Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1035 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1036 jelenségek arra hívják fel a figyelmet, hogy kül­kereskedelmünk nem elég gyors, élénk, pedig például az úgynevezett szellemi export lehető­ségeit is jobban ki lehetne használni. A VITUKI dokumentációk, szakértői vélemények eladását, szakemberek külföldi megbízását látja indokol­tan gazdaságos tevékenységnek és feladatnak. Tisztelt Országgyűlés! Összegezve azt mond­hatom — ismét kihangsúlyozva, hogy a gazda­ságirányítás új rendjének első féléves tapaszta­latai még nem elegendők az alapos elemzéshez —, hogy az eddigi számok és eredmények azt mutatják, külkereskedelmünk további eredmé­nyes fejlődésére — a meglevő hibák és hiányos­ságok ellenére — a személyi, anyagi és módszer­beli feltételek megvannak. Kérem az illetékese­ket, segítsék elő e feltételek hatékony kihaszná­lását. A pénzügyminiszter elvtárs által beterjesz­tett törvényjavaslatot, illetve tájékoztatót meg-' elégedéssel tudomásul veszem és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Valter Imre képviselőtársunknak adom meg a szót. VALTER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy a népgazdaság 1967. évi költségvetésének teljesíté­séről elhangzott beszámoló, valamint a képvise­lők számára kiadott írásos anyag tanulmányo­zása alapján néhány gondolattal hozzájáruljak ülésünk munkájához. Azt is engedjék meg, hogy mondanivalómban néhány kérdés is szerepel­jen, olyan kérdések, amelyek a gyakorlati élet­ben már régen, felvetődtek, de a válasz ezekre még nem fogalmazódott meg világosan. Előre is elnézésüket kell kérnem azért, hogy kizárólag mezőgazdasági témával foglalkozom, de miután én termelőszövetkezeti elnök vagyok, nem lenne jó, ha a kohó- és gépipar ügyeivel tenném ezt. A speciális szakterület kérdései mellett kö­telességszerű, hogy az ülés mai témájához né­hány szóval szintén hozzájáruljak. Az állami költségvetés 1967. évi teljesítését és az 1968. év első negyedének eredményeit szorosan összefüggő témának tartom, s ezért na­gyon szerencsésnek azt a megoldást, hogy mind­kettőről írásban és szóban egyidejűleg kapjon tájékoztatást az országgyűlés. Az országot érdeklő ügyeknek, a gazdasági és politikai folya­matoknak ilyen összefüggő, folyamatos, nyílt tárgyalására a jövőben egyre nagyobb szükség lesz. Másképpen nincs dinamikus gazdasági fej­lődés, másképp nem lehet szocialista demokrá­cia. A költségvetés teljesítése, az ezen tükröző­dő gazdasági fejlődés, a fogyasztás, a felhalmo­zás növekedése megnyugtató lehet mindany­nyiunk számára. Különös jelentőségű ebből a szempontból, hogy az elmúlt költségvetési év gazdálkodását az új gazdaságirányítási rend­szerre való tudatos felkészülés jellemezte, tehát az, hogy a fogyasztás és a felhalmozás növeke­dése mellett kellő tartalékok gyűjtéséről is gon­doskodtak. Még inkább örvendetes mindaz, amit az 1968-as év első negyedének gazdasági folya­matairól, az új gazdasági irányítás első tapasz­talatairól megtudtunk. Igaz, a tájékoztató is hangsúlyozza, hogy egy negyedév tapasztalatai alapján sok kérdésben még csak az óvatos kö­vetkeztetés helyénvaló. Ügy gondolom azonban, hogy az igazi nagy kérdések máris eldőltek és nagyon sokan leradírozhatják kérdőjeleiket, amelyeket az utóbbi egy-két év alatt összegyűj­töttek. Ezek pedig a következők: Voltak, akik a gazdasági anarchia rémképét látták maguk előtt, nem tudták elképzelni, hogy sok köteg terv és állandó utasítgatások nélkül is lehet gazdálkodni, termelni és főként, hogy így eredményesebben lehet, mint amúgy. Nos, a tájékoztató szerint az első negyedévben az ipari termelés 6 százalékkal, az építőipar 12 szá­zalékkal termelt többet az előző év azonos idő­szakához képest. A mezőgazdaságban pedig a tavaszi munkák szakszerűbben, jobb minőség­ben készültek, mint bármikor a megelőző évek­ben. A termékforgalomról, a piacról általában is elmondható, hogy nagy zökkenők nélkül bonyo­lítja a termékek forgalmát. A fogyasztási cikkek ellátásában és főleg kiszolgálásában határozott javulás tapasztalható máris. Az ipari termék­forgalomban meglevő fogyatékosságok, a keres­let és a kínálat egyensúlyának hiánya sok ter­mékben döntően a régi mechanizmus, a hiány­gazdaság következménye. A másik nagy aggodalom a szocializmus féltése volt az új gazdaságirányítási rendszer­ben. Azt hiszem, ezzel nekem nem is kell fog­lalkoznom. Nem hiszem, hogy valaki, vafahol ebben az országban a szocializmus, az állam­hatalom gyöngülését tapasztalta volna 1968. ja­nuár 1. óta. Nyugodtan állíthatom ennek az el­lenkezőjét is. Mindent egybevetve: a magyar párt, a kor­mány és az országgyűlés is büszke lehet arra, hogy a fejlődés útján ezt a lépést megtette, és arra, ahogyan ezt megtette. Tudomásunk van arról, hogy a legtöbb szocialista államban fog­lalkoztak vagy foglalkoznak az új gazdaságirá­nyítás rendszerének valamilyen formájú beve­zetésével. De nincs tudomásunk arról, hogy job­ban, eredményesebben tették vagy tennék azt, mint mi tesszük. Ezen általános megjegyzések után rátérek az előzőekben már jelzett mezőgazdasági jellegű kérdésekre, amelyeknek felvetése — úgy gondo­lom —, hogy nem érdektelen. Gondolataimat két pontban foglalom össze: a mezőgazdasági üze­mek önállósága és a velük kapcsolatba kerülő ipari és kereskedelmi vállalatok; a mezőgazda­sági üzemek és a piac kapcsolata az üzemi infor­máció kérdésével összefüggésben. Tisztában vagyok azzal, hogy mindkét téma tág, szerteágazó, tudományos probléma, és távol áll tőlem, hogy én az ezzel foglalkozó emberek­kel konkurráljak. De egy mezőgazdasági üzem vezetője számára ma ezek a kérdések nagyon is gyakorlatiak, lépten-nyomon beléjük ütközik, ha tetszik, ha nem. Szándékosan mezőgazdasági üzemről beszélek és nem termelőszövetkezetről, mert úgy érzem, hogy ezekben a kérdésekben az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek egyre inkább egyforma cipőben fognak járni. A törvény kimondja, hogy a mezőgazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom