Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1031 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1032 bízik a kormányban, ami különösen megnyilvánul a termelőszövetkezetben végzett becsületes, szorgalmas munkájukban, a korábban említett belépésekben, a terméshozamok fokozásáért vívott küzdelemben. Joggal állíthatom: a tett intézkedések eredményesen segítik a munkás-paraszt szövetség további megszilárdulását. A magam részéről az állami költségvetéssel kapcsolatos jelentéssel és a törvényjavaslattal egyetértek, elfogadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Vida Miklós képviselőtársunk következik szólásra. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Igen tisztelt miniszter elvtársak! Az országgyűlés vitáinak immár 14 év óta részeseként azt tapasztaltam, hogy a népgazdaság egy igen fontos ágáról, a külkereskedelemről a miniszteri expozékon kívül viszonylag kevés szó hangzik el e falak között. Bizonyos vonatkozásban ez érthető, hiszen a képviselők között kimondottan külkereskedelemmel foglalkozó szakember, vezető kevés, vagy csak néhány akad. Ezért tartottam fontosnak, hogy a mezőgazdaság, a tanácsok, vagy az egyes iparvállalatok problémái mellett — különösen most —, a külkereskedelem néhány kérdése is az országgyűlés napirendjére kerüljön. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy választókörzetem kerületében több jelentős külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalat van, mint a Ganz-MÁVAG, az Országos Gumiipari Vállalat, a Minőségi Cipőgyár és a Május 1. Ruhagyár. Ezeknek a tapasztalatait, véleményeit felhasználva kívánom észrevételeimet és javaslataimat megtenni, s az országgyűlés, valamint a kormány szíves figyelmébe ajánlani. Képviselőtársaim előtt is ismeretes, hogy a külkereskedelem igen fontos ága a népgazdaságnak, mivel a nemzeti jövedelemnek évek óta már több mint 30—40 százaléka itt realizálódik. Nyilvánvaló az is, hogy a nemzetközi fizetési elszámolási pozíciókban a külkereskedelemre igen fontos szerep hárul. A tavalyi év gazdálkodási tapasztalatai ismét azt mutatták, hogy a növekedési ütem gyorsulása csak akkor megfelelő, ha együtt jár a gazdasági hatékonyság javulásával. A pénzügyminiszter elvtárs expozéja és a kiküldött tájékoztató szerint az 1968. év első felének tapasztalatai azt igazolják, hogy a reformintézkedéseknek a külkereskedelemre gyakorolt hatása fokozatosan kezd érvényesülni. Megnyugtató, hogy a rubel-viszonylatú külkereskedelem szaldója megfelelő ütemű növekedés mellett nagyjából egyensúlyban levőnek tekinthető. Figyelemre méltó, hogy a dollár-elszámolású külkereskedelmi forgalom csökkent, az export lassabban, mint az import. Igaz, hogy ezek a megállapítások az új gazdálkodási rendszer első negyedévére vonatkoznak és a második félévben ez a tendencia várhatóan meg fog változni, mert az import-gazdálkodás új rendszerére való áttérés és az új külkereskedelmi módszerek nehézségeit addigra a vállalatok már könnyebben áthidalják. Elöljáróban kijelenthetem, hogy egyetértek a pénzügyminiszter elvtárs írásos jelentésében az export-finanszírozási rendszerről, az importtal kapcsolatos vállalati panaszokról, a különböző elszámolási formákról és lehetőségekről tett megállapításokkal. Ezekhez csatlakozva, s ezeket némileg kiegészítve és konkretizálva felszólalásomban a külkereskedelem szűkebb területével, így főleg magával a kereskedelmi tevékenységgel, illetve a szocialista és kapitalista országokkal folytatott kereskedelem problémáival kívánok foglalkozni. Itt is — mint ahogy másutt is mostanában többször elhangzik —, ebben a témakörben is ki kell hangsúlyoznom, hogy az export-import tevékenység bonyolult hatásmechanizmusának problémáit és tendenciáit az új gazdálkodási feltételek mellett egy fél év tapasztalatai alapján. nem lehet végérvényesen megállapítani. A tapasztalatok egy része azonban feltétlenül figyelemre méltó, ezért ezekkel már most célszerű foglalkozni. Tisztelt Országgyűlés! Ami a kerület eddigi konkrét tapasztalatait illeti, elmondhatom, hogy az említett vállalatok jól készültek fel az exporttevékenységre, az új mechanizmus bevezetésének idejére. Még az elmúlt évben felülvizsgálták éves programjukat és fontos feladatnak tartották az export fejlesztését. így például az Országos Gumiipari Vállalat 20—30 százalékkal növelte, a Május 1. Ruhagyár, a Minőségi Cipőgyár a szigorított feltételek mellett is azonos szinten kívánt foglalkozni az exporttal, sőt az utóbbi a kapitalista export bővítését is tervezte. A volumen bővítése mellett az export gazdaságosságát is javítják. Ezt egyrészt az önköltség csökkentésével, másrészt a választék-összetétel kedvezőbb kialakításával kívánják elérni. A célok közel egyharmada önköltségcsökkentő jellegű, és kétharmada vonatkozik választék-összetételre. A hatékonyabb és gyorsabb eredményeket biztosító választék-kialakítás természetesen elsősorban a fogyasztási cikkeknél valósítható meg. így például a Május 1. Ruhagyár már körülbelül négymillió forint eredményre tett szert ilyen módon. Ez is egyik hatékony módszerük arra, hogy tervüknek megfelelően 1970-re a rubel jelenlegi 53 forintos kihozatalát 45 forintra csökkentsék. Nagyot változott a világ a vállalatokon belül is, mert a részlegek, gyáregységek, csoportok érdekeltté váltak az éves nyereség megszerzésében, ezért a gyártmányok egyes költségtételeinek alakulását utókalkulációs alapon kimutatva nyereség-érdekeltségükkel konkrét és hatékony befolyással bírnak az eredményes exporttevékenységre. Tisztelt Országgyűlés! Megszívlelendő gondolatot — úgy is mondhatnám, hogy problémát — szeretnék megemlíteni. Bizonyos jelenségek vannak és vélemények kezdenek kialakulni a közvéleményben azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek export-tevékenységükhöz állami szubvenciót kapnak — úgymond — másodrendű szerepet töltenek be. Olyan állásponttal is lehet találkozni, hogy ezek a vállalatok kiveszik az