Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1323 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1324 helyesléséhez. Ilyen mérlegelést végeztünk területünkön, s megértéssel fogadjuk a terveket. Meggyőződésem, hogy a tervezett fejlesztés következetes valóraváltása jobb közlekedési, személy- és áruszállítási viszonyokat eredményez, az időközi átállással járó nehézségek leküzdhetők, lakosságunk helyenként jelentkező aggálya nemcsak eloszlik, hanem a közhangulat egyetértővé, pártolóvá alakul át azokon a területeken is, ahol vasútvonal megszüntetésére kerül majd sor. Ez komoly szervező és politikai munkát igényel tőlünk. A közlekedéspolitika most benyújtott koncepcióját úgy fogjuk fel, mint szocialista népgazdaságunk további korszerűsítésének programrészét, a gazdaságirányítás új rendszerének tartozékát. A népgazdaság szocialista alapokra való átállítása csak akkor válhat teljessé, ha a termelőágazatok — az ipar és a mezőgazdaság — szocialista átszervezését és korszerűsítését az ahhoz kapcsolódó ágazatokban, köztük a közlekedés és szállítás szervezetében és technikai ellátásában is végigvisszük. Ami a koncepcióban megfogalmazásra került — és ami néhány év óta a közlekedésfejlesztésben érvényesül is — a szocialista építés követelménye, az elől kitérni nem lehet, nem szabad, mert csak ilyen eljárásokkal lehet alátámasztani a közlekedés és szállítás oldaláról népgazdaságunk folyó és tervezett fejlesztését, sőt ezzel együtt szolgálja ez a fejlesztés a szocialista országok közötti, mainál szélesebb termelési kooperációt és munkamegosztást. Mindaz, ami a közlekedés és szállítás fejlesztése terén a szocialista építés előző időszakában végbement, nagy erőfeszítést igényelt. A közlekedés a háború által legjobban sújtott ágazat volt. A vasúti gördülőállomány nagy része elpusztult. A közúti szállításnak pedig átvehető szervezete tulajdonképpen nem is volt. A közúti szállítás szervezete és mai járműkapacitása új képződmény. Mindez a közlekedési ágazat felelős irányítóinak és a közlekedés dolgozóinak elismerésre méltó érdeme. A most folyó és a jövőben tervezett korszerűsítést ez az erőfeszítés alapozta meg, még akkor is, ha az új elképzelések egyike-másika nem kapcsolódik mechanikusan az eddigiekhez. Gondolok a vasúti rakodás körzetesítésére, a szétaprózott rakodóállomások koncentrálására, egyes területek szállításának közútra való átterelésére. Most a közlekedésben és szállításban nem a meglevő mennyiségi fejlesztése van soron, hanem olyan intézkedések egész sora, ami az egész ágazatot hatékonyabbá, a szállítást és közlekedést gyorsabbá, biztonságosabbá és gazdaságosabbá teszi. Ezt a Szolnok megyei képviselők támogatják. Jelenthetem azt is, hogy a megyei tanács is megtárgyalta a kérdést, a megvalósításával egyetért és támogatja azt. A magam részéről szeretnék hangot adni annak a néhány év óta tartó, nagyarányú közlekedésfejlesztésnek, amivel az ország minden részében találkozunk. Gyors ütemben folyik a vasút fő vonalainak korszerűsítése. Több vonalon általánossá vált a Diesel-vontatás, és egyre hoszszabb a villamosított vasúthálózat. Jelentős az állomások irányító és biztonsági berendezésé- I nek fejlesztése, örülünk a fejlesztésnek, mert a szállításban máris érezteti hatását. Hiba lenne túlértékelni mindezt, de a mi tapasztalatunk átgondolt, tervszerű és egyben lelkes munkát tud visszaigazolni a területről az ágazati felelős minisztérium és a kivitelezők javára. Nem tudom ugyanezt ugyanilyen hangsúlylyal elmondani a közúti szállítás és különösen a közúthálózat fejlesztéséről. A két ágazat között ütembeli eltérést érzékelünk, s ezt most azért vetem fel, mert a tervezett vasútkorszerűsítés új követelményeket állít a közút és a közúti szállítás elé. Beszámíthatjuk, hogy közúthálózatunk a felszabadulás előtt szinte egyetlen európai országgal sem hasonlítható módon elmaradott volt. Beszámíthatjuk, hogy a fejlesztés országrészenként és irányokban történik. Mégis vannak nyugtalanító tényezők. A mi megyénkben a minisztérium hatáskörébe tartozó mintegy 1300 kilométer közúthálózatnak alig fele van elfogadható minőségben, a másik fele keskeny, alap nélkül lerakott makadám. Az őszi és tavaszi csapadékos időben a nagy tengelynyomású járművek valósággal felszántják ezeket az útvonalakat. Külön probléma számunkra a 4. számú főközlekedési útvonal megyén átvezető szakasza. Ez az útvonal korszerűtlen, vasúttal többszörösen keresztezett. Városi átkelési szakaszai szűkek. Az út jelentőségét népgazdasági oldalról, tranzitforgalom szempontjából, sőt mindezeken túl sokszorosan lehet bizonyítani. Terv szerint az útszakasz 1969—1970-ben került volna korszerűsítésre. Ezt dr. Csanádi György miniszter elvtárs jelentette be itt a parlamentben a múlt év költségvetési vitájánál, illetve interpellációra adott válasz keretében. Készülve a napirendre, tudomást szereztem, hogy 1969-ben a tervezett rekonstrukció nem valósul meg. Hosszan tudnék érvelni amellett, hogy ezt nem volna szabad megtenni. Nem lokális megyei érdekeket képviselek,amikor ezt felvetem, mert a Szolnok megyei közúti szállításoknak csak töredéke bonyolódik ezen az útvonalon. Azt is elmondhatom, hogy a többi közút a megye területén — a 2-es és 3-as számjegyűek, sőt a tanácsi kezelésűek — még korszerűtlenebbek. Most mégis a 4-es számú főút tervezett fejlesztését sürgetem, mert ez érinti az egész keleti és délkeleti országrész közlekedését és a Szovjetunióval a közúti összeköttetést. Képviselőcsoportunk a téma megfontolását kéri az ágazati felelős minisztériumtól. Nem kérünk többet, mint a harmadik ötéves terv előírásainak betartását, de azt határozottan kérjük. Van észrevételem a közúti járműállományról, annak műszaki állapotáról, használhatóságáról is. A szállító vállalatok személy- és áruszállító járművei elhasználódtak, amiben a rossz útviszonyok gvo^sítólag hatnak. Rosszul vannak a vállalatok ellátva alkatrésszel, gumiabronccsal, tartalék járművel. A szállítás — különösen az élelmiszer-kiszállítás — bonyolult feladat, felelősségteljes és következményekben politikai kérdés. A kieséseknek politikai visszahatásuk van. Évek óta s^^oza+ban vetik fel "az arra illetékesek ezt a kérdést, s noha van javulás, a probléma közel sem me^ldott. Ahhoz, hogy a koncepció-