Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1019 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1020 Viszont háromezerhétszáz állás várja őket. Ugyanilyen a helyzet a közgazdászoknál: 399-en végeznek, és a betöltésre váró állások száma 1026. A többi szakterületen a „kereslet" és a „kínálat" már közelebb áll egymáshoz. A végző diplomások döntő többsége szakképzettségének megfelelő munkahelyre találhat, de természete­sen nem mindig Budapesten. Külön kívánok szólni most a végzett peda­gógusokról. Háromezerszázötvenkilenc végzős pedagógust több mint 4200 álláshely vár. Az ál­talános iskolák felső tagozatán szinte korlátlan a tanárok elhelyezkedési lehetősége. Különösen sok vidéki iskola keres pedagógust. A napokban fejeződnek be a felvételi vizs­gák az egyetemeken és főiskolákon. Meg kell nyíltan mondanunk, hogy bár az utóbbi évben körülbelül 80 százalékkal nőtt a felsőoktatási in­tézmények nappali tagozatain tanulók száma, a jelentkezők jelentős részét az idén sem fogják tudni felvenni. A nappali tagozaton ugyanis 33 800-an szeretnének tanulni, ezzel szemben maximálisan 13 500 fiatalt lehet felvenni. Bo­nyolultabbá teszi a helyzetet, hogy egyes szako­kon a túljelentkezés öt-tízszeres, sőt ennél is na­gyobb, másutt pedig annyi jelentkező sincs, ahány hely betöltésre vár. Ez az oka annak, hogy sok kiváló, felvételre nagyon érdemes ta­nulót elutasítanak, más szakon viszont még a szerényebb felkészültségű társaikat is felveszik. A kormány nagyon fontosnak tartja, hogy annyi diplomást képezzenek az egyetemek, amennyire a társadalomnak a következő idő­szakban előreláthatólag szüksége lesz. Nem ke­vesebbet, de nem is többet. Ez annál is fonto­sabb, mert ellenkező esetben egy sor csalódott ember kerül ki az egyetemekről. Dolgozó né­pünk nagy áldozatokkal támogatja, fejleszti a felsőoktatást. A második ötéves terv időszaká­ban több mint 300 millió forint beruházással 20 új felsőoktatási diákotthon épült, és így jelen­leg kollégiumokban lakhat az egyetemisták, fő­iskolások csaknem fele. Az állami költségvetés­ben tavaly 273 millió forintot biztosítottunk felsőoktatási ösztöndíjakra, diákjóléti célokra, s ezt a vállalatok, intézmények még további 42 millió forintos társadalmi ösztöndíjjal egészítet­ték ki. A támogatás mértékét a továbbiakban sem csökkentjük. Az az elhatározásunk, hogy a mű­velődésügyet és ezen belül a közoktatást a nem­zeti jövedelem növekedésével arányosan fejleszt­jük. Az ösztöndíj-rendszert a művelődésügyi szakemberek, az oktatók, hallgatók véleményé­nek figyelembevételével tovább tökéletesítjük úgy, hogy az alacsonyabb jövedelmű családok gyermekei, ezen belül hangsúlyozottan a mun­kások és parasztok gyermekei felsőfokú tanul­mányaik során a jövőben is megfelelő mértékű állami támogatásban részesüljenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Az első fél év gazdálkodásának eddig ismert adataiból, az ed­dig elhangzottakból megállapíthatjuk, hogy a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolat­ban ez év januárjában életbeléptetett alapvető intézkedések helyesnek és eredményesnek bizo­nyultak. Ezeken tehát nem kell változtatnunk. Néhány területen adódtak olyan tapasztalatok, amelyeket a következő hónapokban részleteseb­ben meg kell vizsgálnunk, ha szükséges, kisebb korrekciókat végrehajtunk. A kormány a to­vábbiakban is mindent megtesz, hogy a gyakor­lati élet által felvetett problémákat, egyes hát­ráltató tényezőket megoldva, biztosítsa az új gazdasági mechanizmus eredményes működését. Tisztelt Országgyűlés ! Népgazdaságunk eredményei — népünk alkotó munkája mellett — szorosan összefüggnek azzal a ténnyel, hogy mind szorosabb gazdasági együttműködést foly­tatunk a KGST-hez tartozó szocialista országok­kal. Két- és többoldalú gazdasági együttműkö­désünk továbbfejlesztését az ipar és a mezőgaz­daság fontosabb ágazataiban az 1970-es évek­ben szükségessé teszi az, hogy szocialista fejlő­désünk során új igények, új szükségletek merül­nek fel. Ezeket nálunk és a többi szocialista or­szágban is csak úgy lehet kielégíteni, ha az 1970 utáni években tovább fejlesztjük, új formákkai gazdagítjuk együttműködésünket, és ennek ér­dekében már az 1968/69-es években jobban koor­dináljuk közös érdeket képviselő gazdaságpoli­tikai céljainkat. Az új gazdasági mechanizmus viszonyai kö­zött is alapvető törekvésünk marad, hogy szoros gazdasági kapcsolatban legyünk a szocialista or­szágokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Meg­győződésünk szerint közös politikai érdek is, egyben országaink szocialista fejlődése szem­pontjából legsajátosabb nemzeti érdek is az, hogy tovább bővítsük gazdasági együttműködé­sünket a szocialista országokkal. Napjainkban valamennyi KGST-ország fog­lalkozik a gazdasági irányítás javításával, töké­letesítésével. Nyilvánvaló, hogy a változtatások országonként eltérőek, és más-más szervezeti formák között mennek végbe. A gazdasági irá­nyítás továbbfejlesztésére hozott intézkedések egy része azonban nem azonos irányban keres megoldást. Ezek a változások éppen ezért egyre inkább kihatnak a szocialista országok egymás közötti gazdasági kapcsolataira és magára az együttműködés nemzetközi mechanizmusára. Ez a felismerés vezetett minket, amikor a KGST budapesti ülésszakán kezdeményeztük, hogy ta­nulmányozzuk az egyes tagországok által külön­külön kidolgozott, illetve bevezetett gazdasági irányítási reformok hatását, és dolgozzunk ki ja­vaslatokat gazdasági együttműködésünk nemzet­közi mechanizmusának továbbfejlesztésére. Miként legutóbb a Szovjetunióban járt párt­ós kormányküldöttségünk tárgyalásairól megje­lent közös közleményben is hangsúlyoztuk: tá­mogatunk minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti a szocialista országok szorosabb gazda­sági összefogását. Véleményünk szerint a szo­cialista országok gazdasági fejlődése a korábbi két évtized után most új periódusba érkezett. Ezért időszerűnek tartjuk együttműködésünk jelentős továbbfejlesztését olyan területeken, mint amilyenek az ipari kooperáció, a gyártás­szakosítás, a műszaki tudományos együttműkö­dés, valamint a pénzügyi kérdés. így különösen a sokoldalú elszámolások és a hitelpolitika te­rén. Azon a véleményen vagyunk, hogy a jövő­ben népgazdaságaink alapvető területein jobban összehangolt gazdaságfejlesztést kell megvalósí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom