Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1317 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1318 más a helyzet ia vasútnál, amely monopolhely­zetben van, éppen ezért vele szemben a fuvaro­zási kényszer is megmarad. A közlekedési eszköz kiválasztására döntően az év elején életbelépett új árudíjszabások orientálnak, amelyek az önköltség alapján áll­nak. Minden fuvaroztató pontosan megállapít­hatja, hogy számára a szolgáltatás díját, de a minőségét és a fuvarozásokkal összefüggő egyéb érdekeit is figyelembe véve, melyik fuvareszköz, vagy fuvarozó vállalat igénybevétele a legmeg­felelőbb. A díjszabások maximális árakat tartal­maznak, a közlekedési vállalatok, ha a fuvarpiac helyzete úgy kívánja, azokból engedményeket adhatnak. Bízunk abban, hogy a fuvarpiac ki­alakításának ez a módja jól fogja szolgálni a népgazdaság egyetemes érdekeit és jobban se­gíti közlekedéspolitikai céljaink megvalósítását is, mint a régi mechanizmus. Az új mechanizmusban jogosan reméljük, hogy a közlekedési' ágak korszerű koordináció­ját, a kisforgalmú vasútvonalak likvidálását, a körzeti állomási rendszer kialakítását is köny­nyebben valósíthatjuk meg, ha a vasút is igyek­szik szabadulni a számára veszteséges üzemré­szektől. A rövidtávú fuvarokat sem kényszer­eszközökkel tereljük át a vasútról a közútra, hanem a díjszabás eszközeivel, a fuvaroztatók saját, gazdaságilag jól megfontolt választása alapján. Ugyanez áll az úgynevezett ésszerűtlen, vagy felesleges szállításokra is. Ha a termelők és kereskedelmi vállalataink jól gazdálkodnak, maguk fogják keresni a módját, hogy takaré­koskodjanak a szállításokkal és megszűnik az a paradox helyzet, hogy a közlekedési miniszter, vagy a MÁV vezérigazgatója igyekezzék rábe­szélni a vállalatokat, hogy szállítsanak keveseb­bet. Tisztelt Országgyűlés! A közlekedés rende­zett működtetésének, a közlekedéspolitikai kon­cepció megvalósításának, a politikai, műszaki és gazdasági előfeltételek megteremtésén túl van­nak jogi vonatkozásai, feltételei is. Szocialista jogalkotásunk az 1960-as évek­től megkezdte a régi jogszabályok felülvizsgá­latát, új jogszabályok alkotását. Ennek eredmé­nyeképpen életbelépett a postáról és a távköz­lésről szóló törvény, a polgári repüléssel és az utakkal összefüggő kérdéseket szabályozó tör­vényerejű rendelet. Előkészületben van a gép­jármű közlekedésről szóló magasabb szintű jog­szabály, és elkészült a vasutakról most a tisztelt Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat is. A beterjesztett vasúti törvényjavaslat tör­vényerőre emelésével igen régi hiányt póto­lunk. A vasutakra vonatkozó alapvető rendelke­zéseket átfogóan tartalmazó törvény ugyanis a felszabadulás előtt nem volt. Ezt a hiánvt a múltban csak részben ellensúlyozta az a körül­mény, hogy az egyes vasútvonalak építésének engedélyezése törvényhozási úton történt, és ennek keretében szabályozták az üzemeltetés feltételeit is. * Lényegesen más a helyzet a fuvarjog terü­letén. A vasúti fuvarozásra — belföldi és nem­zetközi vonatkozásban egyaránt — korszerű jog­szabályaink vannak, az egyes közlekedési ágak fuvarozási feltételeit a Polgári Törvénykönyv alapján a kormány rendeletekben szabályozta. A fuvarozási tevékenységre vonatkozó jogszabá­lyoktól eltekintve azonban a vasútra vonatkozó jogszabályok jelentős része elavult, még a kapi­talista időkből származik, másrészük, amely ma is korszerűnek nevezhető, csak részletszabályo­zásokat tartalmaz. Ezért vált szükségessé az egy­séges, a szocialista társadalmi gazdasági rend, a technikai fejlődés igényeinek megfelelő vasúti törvény kidolgozása. A beterjesztett vasúti törvényjavaslat — amely öt fejezetből áll — a vasutak irányításá­val, létesítésével, átalakításával kapcsolatos ren­delkezésein kívül foglalkozik az állampolgárok jogait érintő kérdésekkel is. A közforgalmú vas­utakon kívül a saját használatú vasutak kérdé­seit is rendezi, összhangban a közlekedéspoliti­kai koncepcióval lehetővé teszi egyes kisforgal­mú vasútvonalak forgalmának népgazdasági ér­dekből való megszüntetését, illetve átterelését. Intézkedik a törvényjavaslat a vasút dolgozóinak fokozott büntetőjogi védelme, egyenruha viselé­se, társadalombiztosítása, egészségügyi ellátása, utazási és száll'tási kedvezményei tárgyában is. Ezek a rendelkezések a vasutas dolgozók felelős­ségteljes munkájának az elismerését hivatottak szolgálni. Az új törvénnyel a magyar közlekedési rendszer gerincét jelentő vasúti közlekedés te­rületén felmerült és jogi rendezést igénylő kér­dések szocialista szellemű, időt álló szabályozá­sát kívánjuk elérni. Bízom abban, hogy ez a tör­vény hathatósan segíti majd munkánkat, a jö­vőben felmerülő problémáknak a közösség és az egyén érdekeit egyaránt figyelembe vevő ered­ményes és gyors elintézését. Tisztelt Országgyűlés ! Míg a vasúti törvény­javaslat — céljának megfelelően — szigorúan megfogalmazott jogszabályszöveg, amely a sta­bilitást, a jogbiztonságot szolgálja, addig a köz­lekedéspolitikai koncepció nem kíván merev ter­vezet lenni. Célja — és ez egyáltalán nem kevés —, hogy körvonalazza a közlekedés nagyobb táv­ra szóló gazdaságpolitikáját, amely szerves része a párt és a kormány országos gazdaságpolitiká­jának. A koncepcióban meghatározott elvi cél­kitűzések, fejlesztési tendenciák, a megvalósí­tásra váró műszaki, technológiai és szervezési el­gondolások mikénti végrehajtásában, ütemezé­sében alkalmazkodni kell a népgazdaság általá­nos fejlődéséhez. A konkrét tennivalók az ál­lami tervekben jelennek majd meg és a közle­kedési ágak, vállalatok fejlesztő tevékenységé­ben realizálódnak. Felmérhetetlen jelentősége lesz azonban annak, ha a közlekedés fejlesztés tervezésében és megvalósításában biztos iránytű lesz kezünkben, egy olyan koncepció, amelyet a párt és a kormány a magáénak vall, és most az Országgyűlés, általa pedig országunk népe is el­fogad és támogat. Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyunk azzal, hogy a közlekedés problémája csak egy azok sorában, amelyek az ország vezetését és közvéleményét foglalkoztatják, s amelyeknek jó megoldása népünk jólétét és jövőjét mélyreha­tóan befolyásolja. Az a tény azonban, hogy az Országgyűlés — követve haladó hagyományain­kat — a közlekedés ügyét most ismét fontossá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom