Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

123 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 124 Az új mechanizmusra való áttérés után az ingyen beruházások megszűnnek. A beruházá­soknál is a gazdaságosság alapkövetelménye kerül még inkább előtérbe; ez újabb gondot je­lent számunkra. A beruházók még inkább arra lesznek ösztönözve, hogy ott ruházzanak be, ahol azt legolcsóbban tehetik. A sokféle előnyös kapcsolódási, kooperálási lehetőség, a vasút- és közúthálózat nagyobb ki­építettsége következtében a már iparosítottabb, vagy nyersanyagforrásokkal rendelkező terüle­tek változatlanul előnyösebb helyzetben lesz­nek. Jelenleg is az a helyzet, hogy a beruházók végigjárják az országot, keresik a legkedvezőbb lehetőségeket. Különösen áll ez, ha nagy dolgo­zó létszámot foglalkoztató üzem telepítéséről van szó. Amikor tudomásunkra jut ilyen üzem telepítésének a terve, kérjük, érveigetünk amel­lett, hogy a megyébe kerüljön. Különösen a nagy vízigényű üzemek esetében, mivel a me­gye körülbelül száz kilométer Duna-szakasszal rendelkezik. A vége az, hogy udvariasan meg­köszönik a segíteni akarásunkat és szintén ud­variasan közlik velünk, hogy miután van, ahol jobbak a feltételek, oda fogják telepíteni. Bár szerintünk ebben a gazdaságosságra való hivat­kozás ellenére nemegyszer szubjektív megítélé­sek is jelentős szerepet játszanak. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve az a véleményem, hogy ha az iparilag el­maradottabb megyékben nem tesszük az iparte­lepítés feltételeit állami segítséggel, a beruhá­zás költségei egy részének átvállalásával, adó-, hitel- és egyéb kedvezményekkel előnyössé, a beruházók nem fognak ezeken a helyeken be­ruházásokat eszközölni. E probléma megoldásához is kérjük kormá­nyunk támogatását. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom befe­jezéseképpen szeretném Tolna megyei képvise­lőtársaim és a magam nevében kifejezésre jut­tatni, hogy kormányunknak az Országgyűlés elé terjesztett programját örömmel elfogadjuk. Vá­lasztókerületünkben munkánkkal, képviselői tevékenységünkkel rajta leszünk, hogy válasz­tóinkat is felsorakoztassuk a kormány program­jának minél eredményesebb megvalósítására. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nádasdi Jó­zsef képviselőtársunk. NÁDASDI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs kormányelnöki expozéjában a nem­zetközi helyzetet és a Magyar Népköztársaság külpolitikáját joggal megillető figyelmet fordí­tott aktuális nemzetközi kérdésekre. A kormány nemzeti és internacionalista külpolitikája elvsze­rűen szilárd és következetes, egyszersmind józa­nul realista. A magyar közvélemény egyetért vele, támogatja. Szemmel látható, hogy a nemzetközi — mindenekelőtt az amerikai — imperializmus ma különböző helyi agresszív háborúk és belső fel­forgató tevékenység, puccsok segítségével igyek­szik mesterségesen gátat vetni a történelmi fej­lődés természetes és logikus menetének, a tár­sadalmi haladásnak, a népek szabadságtörekvé­seinek. Erről tanúskodik az USA vietnami ag­ressziójának eszkalációja, Izrael agressziója, a göröghöz hasonló több katonai puccs. Mindez tartósítja, fokozza, gyakran izzásig hevíti a nem­zetközi feszültséget is. Mindezekkel az imperia­lizmus súlyos nemzetközi válságokat idéz fel, nemegyszer a harmadik világháború közvetlen közelébe sodorja az emberiséget. A világbéke megőrzésében és továbbfejlesztésében érdekelt erők — minden nehézség dacára — határozot­tan és hatékonyan síkraszállnak a még oly vál­ságosnak tűnő helyzetek feloldásáért, a világ­béke megőrzéséért, a nemzetközi kapcsolatok kí­vánatos fejlődési irányának kibontakoztatásáért. Ez — végső fokon — magabiztos optimizmussal tölthet el valamennyiünket. A mai sokrétű, nemzetközi küzdelemben gi­gászi erők sok frontszakaszon, sok kis és nagy ütközetben — az egyes ütközetekben váltakozó eredménnyel — mérkőznek egymással, s nem egyszer igen nagy tét — az emberiség sorsa — forog kockán. E bonyolult harcban a Magyar Népköztársaság kormánya — amint azt a közel­keleti válság legnehezebb óráiban is ismételten tapasztaltuk — nagy felelősségérzettel hangolja össze szocialista hazánk alapvető nemzeti és nemzetközi — mai és holnapi -r- érdekeit és kötelezettségeit, a nemzetközi porondon jól képviseli és védelmezi hazánk, népünk, a szo­cializmus ügyét. A szocializmus, a béke érdekeinek sikeres védelme, a helyzet bonyolultsága és a szocialis­ta országokra háruló nagy felelősség miatt elen­gedhetetlen nemzetközi kérdésekben a szocia­lista országok felelős kormánytényezői közötti tapasztalatcsere, a nézetek állandó és rendsze­res kicserélése, a rendszeres konzultáció csak­úgy, mint a politikai, diplomáciai és más kérdé­sekben a cselekvés összeegyeztetése, jó össze­hangolása. Ez erősíti az antiimperialista frontot, hozzájárul a szocialista országok szuverenitásá­nak hatékony védelméhez, a szocialista világ­rendszer erejének fokozásához, egységének megőrzéséhez, illetve helyreállításához, a ter­monukleáris világháború elhárításához. A külpolitikai kérdések sorában a kormány az európai béke és biztonság magvát képező né­met kérdést is elvszerűen, a történelmi realitás messzemenő figyelembevételével kezeli. Törté­nelmi tény és realitás a két német állam létezé­se. A Német Demokratikus Köztársaság szocia­lista típusú államhatalmával visszavonhatatla­nul a szocialista világrendszer része. Eszméink, törekvéseink, célkitűzéseink közössége és sok más mellett egybekapcsol bennünket a nem ré­gen Budapesten megkötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés is. Ennek létrejöttét — mint a magyar—német kap­csolatok elvileg új típusú, egyik fontos történel­mi okmányát — ezúttal a parlament szószékéről is lelkesen üdvözlöm. Az egyenjogú és szuverén Magyar Népköztársaság és Német Demokrati­kus Köztársaság kölcsönös kapcsolatainak ter­mészetes alapja á szocializmus, internacionaliz­mus elve és eszméje, önállóságukat, függet­lenségüket és szuverenitásukat — mint ahogy más szocialista országokét is — kizárólag a

Next

/
Oldalképek
Tartalom