Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

963 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 964 Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk az interpellációk előterjesztésére. Elsőként Kiss Pál képviselőtársunk interpellál a földgáz fogyasztói árának a mezőgazdasági üzemek számára történő megállapítása tárgyában a nehézipari miniszterhez. Kiss Pál képviselőtársunkat illeti a szó. KISS PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Azzal a kérdéssel fordulok a nehézipari miniszter elvtárshoz, hogy tervez-e a közeljövőben az érvényben levő árszabályozástól eltérő, a mezőgazdasági üzemek fogyasztás-szerkezetéhez jobban idomuló földgáz fogyasztói árváltoztatást bevezetni. Kérdésemet a Békés megyei képviselőtársaim nevében is teszem meg. Legutóbbi csoportértekezletünkön • megtárgyaltuk az e kérdéssel kapcsolatos problémákat és kijelenthetem: szükségesnek tartjuk, hogy a jelenleg érvényben levő árszabályozás kiegészítésre kerüljön, melyben külön legyen szabályozva a mezőgazdasági üzemek földgázfogyasztása és a felhasználás sajátosságainak figyelembe vételével kialakítandó díjszabás legyen kedvezőbb a jelenleginél, gazdaságosságánál fogva ösztönözze a mezőgazdasági üzemeket fokozottabb földgáz-felhasználásra. A földgáz jelenlegi árszabása nem ösztönzi kellően a mezőgazdasági üzemeinket a hagyományos energiahordozókkal szembeni fokozottabb igénybevételre, holott szélesebb körű felhasználása esetén hatalmas fejlődési távlatok nyílnának meg mezőgazdasági üzemeink előtt. Én hiszek benne, hogy egy kedvezőbb földgáz-fogyasztói árkialakítás hatására megnövekvő mezőgazdasági célú energiafelhasználással nemcsak az igénybevevő üzemek, hanem a népgazdaság is sokat nyerne. Engedje meg a miniszter elvtárs, hogy az interpellációra történő válaszadás előtt hivatkozzam egy régi magyar jó közmondás igazságára: amit veszítenénk a vámon, az remélhetőleg megtérülne a réven. Kérem a miniszter elvtársat, hogy feltett interpellációs kérdésemre adandó válaszában adjon megnyugtató tájékoztatást. ELNÖK: Az interpellációra dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter elvtárs válaszol. DR. LÉVÁRDI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kiss Pál képviselő elvtárs a Békés megyei képviselőcsoport nevében " interpellációt nyújtott be a földgáz fogyasztói árának a mezőgazdasági üzemek sajátosságaira való tekintettel történő megállapítása tárgyában. Kiss képviselő elvtársnak az a kérdése, hogy tervezek-e a közeljövőben az érvényben levő árszabástól eltérő, a mezőgazdasági üzemek fogyasztási szerkezetéhez jobban idomuló földgáz-fogyasztói árat bevezetni. Mielőtt Kiss Pál elvtárs kérdésére választ adnék, engedjék meg, hogy elöljáróban emlékeztessek Győri Imre képviselő elvtársnak az Országgyűlés 1967. decemberi ülésszakán elhangzott rokontémájú, a kísérő gázok hasznosításával kapcsolatos felszólalására, illetve ismertessem a Győri elvtársnak erre vonatkozólag írásban adott válaszomat. A kőolaj- és gázipar egyes termelő területein a kőolajjal szükségszerűen termelt földgázok hasznosítása általában csak egy későbbi időben kezdődhet meg. Ezidőig ez a gázmennyiség általában csak kis részben hasznosítható, vagy esetleg a levegőbe megy. Ezért az 1968. január 1-ével életbe léptetett új árszabás jelentős kedvezményt ad mindazon fogyasztók részére, akik hajlandók beruházást eszközölni ezen kísérő gázok hasznosítása érdekében. Az engedmény a korábbi 20 százalékban megállapított határon túlmenően ma lényegében a szolgáltató és a fogyasztó megállapodásán alapul. E kedvezmény igénybe vételére az új földgáztermelő területek közelében, elsősorban Békés és Csongrád megyében van lehetőség. Mivel a földgázmezők közelében nagyobb ipari fogyasztók általában nincsenek, illetve azok ellátása más módon történik, ez a kedvezmény elsősorban a mezőgazdasági fogyasztók számára biztosít kedvező feltételeket. Őszinte örömömre szolgál, hogy Kiss Pál képviselő elvtárs felhívta figyelmemet a mezőgazdasági üzemek azon sajátosságaira, melyek a földgáz-árszabás részükre történő további kedvezőbb módosítását szükségessé és indokolttá teszik. Az interpellációban a kérdéssel kapcsolatban elhangzott igen alapos indokokat megvizsgáltam és a vizsgálat eredményeként azt közölhetem,* hogy az interpellációban foglalt javaslatokkal egyetértek és mint az ország energiagazdálkodásáért felelős szakminiszter, a javaslatokat nemcsak megvalósíthatónak, de megvalósítandónak is tartom. Az ország földgáz helyzete az elmúlt években igen kedvezően alakult. Földgázkészleteink ma már megközelítik a 100 milliárd köbmétert. Az ország 1968. évi földgáztermelése több mint kétmilliárd köbméter lesz és 1970-re eléri a hárommilliárd köbmétert. Sajnálatos módon ebből a jelentős energiamennyiségből a mezőgazdasági felhasználás mindössze néhány millió köbméter ez idáig. Az Alföld déli—délkeleti részén a mezőgazdasági üzemek nagy száma olyan területeken helyezkedik el, amelyek a földgázmezőkkel szomszédosak, ugyanakkor más energiaforrásoktól nagyon távol vannak. Mindazon üzemekben, amelyekben a földgázvezeték-rendszerek közelsége a földgázellátást gazdaságossá teszi, ezen energiahordozó felhasználása, illetőleg a felhasználás fokozása messzemenően indokolt. Közismert tény, hogy a földgáz a tüzelőanyagok között számos műszaki, energetikai előnyt biztosít a fogyasztóknak és összességében az egész népgazdaság számára a legolcsóbb. Ezeket az előnyöket az ipari fogyasztók néhány év óta már élvezik, és ez a körülmény népgazdaságunk energiarendszerében máris érezteti hatását. Indokoltnak tartom tehát, hogy ezeket a lehetőségeket mezőgazdasági üzemeink is hasznosíthassák. Ma már egyre közismertebb tény nemcsak mezőgazdasági szakkörökben, hanem számunkra energiagazdászok számára is, hogy a mezőgazdasági termelésben a hőigényes technológiai folyamatok milyen jelentős gazdasági eredményeket, többlettermelést, a termelékenység nagymérvű növelését teszik lehetővé. Ilyen folyamatok: a szálas és szemes termények szárítása, a növényházak, az állattartási épületek fűtése. Külön kiemelendőnek tartom azt az előnyt, amit a földgáz a sertéstenyésztő épületek fűtésében jelent-