Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

119 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 120 csökkentették. A minisztériumból olyan emberek kerültek ki, akik kiváló, jó szakemberek, mezőgazdászok, tehát mindenki úgy gondolhatja, hogy az emberek többsége vidékre kerül, és ezzel segíti a mezőgazdaság szakember-ellátottságának megoldását. Ez a népgazdasági érdek. A 600 főből azonban csak néhány került vidékre, a döntő többséget Budapesten helyezték el. Rögtön hozzáteszem, elvtársak, emberileg ez teljesen érthető, mert aki már jó néhány esztendeje Budapesten lakik, nem szívesen megy vidékre. Mégis felmerül a kérdés, hogy a népgazdasági és az egyéni érdekkel összhangban oldották-e ezt meg? Ezzel kapcsolatban egy másik kérdést szeretnék felvetni, a mozgatott emberek megítélését. Különböző irányító szervektől, vezető funkciókból más területekre, üzemekbe, a termelőmunkába kerülnek az elvtársak. Nagyon lényeges, hogyan ítéli meg a közvélemény ezeket a cseréket. Nagyon egyértelműen kell leszögeznünk, hogy ezek az emberek nem bukott emberek, nem azért kerültek ki a vezető, irányító szervekből, mert rossz munkát végeztek vagy nem jó szakemberek. Ezeket a kádereket a szocialista állam emelte ki jó munkájuk alapján, és néhány kivételtől eltekintve, becsülettel hajtották végre a megbízatást. Mozgatásukra azért került sor, mert új helyzet alakult ki. Űj feladatokat kell végrehajtani, új megbízást kaptak. Kedves Elvtársak ! Nagy az* érdeklődés az emberekben az életszínvonal, az árak és a bérek alakulásával kapcsolatban. Elsősorban várakozás, de félelem is tapasztalható. Miért? Mert az emberek megszokták, hogy az árak — kivéve a mezőgazdasági termékek, cikkek árait —, nem mozognak, általában stabilak. Az irányítási rendszer reformjával az árak bizonyos kategóriája a kereslet és a kínálat következtében mozogni fog. Mi az, ami az emberekben felmerül? Az, hogy milyen biztosítékok vannak arra, hogy egyes vállalatok, kereskedelmi intézmények nem hárítanak-e át a fogyasztókra olyan összegeket is, amelyek sújtják a dolgozókat és veszélyeztetik az életszínvonalat? Fook elvtárs erre a kérdésre — szerintem nagyon helyesen — beszámolójában kitért, és magam is tudom, hogy az állam kezében olyan piacszabályozó eszközök vannak, amelyekkel biztosítani és védeni tudja a fogyasztót. Helyes lenne ismertetni a közvélemény előtt, hogy a kormány milyen szankciókat alkalmaz majd azokkal szemben, akik rosszul értelmezik a mechanizmust, és saját hasznukra, még ha az vállalati érdek is, a népgazdasági érdekek figyelmen kívül hagyásával akarják alkalmazni. Mivel ez az egész lakosságot, a társadalom minden rétegét érintő kérdés, javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy október—november körül, amikor már rendelkezésre áll a fogyasztói és az ipari árkonstrukció, vitassa meg a parlament ezt a fontos témát. Mégegyszer: Fock elvtárs beszámolójával, a kormány tevékenységével, az elképzelésekkel egyetértek, helyesnek tartom és a magam részéről is elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Nóvák Pálné képviselőtársunkat illeti a szó. DR. NOVÁK PÁLNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A kormány programja lényegében azt tartalmazza, hogyan tehetjük szebbé, boldogabbá életünket. Ehhez ad utat, módot, eszközöket. Azt viszont világosan kell látnunk" mindanynyiunknak, hogy a boldogabb és szebb élet alapja a jobb és eredményesebb munka. Nekünk, nőknek és anyáknak ez a program már jelenti a meghoszabbodott szülési szabadságot és a gyermekgondozási segélyt. Mélyen átérezzük ennek a jelentőségét, mert az anya élvezheti az első szó, az első lépések nagyszerűségét, mert gyermekét maga gondozza, de a gyermek szempontjából sem mindegy, hogy az első években az anya szerető gondoskodása van körülötte. Az eddig nyújtott sok kedvezmény mellett sem könnyű azonban ma még a nők helyzete, az egyenjogúság. Ezért a gyermekes anyák szívesen vennék a négyórás foglalkoztatási lehetőséget. Sokszor találkozik ez a vállalati' érdekekkel is, például a kereskedelemben vagy üzemszervezési szempontokból egyes iparágakban. Megfontolandó a részidős foglalkoztatás megoldása, ami sokat jelentene a ma asszonyának, aki az anyaság mellett szeretne részt vállalni a közösségi munkából, társadalmunk életéből és építéséből. A másik ilyen, a nők számára előnyös munkaterület a bedolgozás. Itt kizárólag olyan termékek előállítására gondolok, amelyeknek nagyipari gyártása nem jövedelmező, mert munkaigényes, nincs kellő kapacitáskihasználás, sok a gépállás vagy átállás. Egyrészt tehát javasolnám ilyen cikkeknél a bedolgozás bővítését, másrészt azonban az otthon dolgozók munkaügyi problémáinak megoldását. Megfelelő feltételek és kellő támogatás mellett jó szervezéssel sok segítséget nyújtanak mind a gyermekes anyák, mind a csökkent munkaképességű dolgozók részére a szociális foglalkoztatók. Jó lenne, ha a vállalatok felajánlanának olyan munkafolyamatokat, amelyeknek végzése nem kifizetődő. Számítunk arra, hogy a kormányhatározat alapján kiadásra kerülő rendelet segítséget nyújt majd egyrészt e szociális foglalkoztatók helyiség-gondjainak megoldásához, másrészt már az egyik felszólalásban említett rehabilitáció kapcsán felmerülő összevont üzemhelyek vagy célüzemek létesítéséhez. Gondolok itt például hitelnyújtásra a segítségadásban. Tisztelt Képviselőtársaim! A lakosság korösszetételének változása, az idős emberek számának növekedése miatt előtérbe kerül, hogyan tudnánk egyre jobban gondoskodni róluk. Jók a tapasztalataink az öregek napközi otthonával kapcsolatban. A gondozottak szeretik és szívesen veszik igénybe. Ezért a hálózat bővítése hasznos és célravezető. A házi gondozás tekintetében egyelőre még nem alakult ki egységes gyakorlat. Általában társadalmi aktívák végzik nagyon nagy lelkiismeretességgel, de éppen ebből következően az ellátás nem folyamatos. Szükséges lenne főfoglalkozású gondozónők alkalmazása, akik a társadalmi és tömegszerveze-