Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1321 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1322 a munkásszállítást igénybe vevők stb. — vehet­nek igénybe. A törvényjavaslat nem szól ezek­ről a kedvezményekről, s ez a tény esetleg nyug­talanságát válthat ki a közvéleményből. Ezért javasoljuk a 11. § (1) bekezdésének módosítását a következő szövegezésben: A közforgalmú vas­út személy- és árufuvarozási feltételeit, továbbá a fuvarozásért, valamint az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokért fizetendő díjak és díjkedvez­ményeik -megállapításának elveit és rendjét a Mi­nisztertanács szabályozza. Ez a módosítás egyezik a jelenleg is hatály­ban levő rendelkezésekkel, amelyeket célszerű továbbra is fenntartani. A két állandó bizottság együttes ülésén el­hangzottak módosító javaslatok a 12. §-sal kap­csolatban is. E szerint a közforgalmú vasútvona­lak megszüntetésénél a megyei tanácsok végre­hajtó bizottságainak ne csak meghallgatási, ha­nem egyetértési joga legyen. Ezért a, törvényben a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak a meghallgatása helyett a végrehajtó bizottság egyetértése szerepeljen. Részletes vita után a 12. §-sal kapcsolatos módosító javaslatokat a két állandó bizottság nem fogadta el a következő indokok alapján: A módosítás csökkentené a közlekedés- és posta­ügyi miniszter felelősségét, de ugyanakkor a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak mód­juk és lehetőségük van adott esetben illetékes szervekhez fordulni, esetlegesen eltérő észrevé­teleikkel. Tisztelt Országgyűlés! Az ismertetett mó­dosításokon túl a két állandó bizottság együttes ülésén több észrevétel és javaslat hangzott el a törvényjavaslat és a közlekedéspolitikai kon­cepció gyakorlati végrehajtását illetően is. Szük­ségesnek tartom, hogy az elhangzott észrevéte­lek közül a négy legjelentősebbet ismertessem a tisztelt Országgyűléssel. E négy észrevétel a következő : 1. A vasútokról szóló törvény és a közleke­déspolitikai koncepció végrehajtásának elő kell segítenie a különböző érdekek, tehát a szállítók, a szállíttatok és az utazóközönség érdekeinek összehangolását. Ezért minden gyakorlati intéz­kedést, változtatást a tárca vezetői előzetesen konzultáljanak meg az érdekelt intézményekkel és az érintett gazdasági egységek vezetőivel. 2. A közlekedéspolitikai koncepció végrehaj­tása során nagy gondot kell fordítani a közleke­dés szolgáltató jellegének erősítésére és hangsú­lyozására. Ezért a különböző intézkedéseknél, változtatásoknál ügyelni kell arra, hogy az ne érintse hátrányosan az utazóközönséget, hanem éppen ellenkezőleg, a népgazdasági érdekek mel­lett messzemenően vegye figyelembe a szállító és az utazóközönség érdekeit is. 3. Az utazóközönség érdekében ügyelni kell arra is, hogy minden közlekedési változtatást úgy szervezzenek meg, és hajtsanak végre, hogy a változtatásokkal párhuzamosan megtörténjen minden intézkedés az utazóközönség igényeinek kielégítésére. Például: egyes vasútvonalak meg­szüntetésével egy időben gondoskodni kell a szükséges közúti közlekedés 'megszervezéséről. 4. A közlekedéspolitikai koncepció és a vas­utakról szóló törvény eredményes végrehajtása megköveteli a rendelkezésre álló anyagi eszkö­zök koncentrált felhasználását. Azonban ügyelni keU arra, hogy ez ne jelentse a meglevő súlyos helyi közlekedési problémák megoldásának el­odázását. Például: a még hiányzó bekötőutak megépítését. Tisztelt Országgyűlés! A jogi igazgatási és igazságügyi, valamint az ipari bizottság az is­mertetett módosításokkal és a végrehajtással kapcsolatos észrevételékkel együtt egyetért a magyar közlekedéspolitika koncepciójával, va­lamint a vasutakról szóló törvényjavaslattal, és javasolja a tisztelt Országgyűlésnek az előter­jesztések elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a vitára áttérnénk, bejelentem, hogy a két napi­rendi ponthoz eddig' 23 képviselőtársunk jelent­kezett felszólalásra. Most szólásra következik Csáki István képviselőtársunk. CSÁKI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett „Közlekedéspolitika Koncepciója" számunkra egész sor olyan elképzelést tartalmaz, ami a közlekedés, személy- és áruszállítás terü­letén új eljárást, új megoldást jelent. Nem vitás, hogy ezek a megoldások gondot — helyenként aggodalmat — is kiváltanak, különösen a meg­szüntetésre javasolt vasútvonalak által érintett területeken. Szolnok megyében öt rendes nyomtávú, egy keskeny nyomtávú és két gazdasági vasútvonal van érintve. Ezek hossza több mint 300 kilomé­ter, s kétharmad része a megyében van, egyhar­mad része Pest, Bács és Békés megyét érinti. A rendes nyomtávú vonalak között olyan is van, amit már a felszabadulás után építettünk s mint nagy vívmányt propagáltunk. Nagy vívmány is volt például a lakitelek—kunszentmártoni vonal megépítése, hiszen a Tiszazugban a felszabadu­lás előtt egyik legelmaradottabb területünk kö­zepébe hatolt be, s gazdasági pezsgést, mozgási lehetőséget, vele együtt sok minden mást vitt oda. Mi fontosnak tartjuk, hogy ezekben a kér­désekben szót értsünk a lakossággal. A lakosság megszokta a kialakult közlekedési, szállítási ren­det, s nem szeretné rosszabb körülmények közé kerülni. Ma a jobb közlekedési viszonyokat tud­juk lakosságunknak ígérni, meggyőződéssel vall­juk, hogy ez meg is valósítható, azonban idő és konkrét eredmény szükséges ahhoz, hogy a köz­tudatba átmenjen ennek fontossága. Van kedvezőtlen tapasztalatunk arról, hogy gazdaságtalan kapacitást megszüntettünk, mi­előtt a nagyüzem — gazdaságos termelésével — belépett volna, s a kiesőnek éveken keresztül éreztük a hiányát. Ilyen helyzet állt elő a kis­kapacitású téglagyárak leállításával. Ügy gondolom azonban, hogy a vasút ese­tében más körülmények vannak, s nem elég, ha csak a kedvezőtlen tapasztalatokat emlegetjük fel. Itt nem új szállítási kapacitást kell létesíte­ni, nem új vasútvonalat kell megépíteni ahhoz, hogy a kevésbé forgalmast kikapcsoljuk. Kell viszont építeni közutat. A fő vonalak fejlesztése több év óta folyik s a közutak fejlesztése is na­pirenden van. Az alapos és beható mérlegelés el­vezet bennünket az elképzelés megértéséhez és

Next

/
Oldalképek
Tartalom