Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

113 Az Országgyűlés 3. ülése, 1 gyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály létszámának kialakítása nem a fenti határozatnak megfelelően ment végbe, jóllehet a határozattól való eltérést részben indokolja a két minisztérium összevonása, az új szervek létrehozása. Ennek ellenére az a kérésünk, hogy más minisztériumok és főhatóságok esetében a megyei szakigazgatási szervek létszámának kialakítása a fent említett kormányhatározat alapján történjen. A hatáskörök leadásával és rendezésével összefüggő fontos kérdés a tanács alá nem rendelt szervek felügyelete a tanácsok részére. Az 1954. évi X. törvény a tanácsok feladatairól szóló részben, valamint az 1955. évi 11-es számú, népköztársasági elnöki tanácsi határozat, amely jelenleg is hatályban van, jogilag szabályozza az együttműködést. A jogi szabályozás szerint a tanács, dönt a helyi jellegű kérdésekben, ellenőrzi, beszámoltatja, figyelemmel kíséri a tanács alá nem rendelt szervek működését. Ez a szabályozás megítélésünk szerint ma már formai, és az új követelményeknek már nem felel meg, sokkal konkrétabbá kell azt tenni. Egyértelműen ki kell mondani, hogy ellentétes álláspont esetén mit tehet a tanács. Jelenleg ugyanis — tisztelt Országgyűlés — az a helyzet, hogy az állami szervek irányítást, felügyeletet gyakorolnak konkrét formában saját apparátusuk felett. Más szervek, intézmények irányában pedig általánosságban történik az állami felügyelet, körülbelül úgy, hogy tanácskozunk, tárgyalgatunk, véleményt mondunk, és az érintett szervek vagy elfogadják, vagy nem fogadják el javaslatunkat. Véleményem szerint a megyét érintő fontos társadalompolitikai kérdéseket, mint például* a munkaerőgazdálkodást, az ipartelepítést, meghatározott jogszabályon belül ismét rendezni kell. A tanácsok, mint államhatalmi szervek, képesek arra, hogy közvetlenül, vagy szerveik útján, ténylegesen gyakorolják az állami felügyeletet. Még egy kérdést szeretnék megemlíteni a 3178/1965. sz. kormányhatározattal kapcsolatosan, amely kimondja, hogy 1966. december 31-ig országos szinten a hatáskörök rendezését végre kell hajtani. Kérjük a kormányrendelet végrehajtásának gyorsítását, a hatáskörök végleges és megnyugtató módon való rendezését. Tisztelt Országgyűlés! Nehogy félreértés legyen, mi nem mindenáron való hatáskörnövelést akarunk a tanácsok részére megszerezni. Nem arról van szó, hogy olyan hatáskörök átadását is szorgalmazzuk, amelyek a minisztériumok és főhatóságok speciális feladatait képezik, csak azt, amelynek gyakorlása ott észszerű, ahol az igény, a szükséglet felmerül, amiről Fock elvtárs az Országgyűlés alakuló ülésén is beszélt. Nem a kettős irányítás mindenáron és minden szinten való megszüntetését akarjuk, hanem azért tesszük szóvá ezeket a kérdéseket, mert úgy érezzük, hogy a gazdasági mechanizmus reformjával összefüggő elvi politikai kérdések végrehajtása, a tanács, a választott testületek irányító szerepének növelése, a szocialista demokrácia fejlesztése lényeges feladatok közé tartozik. Másrészt szóvá tesszük a fent említett kér7. július 13-án, csütörtökön 114 déseket, mert ezeket nem egyszerűen szervezeti, formai kérdésnek tekintjük, hanem részét képezik annak a nagyon helyes állásfoglalásnak, amelyről a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban határozott és amely kimondja, hogy a választott testületek szerepét, önállóságát, hatáskörét tovább kell fejleszteni. Ebből nyilván az következik, hogy az elkövetkezendő időszakban el kell érni azt, hogy a választott testületek megyei, kerületi, járási és községi szinten egyaránt ne csak tanácskozzanak, hanem legyen miről dönteniük* is. Leninnek ezzel kapcsolatosan van egy klaszszikus meghatározása, amikor a többi között a következőket mondja: „Elvész a demokrácia lényege és tartalma ott, ahol a választott testületeknek nincs miről dönteniük". A jelölőgyűléseken helyesen propagáltuk ezt az elvet, ezért a választott testületek és a választópolgárok egyaránt várják és joggal várják a további intézkedéseket. Tisztelt Országgyűlés! A kidolgozott és kidolgozás alatt álló árreform nagy jelentőséggel bír népgazdaságunk egyensúlyának javításában. De talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az árreform és az ezzel összefüggő feladatok helyes gyakorlati végrehajtása az egész gazdasági mechanizmus megszilárdításának egyik legfontosabb eszköze lesz. Csak helyeselni lehet azt az elgondolást, amellyel egyébként a IX. pártkongresszus határozata is foglalkozik, hogy a népgazdaság egyensúlyát úgy kell javítani, hogy eközben lehetővé váljék a fogyasztás és az életszínvonal tervszerű növekedése. Ennek egyik feltétele a termelés hatékonyságának minden szinten való növelése. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági termelési és felvásárlási áremelés a termelés hatékonyságának növelését fogja szolgálni. Ez az intézkedés lényegében folytatását jelenti a kidolgozott agrárpolitikai téziseknek. Nagyon lényeges feladatnak tekintem ebből a szempontból megértetni a dolgozó tömegekkel a megtett intézkedések szükségességét és fontosságát. Mindenekelőtt azt, hogy a mezőgazdaságban az árkorrekció nem annyira — sőt, véleményem szerint elsősorban nem — a tsz-tagok személyi jövedelmének növelését szolgálja, hanem a tsz-ek amortizációs alapjainak képzését, a bővített újratermelési alapok további növelését, a gépesítés mellett a korszerű gazdasági épületek létrehozását, a termelés hatékonyságának növelését, az ipari és mezőgazdasági ágak jobb összhangjának kialakítását. Ezeknek az összesített feladatoknak széles körben való propa- , gálására és megértetésére kérjük az illetékes szervek segítségét is, például a sajtót, a rádiót és a televíziót. A növénytermelés és állattenyésztés területén kidolgozott árkorrekció serkentőleg fog hatni a takarmánytermelés fokozására is. Ez minden • vonatkozásban indokolt, szükséges és helyes és bizonyára meg is lesz a hatása. Emellett ismét szóvá szeretnénk tenni a megtermelt főleg szemestakarmány-kukorica korszerű nagyüzemi tárolási és szárítási feladatainak megoldását. Ennek szorgalmazását az 1966 jú-