Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

947 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 948 gyelik életük további alakulását. Ezen az úton sok fiatalt tudnak megóvni a visszaeséstől. Elmondották a társadalmi aktivisták azt is, hogy nagyon sok börtönből szabadult, különösen fiatal, őszintén megnyilatkozva elmondja, hogy szeretne szabadulni bűnös múltjától, és minden segítő kezet, támogatást jó szándékkal és megértéssel fogad, ha azt őszinte szívvel nyújtják. A társadalom előítéletét azonban nem lehet ilyen könnyen megváltoztatni, és a legtöbb börtönből szabadult egyént bizalmatlanság fogadja családjában, munkahelyén egyaránt.' Nem a segítő szándék vezeti minden esetben üzemeinket, intézményeinket, hogy ezek a megtévedt emberek valóban megtalálják helyüket a társadalomban. Már elhelyezésüknél is rendkívül sok ellenállást kell legyőzni, mert a legtöbb üzem viszolyog attól, hogy ilyen egyéneket alkalmazzon. Nem egy esetben a hatóságok határozott fellépésére van szükség ahhoz, hogy állást kapjanak. A börtönből szabadulás után könnyebb volna az utógondozás és az életbe való visszatérése a fiataloknak, ha nem kerülnének vissza a régi környezetükbe, — ezt egyébként már több képviselőtársam is említette. Sok esetben a család maga sem hajlandó befogadni az ilyen eltévelyedett gyermeket, pedig csak így lehetne számára meleg otthont biztosítani. Ma is előttem van az a szomorú kép, amikor egy börtönből szabadult fiatal fiú cipő és kabát nélkül jött egy öreg nénivel ruhaneműt, szállást és munkát kért. A nagymama sem vállalta, hogy magához vegye unokáját, mert félt tőle, a szülők pedig ismeretlen helyen tartózkodtak. Az ilyen fiatalok számára célszerű lenne, legalább a főváros területén, vagy akár vidéken is, átmeneti szállást biztosítani. Van ugyan a fővárosban ilyen célra fenntartott szálló, — de tudomásom szerint —, oda csak felnőtteket lehet elhelyezni. Ezért a kérdés sajnos a fiatalok szemszögéből sürgős megoldást igényel. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy csakis ez a fokozott társadalmi gondoskodás óvhatja meg a zárt intézetből kiszabadultakat, hogy a későbbiekben, mint sorskivetettek újra azok társaságába sodródjanak, akikkel a börtönben ismeretséget kötöttek. Ennek a barátságnak, tapasztalatcserének káros következményeit bíróságaink gyakorlatából sajnos nagyon jól ismerjük. Ha a társadalom kiközösíti, elszigeteli őket, akarva, akaratlanul visszakerülnek az erkölcsi fertőbe. Az elmúlt év folyamán életbe lépett az a törvényerejű rendelet, amely a szabadságvesztésre ítéltek bűnösségük természete és egyéb feltételek figyelembevételével kategorizálta a büntetések letöltésének jellegét. Társadalmunk nagy megnyugvással vette tudomásul ezt a rendelkezést. A végrehajtásnál azonban szigorúan őrködni kell afelett —hisz a törvény maga is ezt a társadalmi érdeket kívánja szolgálni —, hogy ez a differenciáltság a gyakorlatban ne szenvedjen csorbát. Tisztelt Országgyűlés! A már említett ankétokon az is felvetődött, hogy több javító-nevelőintézetben nem tudnak a fiatalok szakmát tanulni, mert nincs az intézetnek anyagi lehetősége. Ezt a kérdést is felül kellene vizsgálni országosan. A mindennapi életben gyakran találkozunk azzal a problémával, amit már itt az egyik képviselőtársam is megemlített, hogy bontóperi tárgyalások alkalmával a részeges, garázda egyént arra kötelezi a törvény, hogy elhagyja a lakást. A törvénynek azonban nem lehet érvényt szerezni, mert nem tudják hova költöztetni az illetőt. Ismeretes a tanácsok állásfoglalása is ebben a kérdésben, amikor elsősorban a becsületes és társadalmunk hasznos tagjai számára igyekeznek lakást biztosítani. A másik oldalon azonban tovább romlik a helyzet, mert a garázda alkoholista egyén magához illő partnert fogad be, és tovább rontja a család erkölcsi helyzetét. Nem ritka az az eset sem, hogy ennek az erkölcstelen milliőnek a család keretén belül kiskorú gyermek is áldozatul esik, s mire ez a bonyolult, erkölcstelen szituáció a hatóságok tudomására jut, a fiatalkorúban már jóvátehetetlen erkölcsi rombolás történt. Tisztelt Országgyűlés! A fentiekben csak érintettem azokat a problémákat, amelyek mindennapi életünk árnyoldalait jelentik, éppen a napirenden levő kérdéssel kapcsolatban. Célom az volt, hogy fokozottan felhívjam képviselőtársaim és a társadalom figyelmét arra, hogy megértőbb és hatékonyabb társadalmi összefogással sok egyént megóvhatnánk a visszaeséstől, s ezzel sok családban sikerülne visszaállítani a harmonikus, békés életet. Az írásos és szóbeli jelentéseket elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Mráz Tibor képviselőtársunk. MRÁZ TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Meghallgattam a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a Legfőbb Ügyész elvtársnak a beszámolóját, valamint képviselőtársaimnak a hozzászólásait, amelyek a közrend és a közbiztonság biztosítása érdekében tett és várható intézkedéseket tartalmazták. Egyben olyan gondolatokat ébresztenek, hogy keressük a hatékonyabb módszereket a szocialista együttélési szabályok, az új erkölcsi normák betartatására és megalapozására. Választókerületemben, az ózdi járásban munkáskollektívák értékelik és irányítják rendszeresen a társadalmi fejlődésünket befolyásoló tényezőket. Ahogyan munkánk célja közös az ország életében, úgy problémáink is magukkal hordozzák a többi iparvidéken'fellelhető ellentmondásokat. Megállapíthatjuk, hogy társadalmi rendünk és gazdasági életünk a szocialista törvényesség keretei között fejlődik, egyben tükrözi pártunk helyes politikáját, amely biztosítja a törvények akadálytalan alkalmazását. Büszkeség egy olyan régi munkásbázist képviselni, mint Ózd és környéke. Ilyen régi bázis kevés van az országban a munkásmozgalom szempontjából, itt az erkölcsi alapot tiszta értelemben a munka jelenti. Az itt élő emberek mostis azért harcolnak, hogy a rendelkezésükre bo-