Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-3
121 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 122 tekkel együttműködve látnák el áz idős emberek gondozását. Ez jobban meg is felelne az ő kívánságaiknak, mert legtöbbjük nem kíván szociális otthonba menni, de ez a rászorulók nagy száma miatt intézeti gondozással nem is volna megoldható. Gazdaságossági szempontból is johb a területi gondozás, így a napközi otthonokban és a házi gondozásban. A beszámolóval egyetértek, elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik K. Papp József képviselőtársunk. K..PAPP JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tolna megyei képviselőtársaimmal együtt nagy figyelemmel hallgattuk kormányunk elnökének, Fock Jenő elvtársnak beszámoló ját; a kormányprogram ismertetését. Engedjék meg, hogy képviselőcsoportunk egységes véleményének megfelelően kifejezésre juttassam egyetértésünket kormányunk tevékenységével, külpolitikai törekvéseivel, a békéért tett erőfeszítéseivel. Egyetértünk a gazdasági mechanizmus reformjának kidolgozása, bevezetésének előkészítése érdekében eddig végzett munkával, valamint a kormány által hozott határozatokkal, örömmel hallottunk a beszámolóban a harmadik ötéves terv eddigi végrehajtása során elért sikerekről, az éves népgazdasági tervek teljesítéséről, illetve túlteljesítéséről. Helyeseljük a kormány elképzeléseit a beszámolókban kritikusan feltárt fogyatékosságok, hibák felszámolására vonatkozóan. Egyetértünk mindazzal, amit a kormány előttünk álló feladataink megvalósítása, valamint a gazdasági mechanizmus reformjának további kidolgozása és bevezetése érdekében tenni akar. Felszólalásomban népgazdaságunk fejlődésével, az új mechanizmus bevezetésével összefüggésben szeretnék a kormány figyelmébe ajánlani néhány, megyei erőnket meghaladó kérdést, és egyben segítséget kérni megoldásukhoz. Meg kívánom jegyezni, hogy ezek más megyéket is hasonló módon terhelő problémák. Tolna megye, jellegét tekintve, mezőgazdasági megye. Ezért érthető, hogy azok az agrárpolitikai intézkedések, amelyek az utóbbi időben a kormány részéről napvilágot láttak, vagy folyamatban vannak, rendkívül jó hatást váltottak ki megyénk termelőszövetkezeti dolgozói között. Egyre erősödő, nagy bizalommal vannak a párt és a kormány iránt, mert úgy érzik, hogy a hozott és a napirenden levő intézkedések nemcsak a jobb termelőszövetkezeti gazdálkodást és a nagyobb személyi jövedelmek elérését segítik elő, hanem megfelelő erkölcsi megbecsülésben, gondoskodásban is részesítik őket. Megyénk termelőszövetkezeti dolgozói a soron következő munkák maradéktalan elvégzésével, közös gazdaságuk fejlesztésével tesznek hitet a párt, a kormány politikája mellett. A jó munka és a kedvező időjárási viszonyok együttes hatásaként megyénkben a mezőgazdaság kilátásai kedvezőek. Abban reménykedünk, hogy a tavalyi, a közepesnél magasabb eredményeknél is valamivel jobbak lesznek az ideiek. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével az agrárpolitikai intézkedések a termelőszövetkezetekben is a vállalatszerű gazdálkodás megvalósítását segítik elő. A termelőszövetkezeteknek a vállalatszerű gazdálkodás, a gazdaságos termelés irányában való fejlesztése feltétlenül helyes cél. Ezzel kapcsolatban megyénk mezőgazdaságában változatlanul megmarad, majd fokozódik néhány jelenleg is rendezetlen probléma. Ilyenek az erózió által pusztított talajok megjavításának, a szekszárdi minőségi borvidék rekonstrukciójának a termelőszövetkezetek erejét messze meghaladó, magas költségei. Ez szorosan összefügg egy-egy nagyobb eső és tavaszi olvadás alkalmával a várost elöntő víz és iszap elleni védekezéssel. Az érintett termelőszövetkezetek túlnyomó többsége a jelenleg biztosított állami kedvezménnyel sem tudja vállalni a talajjavítás, az erózió elleni védekezés és a rekonstrukció költségeit. Félő, hogy az új gazdasági mechanizmus elveiből, a gazdaságosság követelményeiből fakadóan előtérbe kerülnek a gyorsabban megtérülő beruházások, s emiatt az olyan hosszabb megtérülésű beruházásokat, mint a talajjavítás, az erózió elleni védekezés, szőlő-rekonstrukció, még inkább nem tudják vállalni. Ez pedig a jelenlegi súlyos helyzet további romlását vonná maga után. Nagy gondot okoznak a megyében a mostoha természeti adottságok miatt gyenge termelőszövetkezetek is. Csak megerősíteni tudom a Varga Gáborné képviselőtársam által elmondottakat. El kell mondanom, hogy a gyenge szövetkezetek is évről évre jobban gazdálkodnak. De a különbség a jobb és a gyenge szövetkezetek között nem csökken. E területek termékeire a népgazdaságnak szüksége van. Ezért szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a mostoha természeti viszonyok miatt magas termelési költségkülönbözetet továbbra is az államnak kell vállalnia. Szerintem azonban nem az eddigi, sok esetben a termelőszövetkezeti dolgozók önérzetét sértő és a dolgozókat az állam kitartottjainak feltűntető dotáció útján, hanem differenciált felvásárlási ár alkalmazásával. Nem ismeretes még előttünk a mezőgazdaság állami támogatásának új rendszere, sem a gyenge termelőszövetkezeteknek nyújtandó állami támogatás módja, ezért lehet, hogy nyitott kaput döngetünk, aminek nagyon örülni tudnánk. Mégis, úgy érezzük, nem érdektelen e kérdésekről beszélni, megoldásukban kormányunk segítségét kérni. Megyénk — mint mondottam — mezőgazdasági megye. Iparilag a leginkább elmaradt megyék közé tartozik. Ipari fejlődésében a második ötéves terv kezdetéig alig történt valami. Azonban pártunk iparpolitikájának megfelelően, kormányunk támogatása révén a második ötéves terv, s a jelenlegi harmadik ötéves terv időszakában megyénk ipari fejlesztése is megkezdődött. Bővítéses rekonstrukcióban részesült néhány régi üzemünk. Eddig öt budapesti üzemnek létesült kisebb gyáregysége, illetve telephelye megyénkben. Jelentékeny fejlődésen ment keresztül a helyi ipar. Ezt a fejlődést nem becsüljük le, sőt nagyra értékeljük, mégis lassúnak tartjuk.