Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

967. július 13-án, csütörtökön 112 111 Az Országgyűlés 3. ülése, 1 mányzatunkat, hogy a meglevő lehetőségeken belül differenciált segítséget nyújtson ennek a vidéknek. A Vízügyi Igazgatóság a népgazdaság anyagi erejének megfelelően 1958-ban megkezdte a magyarországi szakasz rendezését. 1970-ig elkészül mintegy 19,5 kilométeres szakasz, hátramarad azonban még 34,5 kilométer. Ennek rendezetlensége veszélyezteti a már szabályozott részeket, vagy a munka alatt álló szakasz hatékonyságát is, ezért a mielőbbi befejezés érdekében az éves beruházási hitelek növelése indokoltnak látszik. Még néhány szót mondanék a talajtani adottságokról. A Bódva-völgy jelentősebb része a lejtős területek kategóriájába tartozik. A csapadék hatására árkos, szakadékos erózióval találkozunk, a termőrétegek vastagsága minimálisra csökkent. A nagyüzemi gépi művelés a terület rendezése nélkül szinte lehetetlen. A nagymérvű erózió következtében a vízfolyások áradáskor iszappal lefedik még a réteket is, ami a betakarítást bizonytalanná teszi, és ezért nem képezheti a nagyüzemi állattenyésztés takarmánybázisát ez a terület. A Bódva völgyének 37 százaléka erdő. A múlt gazdaságának formája rányomta bélyegét erre a területre. A fakitermelés során letarolt nagy területeken nem gondoskodtak újak beállításáról. Az erdők kiirtásával, letárolásával a talaj lefedettsége megszűnt, a korábban kialakult erdőtalaj az erózió következtében lepusztult. A Bódva völgye mezőgazdasági termelési viszonyainak megváltoztatása nem kevés költséget igényel ugyan, de a terület nagysága, a 146 000 katasztrális hold, és az itt élő emberek élete segítséget kíván. Az encsi járásban levő Bélus-völgyi talajjavítás eredményei képet mutatnak arról, milyen kedvező változások érhetők el ezen a téren is, amelyekről néhány mondatban legyen szabad képet adnom. A Bélusvölgyben, a 42 000 holdon végzett munkák előtti és utáni állapotokra utalok. Előtte a búza átlaga 9 mázsa volt holdanként, most 12. A kukoricáé előtte 12 volt, most 19, a pillangósoké a javítás előtt 29 mázsa holdanként, most 39. Az edelényi járás dolgozó parasztjai tudják, hogy a „Segíts magadon!" elvét maguknak is követniük kell. Ezért az egyszerűbb megoldásokat, mint a réteges művelés, altalaj lazítás, rét- és legelőgazdálkodás, és más, kisebb ráfordítást igénylő módokat alkalmazzák, de ez nem hozhat tartós megoldást. Hiszen a Bódva-völgyével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy itt a Bélus-völgyénél nagyobb az erózió és egyáltalán nem nagyobb a termelőszövetkezetek ereje. összefoglalva: az általam említett kérdések nem a segélyezés időleges, hézagos megoldásait igénylik és jelentik, hanem a völgyben élő dolgozók kemény munkájának ellenszolgáltatását és emberibb életét, az elkerülhetetlenül bekövetkező károk megelőzését és az árvízvédelemre fordított százmilliók helyett az árvízkárok megelőzését. Visszatérve eredeti kiinduló alapomhoz, a dotáció kérdéséhez, az elmondottak alapján minden bizonnyal sokáig kell számolni azzal, hogy a Borsod megyei járások és köztük az edelényi járás a kormány támogatását igényelni fogják. A kormány beszámolóját megbecsüléssel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Klaukó Mátyás képviselőtársunk következik szólásra. > KLAUKÓ MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban két kérdéssel kívánok foglalkozni : 1. a gazdasági mechanizmus előkészítésének eddigi tapasztalataival; 2. a mezőgazdasági termékek új felvásárlási ármegállapításának jelentőségével és fontosságával. . Ami a reform előkészítésének eddigi tapasztalatait illeti, összegészében pozitívan értékeljük főleg azt, hogy előkészítése az ütemnek, a tervnek megfelelően történik, lényegesebb lemaradás nem tapasztalható. Igen eredményesnek tartjuk, hogy a kormány elé eddig beterjesztett, a minisztériumok és főhatóságok szervezetére és hatáskörére vonatkozó döntések viszonylag gyorsan és helyesen realizálódnak. Ugyanakkor véleményünk szerint nyugtalanító jelenségek is tapasztalhatók. Van egy olyan elvi állásfoglalás párt- és kormány-szinten egyaránt, amely kimondja, hogy a minisztériumok, főhatóságok szervezeteit, hatáskörét úgy kell rendezni, hogy ezzel együtt növekedjék a területi államhatalmi szervek jelentősége, fejlődjön a szocialista demokrácia, tovább növekedjék a választott testületek irányító tevékenysége. Véleményem szerint egyes szervek, főhatóságok nem mindig ebből a helyes elgondolásból kiindulva teszik meg javaslataikat a hatáskörök leadását illetően. Bizonyos fenntartást tapasztaltunk részükről, főleg a kezdeti időben, és talán azt is lehet mondani, egy kicsit bizalmatlanok is a megyei, általában a testületi szervek irányában. Mi bizonyítja ezt? Egyrészt az eddig tárgyalt hatásköri feladatok végleges szabályozásakor a kormány egyes vezetőinek kellett következetesen képviselni és védeni az előbb említett elvi, politikai koncepciót, mert a javaslat a fentiektől eltért. Másrészt a kormány elé készített anyagok egy részét előzőleg a megyei szerveknek módjuk volt megtárgyalni, ahol igen sok vita, véleményeltérés volt tapasztalható. Nem szervezeti, formai, hanem elvi, politikai, tartalmi kérdésekben a választott testületek szerepét illetően ! Harmadszor, az a tény is bizonyítja, hogy egyes minisztériumok nagy előszeretettel szorgalmazták a központi döntések további növelését. Például a célcsoportos beruházással kapcsolatban, ami szintén a kormány tagjai előtt ismert tény. Egyes kérdésekben bizonyos ellentmondások is tapasztalhatók a kidolgozott és elfogadott hatáskörök rendezésével kapcsolatosan. Gondolunk itt a kormány 2024-es számú helyes határozatára, amely kimondja és rendezi a tanácsok létszámának és bérgazdálkodásának rendjét. E határozat szerint a béralapon belül „a létszámmal való gazdálkodást ugyancsak a szervek saját hatáskörébe kell adni". Mégis a meG