Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1027 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1028 Természetesen itt mindjárt jelentkezik az a feladat is, hogy a párt káderpolitikai elveinek következetes alkalmazásával javítsuk a komplex gazdasági vezetés színvonalát. Ez eleve csökkentheti az összeütközések számát. Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy a szakszervezetek ne éljenek ezzel a jogukkal, de azt igen, hogy csak indokolt, a dolgozók kollektíváját és a társadalom érdekeit sértő esetekben és akkor, ha az előzetes viták során nem lehet a konfliktust megfelelő módon levezetni. Ne kerüljön sor olyan esetekre, amelyek csorbítják vagy éppen aláássák a vétójog tekintélyét. Azzal is mindig számolni kell, hogy egy-egy ilyen konfliktus az esetek többségében anyagi kérdést is vet fel. Márpedig a jogokkal együtt a szakszervezeteknek is kötelességük és feladatuk az anyagi lehetőségek megteremtése, és csak azután lehet feladatként kitűzni a dolgozók minél több, egyébként jogos kívánságának teljesítését. Összegezve az elmondottakat, annak a véleményemnek szeretnék nyomatékot adni, hogy már a kezdetben óvjuk ezt a nagyon fontos és társadalmunk mély demokratizmusából fakadó új jogot attól, hogy közhelyként emlegessék. A szakszervezetek kezében ez a jog ne támadó, hanem végső, védő jellegű fegyver legyen. Hogy ez így legyen, ahhoz alapvetően az szükséges, hogy a párt- és állami szervek több segítséget adjanak a szakszervezeteknek felelősségteljes munkájukhoz, továbbá mivel az üzemi bizottságokban a vétójog gyakorlati alkalmazása tekintetében különböző koncepciók alakultak ki, igényként vetődik fel a központi szervek részéről történő szabályozás szükségessége az egyértelműség megteremtése érdekében. Végül, hasznos lenne, ha a tv nagy nyilvánossága előtt szakemberek és szakszervezeti vezetők bevonásával bemutatnék a helyes gyakorlati alkalmazást. Ha ez így lesz, amire minden remény és lehetőség megvan, meggyőződésem, hogy az érdekazonosságból és a vállalaton belül meglévő és egészségesen fejlődő munkakapcsolatból, munkamorálból kiindulva, egyre kevesebb alkalommal kerül majd sor a vétójog gyakorlati alkalmazására. Tisztelt Országgyűlés! Nem mernék vállalkozni mélyebb következtetések levonására. Ügy vélem, hogy az eltelt idő rövidsége miatt ez nem is lenne helyes. Az azonban egyre tisztábban rajzolódik ki, hogy a meglévő problémákkal szemben a pozitív vonások oldalára dől a mérleg. E tényből fakadóan általános tapasztalatként azt tudom elmondani, hogy kerületem választópolgárai megbecsüléssel, tisztelettel beszélnek a párt és a kormány munkájáról, erőfeszítéseiről. Az a hozzáállás és tenniakarás, amely egész népünk részéről megnyilvánul, nemcsak reményekre jogosít, hanem a megalapozott, biztos eredmények forrása is. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Szviridov Ivánné. SZVIRIDOV IVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A vitában az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés tapasztalataival kívánok foglalkozni. Annak ellenére, hogy Szabolcs-Szatmár megye termelőszövetkezeteit az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása fokozottabb mértékben sújtotta, mint az ország többi területeit, azt kell mondanom, hogy az 1968-as gazdasági évet közös gazdaságaink kedvezőbb körülmények között kezdték, mint a korábbi éveket. A termelőszövetkezetek vagyoni és pénzügyi helyzete megyénkben is éppúgy, mint az egész országban, ebben a számadási évben tovább erősödött. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkben a termelésből származó bruttó jövedelem — az állami támogatás növekvő mértékét is figyelembe véve — másfél milliárd forint volt, 3 százalékkal magasabb az előző évinél. A bruttó jövedelem 69,3 százaléka személyi jövedelemre, 22,7 százaléka felhalmozásra és egyéb alapok képzésére szolgál, további hányada az államot illeti meg. Az 1967-es évben 73 termelőszövetkezet részesült összesen mintegy 83,5 millió forint jövedelem-kiegészítő állami támogatásban. A termelőszövetkezetek javuló gazdálkodása ellenére a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben az egy dolgozó tagra jutó személyi jövedelem és felhalmozás mértéke egyaránt lényegesen elmaradt az országos átlagtól megyénkben. Megyei szinten a termelőszövetkezeti tagság közösből származó jövedelme 1966-hoz viszonyítva 0,8 százalékkal növekedett. Ez is jóval az országos átlag alatt van. A korábbi években tett intézkedések hatása ma már egyre több területen érződik és jó alapot teremtett az új gazdasági év megkezdéséhez. Bár a reform során tett intézkedések sajátosan éintették megyénk termelőszövetkezeteit, mint ahogy említettem, az időjárási tényezők is kedvezőtlenek voltak, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évben tovább erősödött parasztságunk közös gazdaságukba vetett hite, növekedett a közös vagyon, az álló- és forgóeszköz-ellátottság színvonala, a dolgozó tagok jövedelme, részesedése és egyre jobban megteremtődtek az önálló gazdálkodási, pénzügyi, személyi feltételek. Meg kell azt is mondani, hogy továbbra is nagy gondot jelent megyénkben a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek nagy száma, ahol az önálló gazdálkodás feltételeit továbbra is csak fokozott mértékű állami segítséggel tudjuk tartósan biztosítani. Tapasztaljuk, hogy a tett intézkedések hatására a szövetkezetek közötti verseny tovább fokozódik és a kedvezőtlen adottságúak csak úgy tudnak versenyben maradni, a célkitűzéseknek megfelelni, ha továbbra is megkülönböztetetten foglalkozunk az itt élő nagy számú parasztság helyzetével, gazdálkodásuk támogatásával. Az a véleményünk, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek új támogatási rendszere jól szolgálja ezen gazdaságok megszilárdítását, kedvezően ösztönöz a helyi lehetőségek, adottságok egyre jobb kihasználására. Jó tapasztalataink vannak a megyénk négy járásában alkalmazott százalékos ártámogatási formával kapcsolatosan. Ennek alapján célszerűnek látszik a jövőben ezt a módszert kiterjeszteni. Kedves Elvtársak! Mint ahogy már említet-