Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

987 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 988 lyozni, hogy a kívánatos beruházási színvonal alakuljon ki és helyes arányok jöjjenek létre az egyes kategóriák és egyes ágazatok között. A beruházási javak piacának egyensúlya érdekében az ez évben indításra tervezett, egyedileg jóváhagyott nagy beruházások közül néhány megkezdését elhalasztottuk. Ez az elhatározás lehetővé teszi a már megindult beruházások gyorsabb befejezését. Csak' így érhető el, hogy a beruházási eszközöket koncentráltan használjuk fel s a már befektetett eszközök mielőbb a kínálatot és ne a beruházási javak iránti keresletet növeljék. A hitelkereteken belül kielégíthető beruházási hiteligények körülbelül 60 százalékát a folyamatban levő beruházások kötik le. A fennmaradó 40 százalékot lehet tehát új beruházásokhoz felhasználni. A bő vállalati hiteligények is lehetővé teszik a hitelpolitika szelektív hatását, vagyis csak a gazdaságosabb, gyorsabban megtérülő, a külkereskedelmi célokat is szolgáló hiteligényeket elégítjük ki. Érthető, hogy a hitelek törlesztése az elkövetkező évek helyzete szempontjából rendkívül fontos kérdés. Tudjuk, hogy a vállalatok még nem biztosak a jövő évek nyereségének alakulásában és ezért óvatosan, alacsony törlesztési részleteket kívánnak csak vállalni. Vitás esetekben a hitelszerződésekben és az állami kölcsönszerződésekben a bankok olyan záradékot alkalmaznak, amely a számítottnál jóval nagyobb nyereségképződés esetén lehetővé teszi a törlesztés időszakának csökkentését. Határozott álláspontunk, hogy a beruházási piac egyensúlya érdekében a megállapított hitelkontingenseken felül beruházási hiteleket nem bocsátunk ki. A kormány intenciói alapján a bankszervezet arra fog törekedni, hogy jobban bevonja a vállalatok és szövetkezetek fejlesztési eszközeit a beruházási tevékenység finanszírozásába. E tekintetben a hitelszerződéseket olyan feltételekkel kötik öszsze, amelyek biztosítják a vállalati eszközök fokozott mozgósítását, részben a már folyamatban levő beruházások finanszírozására, részben a forgóeszköz-növekedés pénzügyi hátterének biztosítására. Tisztában kell lenni azzal, hogy a jelenlegi beruházási problémák megoldása az új beruházási rendszerben is több évet vesz igénybe. Hoszszabb ideig tart majd, amíg a jelentős számban és értékben' beindított beruházások munkálatai befejeződnek. A feszültségek feloldásának feltétele, hogy a beruházások szintjét a következő két-három évben csak mérsékelten növeljük. Az elmondottak alapján az 1968. évi állami költségvetésről végeredményben megállapítható, hogy az első öt havi teljesítés azokat a korábbi számításokat igazolta, amelyek szerint a kiadások meghaladják a bevételeket. A hiány fedezésére kívánjuk igénybe venni az 1967. évi költségvetés többletét. Emelett az év további részében a vállalati nyereség emelkedése és szigorú kiadási politikánk következtében a költségvetés egyensúlyhelyzetének javulását reméljük. A költségvetés jelenlegi helyzetét befolyásoló átmeneti tényezők, bizonytalanságok és kiadási többletek azonban arra intenek, hogy az 1969. évi költségvetést a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel és a tartós egyensúlyra törekvés jegyében készítsük elő. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági mechanizmus reformjának első évét a vállalatok felkészülten kezdhették. Az új gazdaságirányítási rendszer jogi rendezését célzó szabályok túlnyomó többsége idejekorán megjelent. Az új árak is általában időben ismertek voltak, de néhány árjegyzék későn került a vállalatokhoz. Az információáramlás átmeneti akadozása miatt az első hónapokban a szerződéskötések egy része elhúzódott. Helyenként nehézkes volt a fizetési feltételekben való megállapodás is. Mindezek a tényezők általános jellegű problémát vagy zökkenőt nem okoztak, de késleltették azt az egyébként sem rövid és egyszerű folyamatot, hogy a vállalatok megismerjék az új helyzetet, és tevékenységüket ennek megfelelően alakítsák. Az első időszakban a vállalatokra a körültekintés, az óvatosság, az új rendszerrel való ismerkedés volt a jellemző, ami kezdetben tartózkodással is párosult. Ez az utóbbi időben csökkent, s ma már a gazdasági egységek igyekeznek alkalmazkodni a közgazdasági szabályozók által teremtett viszonyokhoz. A vállalatok egymás közötti kapcsolataikban keresik az újszerű, helyes formákat, növekedett a kezdeményezőkészség. A hiánycikkek körének szűkítésére és az áruválaszték növelésére számos helyen létrejött a kiskereskedelmi vállalatok és a termelők közvetlen kapcsolata. Valamelyest fokozódott a verseny, s ennek már gazdasági előnyei is megmutatkoznak. Ugyanakkor tapasztalhatók kedvezőtlen jelenségek is. Egyes vállalatok — régi kapcsolataikat és a nagy keresletet kihasználva — monopolhelyzet biztosítására, illetve kihasználására törekednek. Néhány vállalat — főleg maximált áru termékek esetében — a mennyiségi határt meghaladó megrendeléseket több tételben igazolta vissza és szállította le, hogy ezáltal a súlyhatár alatti mennyiségek miatt felárat számíthasson fel. Az árakban jelentős mozgás az első hónapokban nem volt, a forgalom közel az induló árak szintjén bonyolódott. A második negyedévben bizonyos árváltozási tendenciák tapasztalhatók, de ezek nagy része megfelel az előzetes számításoknak. A vártnál jobban nőttek az építőipari árak, a már előzőekben elmondott beruházási túlkereslet miatt. Köztudott, hogy január 1-én új jövedelemszabályozási rendszert vezettünk be, új alapokra helyeztük nyereségérdekeltségi rendszerünket. A nyereségérdekeltség alapelve, hogy a vállalat a nyereség teljes összegében érdekelt és több nyereségből több, kevesebből kevesebb marad nála. A nyereséget — a felhalmozás—fogyasztás kívánatos arányának elősegítésére — az eszközök és bérek arányában elkülönítik a vállalatok. A személyi jövedelem növelésére szolgáló nyereségrészt progresszíven adóztatjuk. Ezzel az esetleges túlzott jövedelemkülönbségek kialakulását kívántuk elkerülni. A fejlesztésre szolgáló nyereségrész adója egyenes arányú, mert ez elősegíti, hogy a nagyobb nyereségű vállalatok saját erőből jelentős fejlesztést valósítsanak meg, és így a termelés struktúrája a valóban gazdaságos vállalatok és ágazatok irányában rendeződjön át.