Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

968. március 29-én, pénteken 950 949 Az Országgyűlés 12. ülése, 1 csátott, társadalmi tulajdonban levő eszközökkel minél hatékonyabban gazdálkodjanak. Az Özd-vidéki Szénbányák Vállalatnál, az Ózdi Kohászati Üzemeknél, a Borsodnádasdi Lemezgyárban a munkások és társadalmi szervek védik a társadalmi tulajdont, együttműködve a bűnüldöző szervekkel.^ A beszámolókban érvényre jut a bűnesetek megelőzésénél a nevelő munka fontossága, a megtévedt dolgozók ellen hozott ítéleteknél a nevelő jelleg. Mint ahogy a munkát társadalmasítjuk, így társadalmi üggyé tesszük a társadalmi tulajdon védelmét, a bűnüldözést, a bíráskodást, mindezt az ember érdekében. Általánosságban a közbiztonság és a közrend helyzete megnyugtató. A munkahelyeken a munkafegyelem szilárd. Mindenütt a végzett munka szerinti elbírálás útján értékelik az embereket, és a megtévedtekkel szemben is a munkás-kollektívák ereje hat és nevel. Minket bányászokat és kohászokat az a gondolat nyugtalanít, hogy számos nevelő módszer és anyagi ösztönző alkalmazása ellenére, nem kellő ütemben csökkennek a bűnözések. Habár általában nem emelkedik a bűnözések száma, de a közvéleményt egyre inkább nyugtalanítják a bűnesetek. Megjegyzéseket tesznek, miért nem intézkednek, nem értik a türelmes nevelés jelentőségét. Az iparosodás bizonyos társadalmi átrétegződéssel jár, munkaerő-vándorlással, ingázással, de aki szimpatizál a munkássággal és dolgozni akar, az letelepszik és otthonra talál, egyes elemek pedig tovább élik a vándoréletet. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója említi, hogy a bűncselekmények sok esetben ittasság, alacsony képzettség, visszaeső magatartás következtében jönnek létre. De a beszámoló mégsem rántja le a leplet ezekről az elemekről. Általában ezek a törvénysértők munkásoknak nevezik magukat. Amikor védekeznek, azt tartják, hogy vegyék figyelembe, hogy ők munkások, és nagy családdal rendelkeznek. Sokszor a közvélemény is minket, munkásokat bírál, hogy nem neveljük meg munkatársainkat. Pedig ezek nem munkások, ezek az elemek menekülnek a munkától. A munkásokat ma a szocialista brigádmozgalom jellemzi, és az a hármas jelszó, amit vállaltak. A becsületes munkások számos erőfeszítést tesznek napjainkban is, megértve az élet követelményeit, gyorsabb ütemben kívánják építeni népgazdaságunkat, sikerre vinni pártunk célkitűzéseit. De ezek a bizonyos rétegek, amelyek megtalálhatók az ipartelepek környékén, társadalmi életünk szempontjából igen veszélyesek. Züllött életmódot folytatva csak az alkalmi lehetőségeket keresik, hogy ártani tudjanak. Ezekből az elemekből kerülnek ki az idült alkoholisták, a visszaeső bűnözők. Felelőtlen magatartásukkal bomlasztják és veszélyeztetik a társadalmat. A bíróságoknak, a társadalmi szerveknek ezek az elemek adják a legtöbb munkát. Nehéz munkára szoktatni őket, mivel bányaüzemeink visszafejlődés alatt vannak, és a társadalmi szervek közbenjárása ellenére sem tudják munkába állítani őket. És ezek szöknek is a nehéz munkahelyekről, mert a bányában víz van, a kohászoknál pedig meleg. Az utóbbi években azért a nehézségek ellenére is iparvállalataink — társadalmi szervekkel karöltve — próbáltak több és több munkaalkalmat biztosítani. A munkás-kollektívák csak azokat tudják hatásosan nevelni, akik munkát vállalnak. A tanácsok és a bűnüldöző szervek állandóan keresik az alkalmat, hogy nevelő jelleggel — a közvélemény megnyugtatása mellett — munkaalkalmat találjanak az ilyen elemeknek is. Elismerés illeti a szocialista brigádokat, amelyeknek az utóbbi néhány év alatt azért számos alkoholistát sikerült megnevelniük, s a nevelés erejéről tanúskodik az is, hogy számos törzsgárdaés kiváló dolgozó került ki már a cigányok soraiból is. Az emberré válás mozzanata munkásszempontból időt, türelmet igényel. Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója utal a társadalmi bíróságok szerepére a nevelésben. Társadalmi bíróságaink segítik a vállalati gazdálkodást, tevékenységük összefügg a társadalmi tulajdon védelmével, a szocialista erkölcs erősítésével. Az Ózdi Szénbányák Vállalatnál nyolc társadalmi bírósági tanács működik. Az elmúlt évben is számos ügyben tárgyaltak: részben helyi kártérítési, munkafegyelem-sértési ügyeket, részben az ózdi járásbíróság és ügyészség által áttett ügyeket. Személyes tapasztalatom, hogy a társadalmi bírósági tárgyalásokon az üzem dolgozói többségben részt vesznek. Egy-egy társadalmi bíróság elé állított dolgozó szívesebben venné, ha ügyét rendes bíróság tárgyalná, mert szégyelli dolgozótársai előtt cselekményét bevallani. A társadalmi bíróságok figyelembe veszik a megtévedtek magatartását a munkában és arra törekszenek, hogy a megtévedtek megtalálják a rendes utat és lehetőséget kapjanak ahhoz, hogy jó munkával helyreigazítsák tetteiket. De ugyanilyen jó eredményekkel lehet beszámolni a társadalmi bíróságok működéséről az Ózdi Kohászati Üzemekben és a Borsodnádasdi Lemezgyárban. Csak erősíteni kell őket és feladatokkal ellátni. Itt csatlakozom Gazsó Sándor képviselőtársam javaslatához, amikor azt tapasztaljuk, hogy az új Munka Törvénykönyv megjelenésekor összhangban módosítani kellett volna a társadalmi bíróságokról szóló jogszabályokat is. De azért megállapítható, hogy társadalmi bíróságaink jól dolgoznak, eredményes munkájuk alapján rövid idő alatt elnyerték a dolgozók és a társadalmi szervek elismerését. Egyre több ügyet kapnak úgy a járásbíróságtól, mint a vállalati vezetőségektől, amivel bizonyítják, hogy törvényesen is eljárnak a közérdek és az egyéni érdek összehangolásában. Járásainkban is csökken a közvádas ügyek száma, de a magánvádasoké viszont emelkedik. A Legfelsőbb Bíróság beszámolójából is kitűnik, hogy a büntetőügyek számának országosan 40 százalékát a magán vadas ügyek adják. De a megoldás lehetőségére a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója se mutatott rá. Ezért célszerű lenne — és csatlakozom Gazsó Sándor képviselőtársam felvetéséhez —, hogy a becsületsértés, rágalmazás alapeseteit szabálysértésként ke-