rendszerén alapuló társadalmi összefogással megfelelő időben rendelkezésre áll és a kívánalmaknak megfelelő magas szintű ellenőrzést tud biztosítani. Jóleső érzés azt tudnunk, hogy több mint 40 000 népi ellenőr felkérésre szükség szerint szorgalmasan részt vesz ebben a munkában. Számunkra, illetve számukra, a népi ellenőrök számára is jó ez, mert minden vizsgálat tájékozódást, tapasztalatszerzést is jelent. Nevelődnek az állami életbe való aktív bekapcsolódásra. Alkalmas keret tehát a népi ellenőrzés szervezete arra is, hogy bevonja a társadalom széles rétegeit az ellenőrzés munkájába. Végül engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy röviden indokoljam a bizottság által javasolt törvénymódosításokat, helyesebben szövegmódosításokat. A módosítások, illetve javaslataim a szétosztott jelentésből ismertek. A szöveget tehát nem ismétlem meg. A 2. § a) és b) pontjánál, valamint ugyanezen szakasz c) pontjánál a módosításokat bizottságunk a Somogy megyei képviselőcsoport javaslatára, név szerint Varga Károly, Illés Dezső írásban közölt javaslataira fogadta el. Miért? Az egészségügyi ágazat fejlesztésének fontossága, az emberekről való gondoskodásban betöltött szerepe indokolja, hogy e hatékony ellenőrzéssel is elősegítsük az ágazat célkitűzéseinek megvalósulását. Továbbá természetes, hogy a társadalmi tulajdont nemcsak védeni, hanem erősíteni és fejleszteni is akarjuk. Éppen ezért, e miatt helyeseljük a szövegnek ilyen módosítását, ahogyan kiadott sokszorosítványukban benne van. A 6. § (2) bekezdése módosításánál Molnár József képviselőtársunk javaslatát fogadtuk el