Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

969 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 970 gondolunk, hogy ezt a tempót, ezt a lendületet, amelyet az utolsó három évben kezdtünk, foly- j tathatjuk, illetve reméljük, hogy kicsit nagyobb j lendülettel folytathatjuk, akkor azt hiszem, a rendkívül nagy elmaradottságot megállítjuk és fokozatosan kiküszöböljük. A közeljövőben foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy kialakítjuk az útalap-konstrukciót, amely tulajdonképpen abban áll, hogy nem egy ilyen, minden évben megismétlődő birkózás van i a költségvetés kapcsán, hogy mit tudunk az : utakra szánni, hanem-igenis, ennek rendszeres bevétele lesz, mégpedig abból, illetve azoktól, j akik tulajdonképpen az utat használják, tehát az üzemanyag árából, az alkatrész árából, a gumi árából egy rész lecsapolódik, és az utak fenntartására fog felhasználódni. Ennek az az előnye lesz, hogy minél nagyobb lesz a forgalom, annál nagyobb lesz ez az útalap is, ily módon valóban nagyobb lehetőség lesz az utak fenntartásának biztosítására. Remélem, ebben az évben a Parlament elé fog kerülni egész közlekedésünk fejlesztése, közlekedéskoncepciónk kialakítása, s akkor mégegyszer módja lesz a Parlamentnek a közlekedés fejlesztésével foglalkozni. Akkor már valamivel biztosabb perspektívát tudunk majd nyújtani a közúti közlekedés fejlesztéséről. Sajnos, bár mondanivalóm kimerítő nem volt, de kielégítőbb választ jelenleg erre a kérdésre nem tudok adni. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Kérdezem Varga Zsigmond képviselőtársamat, egyetért-e a miniszteri válaszszal? VARGA ZSIGMOND: Kicsit nehezebb helyzetben vagyok, mint Kiss Pál képviselőtársam, a határozott igen vonatkozásában. Mindenesetre látva népgazdaságunk pillanatnyi helyzetét, feladatait, lehetőségeit, tudomásul veszem a miniszter elvtárs válaszát, azzal a kéréssel, hogy a lehetőség szerint megyénk az 1969. évi költségvetésben kiemelt összeggel szerepeljen. (Derültség.) Bízunk abban, hogy megyénk útkorszerűsítési programját a közlekedési- és postaügyi miniszter elvtárs segítségével tartani és esetleg fokozni tudjuk. Ez, mint cél, megfelel pártunk IX. kongresszusa útkorszerűsítési és az Alföld iparfejlesztési koncepciójának is. Köszönöm. ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést, hogy a választ tudomásul veszi-e? (Igen.) Megállapítom, hogy az interpelláló képviselő és az Országgyűlés a választ tudomásul vette. Következik Varga Gáborné képviselőtársunk interpellációja a miskolci házgyári termékek szállításának problémái és Borsod megye általános útviszonyainak javítása tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. Varga Gáborné képviselőtársunkat illeti a szó. VARGA GÁBORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Elvtárs! A miskolci házgyár beindulása sok gondot és megoldásra váró kérdést vet fel; A többi között számottevő a házgyári termékek szállításának gondja, különös tekintettel útjaink teherbíróképességére és a szállítási eszközökre. A problémák rendezésére nyújtott kormányzati segítség és a miniszter elvtárs által nyújtott személyes támogatás mellett is, és egy kicsit ennek ellenére is. képviselőcsoportunk az Országgyűlés elnöke útján felterjesztéssel élt már a kormány elnökéhez. A még jelenleg is fennálló gondok megyénk erejét meghaladó súlya miatt kérdezem a miniszter elvtársat, hogy az elmondott tárgyban milyen intézkedéseket kíván tenni? A házgyári termékek szállításának útvonalai és ennek gondjai összefüggnek Borsod megye országosan is közismerten rossz útviszonyainak helyzetével. Képviselőcsoportunk e tárgyban készített és miniszter elvtársnak is eljuttatott felterjesztése alapján ezzel kapcsolatban is megkérdezem, mit kíván tenni miniszter elvtárs Borsod megye útviszonyainak javítására? ELNÖK: Az interpellációra dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszol. DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés ! Sajnos, ugyanazt tudom mondani az elvtársnőnek Borsod megye vonatkozásában, mint amit az előbb Békés megyével, általában az egész ország közúthálózatával összefüggésben mondtam. Ami a másik kérdést illeti; a házgyári termékek szállításával kapcsolatban azt is mondhatnám bevezetésül, hogy a szegény embert még az ág is húzza. Ezeknek a házgyári elemeknek a súlya messze nagyobb terherbíró képességű utakat kíván, mint a mieink. Mi az újonnan rekonstruált vonalainkat általában tíz tonna tengelynyomásúra méretezzük. A nemzetközi útvonalakon és egész Európában is, általában véve a maximális tengelynyomás — amire méreteznek —, tíz tonna. Tehát a házgyári szállítások végeredményben nem útproblémát, hanem elsősorban járműproblémát jelentenek. Nemcsak Borsodban, hanem a közeljövőben Győrben, Szegeden, Pécsett, Dunaújvárosban és még számos helyen épülnek házgyárak. Ha azt akarnánk, hogy a házgyári szállítások miatt ezeken a helyeken mindenütt nagyobb tengelynyomást elbíró utat építsünk, akkor azokat a programokat, amelyekről az előbb beszéltem, abba kellene hagyni, s a több mint ezer kilométer hosszban már megépült utakat újra át kellene építeni nagyobb tengelynyomásra. Természetesen ez teljesen lehetetlen, és erre nem is vállalkozhatunk. Kormányunk gazdasági bizottsága egyébként már foglalkozott ezzel a kérdéssel, s már folyik egy olyan jármű konstruálása — s bízom abban, hogy arra az időre, amikor ez szükségessé válik, el is fog készülni —, amelynek tengelynyomása nem nagyobb, mint tíz tonna. Ezek a mi utainkon már közlekedhetnek, e tekintetben nem lesz nehézség. Már most meg kell azonban jegyeznem, hogy ha az említett járművek nem készülnének el, akkor sem engedhetjük meg, hogy utainkra tíz tonnánál nagyobb tengelynyomású járművek rámenjenek, mért tönkretennék útjainkat. Akkor nincs más megoldás, mint nem teljes mértékű kiterheléssel 40*