Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1431 Az Országgyűlés 18. ülése, elbagatelizálni a felszabaduló 300—400 vas­utast. Természetesen arra gondolunk, hogy a vasútnál évente több mint 3500—4000 vasutas megy nyugdíjba, tehát láthatjuk, hogy a 300— 400 dolgozó kérdése globálisan nem komplikálja a kérdést. De akiknél ez esedékessé válik, akik­nek a munkahelye fölössé válik, annak ez nem könnyű kérdés és nem lesz könnyű a továbbiak­ban sem, amikor a vasút modernizálása követ­keztében, az automatizálásból kifolyóan, a vonó­erő modernizálásával kapcsolatban, a pályaépí­tés, a rakodás gépesítésével kapcsolatban igen nagy mértékben fog vasutas munkaerő felszaba­dulni. Nem arról van szó, hogy nem tudjuk őket elhelyezni, mert a közúti közlekedésnél rendkí­vül nagy a munkaerőhiány. De természetesen ezt nem lehet egyszerűen átkonvertálni és nem lehet azt, aki eddig váltókezelő volt, most egy­szerűen a gépkocsi-közlekedés vonalára átvinni. Ez rendkívül nagy kérdés és tele leszünk gonddal, hogy vasutas dolgozóink e tekintetben mutatkozó nehézségeit megoldjuk. Csak alá tudom húzni Szenes Ottó kollegám szavait, aki a szabadjegy kérdésről, az egészség­ügyi szolgálat, a nyugdíj szabályzat kérdéséről, az egyenruháról és így tovább olyan szívhez­szólóan szólt, hogy azt csak aláírhatom. Teljes mértékben egyetértek vele, mindent el kell kö­vetnünk, hogy a vasutas dolgozók törzsgárdá­ját biztosítsuk, mert hallatlanul nagy feladatok várnak rá a rekonstrukcióval kapcsolatban is. Felmerültek egyéb kérdések is, amelyekre nem szeretnék most kitérni. Jelenthetem a tisz­telt Országgyűlésnek, hogy minden egyes fel­szólalást, amely inkább konkrét helyi kérdések­re vonatkozott, meg fogunk nézni és meg fog­juk találni a megoldást. Természetesen ami a hatáskörünket túllépi, azt a kormány elé fog­juk vinni és az illetékes képviselő elvtársat ér­tesíteni fogjuk a döntésekről, illetve elképzelé­seinkről. Egy kérdést vetnék még fel. Rendkívüli mértékben támogatjuk Zámbó képviselő elvtárs javaslatát a nagycenki Széchenyi kastély reno­válásával kapcsolatban. Én is nagyon nagy mér­tékben egyetértek azzal, hogy ha az Eszterhá­zyak és az ehhez hasonló emberek kastélyaira nagyon vigyázunk, akkor Széchenyinek ezt a kastélyát ténylegesen hozzuk olyan állapotba, hogy az illő is legyen. Befejezésül még egyszer megköszönöm a rendkívül nagy segítséget, amelyet ez a vita adott. Feljegyeztem magamnak, hogy amikor nem ehhez a napirendhez, hanem az első napi­rendi ponthoz Juhász István képviselő-társunk hozzászólt, azt mondotta, hogy a javaslatot, il­letve a beszámolót, amelyet Fock elvtárs előter­jesztett, nemcsak érzelemmel, hanem értelemmel is elfogadja. Ezt most megfordítanám és azt kér­ném az igen tisztelt képviselő elvtársaktól, hogy ne csak értelemmel, hanem érzelemmel is fo­gadják el, szívvel, lelkesedéssel fogadják el ezt a javaslatunkat és a végrehajtásnál is olyan szív­vel és lelkesedéssel álljanak mellénk, ahogy azt eddig is tapasztaltuk. Akkor valóban igaza lesz Kerkayné elvtársnőnek, aki tegnap azt mon­dotta, hogy ha esetleg évek vagy évtizedek múl­1968. október 18-án, pénteken 1432 va a magyar Országgyűlés újra tárgyalja a köz­lekedéspolitikát, akkor azt fogja megállapítani, hogy a mai ülésszak jó munkát végzett. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kor­mány benyújtott közlekedési koncepcióját jóvá­hagyólag vegye tudomásul, a vasutakról szóló törvényt pedig fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Határozat­hozatal előtt még Nemeslaki Tivadar elvtárs, az együttes bizottság előadója kíván néhány szót szólni. NEMESLAKI TIVADAR: Tisztelt Ország­gyűlés! A tegnapi vita folyamán öt képviselő­társunk — Balogh László, Péti János, Káli Fe­renc, Varga Károly és Riba Miklós — tett javas­latot a vasutakról szóló törvényjavaslat módosí­tására. A módosító javaslatokat képviselőtár­saim között szétosztottuk írásban. Az ipari bi­zottság, valamint a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság a módosító javaslatokat megtár­gyalta. Az együttes bizottsági ülésre meghívtuk a módosító javaslatot tevő képviselőtársakat és részt vett az ülésen Csanádi elvtárs, a közleke­dés- és postaügyi miniszter is. A két bizottság a miniszter elvtársnak a bizottsági ülésen és a zárszavában is mondott indokolásával egyetért és ennek alapján a kö­vetkező javaslatokat terjeszti a tisztelt Ország­gyűlés elé. A törvényjavaslat 1. §-ához tett javaslatot Riba Miklós elvtárs. A bizottság elfogadta a ja­vaslatot és javasolja, hogy a pontos szövegezés a következő legyen: „Ez a törvény a vasút lé­tesítésének, korszerű működésének és megszün­tetésének alapvető szabályait határozza meg a vasúti személy- és árufuvarozás biztonságos le­bonyolítása érdekében." Riba Miklós elvtársnak a 2. §-hoz tett javas­latával kapcsolatban egyetértünk a miniszter elv­társsal, hogy a (2) bekezdést hagyjuk el, tekintet­tel arra, hogy.a hatósági jogkör gyakorlása a mi­niszter elvtárs hatásköre. E módosítással a ja­vaslattevő Riba Miklós képviselőtársunk is egyet­ért. A 8. §-sal kapcsolatban Balogh László és Káli Ferenc elvtárs tett javaslatot. Mindkét javasla­tot bizonyos módosítással a bizottság elfogadta a következő pontos szövegezésben: „A közforgal­mú vasút üzembentartója gondoskodik az utasok tájékoztatásáról, az állomásokon váróhelyiséget tart fenn, nagyobb állomásokon gondoskodik az útipoggyász megőrzéséről, a nagyobb állomáso­kon és a távolsági személyszállító vonatokon tisz­tálkodási és étkezési lehetőséget köteles biztosí­tani." Itt elmarad a szövegből az éjjel közlekedő távolsági személyszállító vonatoknál a hálókocsi­szolgálat biztosítása. E módosításokkal szintén egyetértett Balogh László és Káli Ferenc képvi­selőtársunk a bizottsági ülésen. Varga Károly és Péti János képviselőtár­sunk tett javaslatot a 12. §-ra. Bizottságunk itt teljes mértékben a miniszter elvtárs indokolásá­val ért egyet és javasolja a 12. § eredeti szöve­gének meghagyását. Mint ahogy azzal már a teg­napi előadói beszédemben foglalkoztam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom