Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1023 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1024 végzi a kohósítást, emellett továbbfejlesztjük a hazai alumíniumkohászatunkat is. Nem kell a tisztelt képviselőtársaim előtt hangsúlyoznom, hogy az évről évre mind nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló alumíniumnak milyen jelentős szerepe van a szocialista és kapitalista országokkal folytatott külkereskedelmünkben és fizetési mérlegünk javításában. Az egyezményben vállalt kötelezettségek, valamint népgazdaságunk egyéb kötelezettségeinek és saját szükségleteinek teljesítésére kormányunk hatékony intézkedéseket tett. Ennek eredményeként — többek között — befejeződött az Ajkai Timföldgyár bővítése, és 1969 végéig teljes kapacitással üzembe lépnek az Almásfüzitői Timföldgyár új termelőegységei. A magyar—szovjet timföld—alumíniumegyezmény és az aláírás óta a Szovjetunióval kötött újabb megállapodások lehetővé teszik, hogy feldolgozóiparunk fémellátása erőteljesen növekedjék, s európai összehasonlításban is jelentős alumíniumfeldolgozó kapacitásokat hozzunk létre. Mód nyílik a korszerű alumínium félkész- és késztermékek gazdaságos gyártására és jövedelmező értékesítésére. Az elmondottak bizonyítják, hogy a magyar—szovjet egyezmények példaszerű együttműködési megállapodások, amelyek' megmutatják, hogyan lehet a kölcsönös előnyök alapján mindkét fél számára hasznos kooperációt megvalósítani. Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista országokkal való szorosabb együttműködés mellett fejleszteni kívánjuk kapcsolatainkat a nem szocialista országokkal, a világ valamennyi államával is. Ez következik a békés egymás mellett élés elve alapján folytatott külpolitikánkból. A fejlett tőkésországokkal, valamint a fejlődő volt gyarmati országokkal kialakított kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésének alapja a kölcsönös előnyök biztosítása, az egyenjogúság s mindazon elvek betartása, amelyek nélkül nem képzelhető el nemzetközi együttműködés. Ezeknek az elveknek az alapján szélesebb körű kétoldalú kapcsolatot kívánunk létesíteni az egyes tőkés országokkal, s intenzívebben bekapcsolódni a világ nagy nemzetközi gazdasági és tudományos szervezeteinek munkájába. Az utóbbi időben közvetlenebb kapcsolatot kerestünk több, az ENSZ-hez tartozó nemzetközi szervezethez. Az az elgondolás vezetett bennünket, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak egyre több olyan kérdését vitatják meg és döntik el e szervezetek keretei között, amelyek közvetlenül és komoly mértékben érintik a mi népgazdasági érdekeinket is. Ezért léptünk be például az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete, a FAO teljes jogú tagjai közé, ilyen célból szereztünk megfigyelői státust a vámokra és kereskedelemre vonatkozó általános egyezmény, a GATT szervezetébe. Árucsere-forgalmunknak a nyugat-európai tőkés országokkal történő bővítését súlyosan akadályozza az, hogy a Közös Piac diszkriminációt alkalmaz velünk szemben, és ez nehézségeket támaszt exportunk fejlesztésénél. Konkrét gazdasági érdekeink védelme céljából külkereskedelmi szerveink megkeresték a Közös Piac megfelelő szervét. Ennyiben kívántam röviden •— teljességre nem törekedve — foglalkozni hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatainak egyes kérdéseivel. Elvtársak! Népgazdaságunk fejlődésének számos eredménye, nemzetközi gazdasági kapcsolataink alakulása igazolja, hogy pártunk és kormányunk helyes politikát folytat, amit az élet igazolt és a tömegek támogatnak. Szilárd elhatározásunk, hogy eddigi politikánkat folytatjuk tovább, miközben természetesen nagy figyelemmel kísérjük és vizsgáljuk az élet által felvetett új és új kérdéseket, keressük a jelentkező bonyolult problémák legjobb megoldásának módszerét. Vonatkozik ez a szocializmus építésének hazai gyakorlatára éppen úgy, mint a nemzetközi politikai életre. Változatlanul pártunk IX. kongresszusának határozatait tekintjük kormányzati munkánk alapjául. Jó alap ez, hiszen társadalmunk valamennyi rétegének érdekeit szolgálja. Nagyszerű célokat tűzött népünk elé pártunk. Biztosak vagyunk abban, hogy a munkásosztály, szóvetkezeti parasztságunk, műszaki értelmiségünk és. a szellemi élet más képviselői, mint eddig tették, a jövőben is legjobb tudásukkal, nagyfokú felelősségérzettel munkálkodnak azért, hogy e célokat elérjük, szocialista hazánkban népünk szebben, kulturáltabban éljen. E gondolatok jegyében a kormány nevében kérem az 1967. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bartha István képviselőtársunk. BARTHA ISTVÁN : Tisztelt Országgyűlés ! Az 1967. évi állami költségvetésünk végrehajtásáról szóló jelentést a törvényjavaslattal együtt összességében és részleteiben is a magam részéről elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Felszólalásomban az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének néhány kezdeti tapasztalatáról szeretnék szólni. Konkrétan: az átlagbérszínvonal betartásának a termelékenységre, a munkafegyelemre és a szocialista brigádmozgalomra gyakorolt hatásáról, a szakszervezet vétójogáról, annak gyakorlati alkalmazásáról. Jelenleg a vállalatok bérgazdálkodásában alapvető szempont az átlagbér-színvonal tartása. Túllépése tudvalevő szankciókat von maga után, elsősorban a vezetőkre nézve. A bevezetés óta eltelt időszak tapasztalatai általában azt igazolják, hogy a vezetőknek nem érdekük a bérszínvonal túllépése. Ezt a gazdasági vezetőkkel különböző tanfolyamokon nagyon jól meg is tanították. Például egy 4 százalékos bérszínvonal-növekedés az egyes kategóriákba tartozó vezetők részesedését körülbelül 16—18 százalékkal csökkenti. Márpedig ilyen anyagi szankciókat a vezetők sem szívesen vállalnak, s következésképpen az átlagbér-színvonal általában be is van tartva. Az is tudvalevő azonban, hogy a vállalatoknál, de főleg a vidéki vállalatoknál, jelentkezik