Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

939 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 940 vasúti átjáróknál a korszerű átjárók és jelzőberendezések hiányoznak. Azt hiszem, a problémában közrejátszik a gépjárművek jelentős részének nem megfelelő műszaki állapota is. Ezért helyes, hogy alkalmazzák a műszaki vizsgákat és itt megfelelő követelményeket támasztanak. De az illetékes szerveknek körültekintőbben, hatékonyabban kellene intézkedni azért, hogy a gépjármű-alkatrészellátás megjavuljon, mert ebben az esetben jobban meg lehetne követelni, hogy műszakilag jó állapotban levő gépjárművek vegyenek részt a forgalomban. Még e témakörhöz az volna a javaslatom, hogy a Belügyi, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium az arra illetékes szervekkel együtt vizsgálja meg a közlekedés rendészet és az ezzel összefüggő egyéb eljárási szabályokat. Módosítást, ésszerű változtatást kellene eszközölni azért, hogy jogszabályaink gyorsabban igazodjanak az élet új követelményeihez. Röviden csak egy példát említek. A BTK szerint, ha valaki szeszes ital hatása alatti állapotban a közúti forgalomban gépjárművet vezet, baleset okozása nélkül is elköveti a BTK 194. §-ába ütköző, ittas állapotban történő járművezetés bűntettét. Ez szándékos bűntett, ennek elkövetőire szabadságvesztés is kiszabható. Amennyiben viszont valaki ittas állapotban a járművel valakit elüt, úgy a BTK egy másik paragrafusa szerint csupán foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűntettét követi el. Ha tehát ittasan vezet és nem gázol, akkor szándékos cselekményről van szó, ha pedig ittasan gázol, ebben az esetben gondatlanságról beszélünk. Érthető, hogy az ebből származó egyéb jogkövetkezmények is másként alakulnak. Tisztelt Országgyűlés! Közvéleményünk is sokszor olvassa a sajtóból, hallja a rádió és televízió műsorából, hogy milyen bűncselekményeket már hányszor büntetett emberek követnek el. Nagyon sok az olyan eset, amikor már többször büntetett emberek követnek el különböző cselekményeket. Mi azt valljuk, hogy ezek az emberek sem született bűnözők. Nem kimondottan bűnöző típusokról van szó. Ez különösen vonatkozik a fiatalkorú emberekre. Én elismerem, hogy alapvető feladatunk a bűncselekmények okainak feltárása, a megelőzés érdekében szükséges hatékony, az egész társadalomra kiterjedő munka. A visszaeső bűnösök nagy száma miatt azonban felvetődik bennem a kérdés, hogy a büntetésvégrehajtás helye, és ideje alatt a tárgyi, a személyi, a módszerbeni feltételek hogyan vannak biztosítva ahhoz, hogy a büntetés alatt álló emberek nevelése eredményesebb legyen. Véleményem szerint a kormány illetékes szerveinek érdemes volna ismételten megvizsgálni e helyzetet, átfogóbb és hatékonyabb intézkedéseket tenni azért, hogy a büntetésvégrehajtás helyén és ideje alatt a nevelőmunka eredményesebb, az eddigieknél jóval tartósabb legyen. Különösen a fiatalabb korú emberek hatékonyabb neveléséra gondolok. Ügy látom, hogy a bűnüldöző szerveken túl a tanácsoknak és a munkahelyi vezetőknek is meg kellene javítaniuk az úgynevezett utógondozással kapcsolatos munkát. A büntetőútról történő eltereléssel kapcsolatban csak a következőket említem: az a véleményem, hogy az illetékes szervek, köztük a bűnüldöző szervek részéről is jelentős intézkedések történtek a helyes elterelés és jogalkalmazás érdekében. Ennek ellenére van olyan tapasztalatom, hogy a különböző szervek még mindig nem eléggé használják ki az elterelés lehetőségeit, másrészt egyes területeken e lehetőségek körének bővítése is indokolt lenne. Űgy látom, hogy az eddigieknél több ügyet lehetne és kellene fegyelmi útra terelni a büntetőeljárás helyett. Viszont a fegyelmi eljárás lefolytatására feljogosított szervek, azok vezetői az eddigieknél jobban éljenek a fegyelmi adta lehetőségekkel. Elsősorban ne a büntető eljárással történt felelősségrevonást kezdeményezzék a kisebb súlyú cselekmények elkövetőivel szemben. Az igaz, hogy az 1966. évi 16. tvr. a fegyelmi útra terelhető ügyek számát és körét kiterjesztette. A gyakorlati tapasztalatok alapján mégis javasolom a Legfőbb Ügyészségnek, hogy kezdeményezze az új gazdaságirányítási rendszerrel, a különböző szervek önállóságának, felelősségének növekedésével összhangban álló fegyelmi útra terelhető ügyek körének és számának bővítését. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül azt mondanám, hogy, véleményem szerint, helyes, hogy a különböző szervek önállósága, jogköre, ezzel együtt járó felelőssége növekszik. Bízhatunk abban, hogy az arra illetékes szervekben dolgozó emberek helyesen értelmezik és alkalmazzák a jogpolitikai elveket, a büntető és egyéb rendelkezéseket. De bízhatunk abban is, hogy a dolgozó emberek döntő többsége nemcsak betartja a szocialista állam törvényeit, rendelkezéseit, hanem segíti is annak betartását, a bűnüldöző szervek munkáját. Meggyőződésem, hogy most a gazdasági, a politikai, az egész társadalmi helyzetünk nagyon kedvező ahhoz, hogy a törvényesség, a közrend és a közbiztonság továbbfejlesztéséhez szükséges munka eredményes, hatékony legyen. A két beszámolóval egyetértek, a magam részéről elfogadom. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Lehel Ferenc képviselőtársunk. LEHEL FERENC : Tisztelt Országgyűlés ! Országos, megyei és választókerületi szinten kapott tájékoztatás alapján összképet alkothattam magamnak: a bűnözés csökkenőben, a morál javulóban. Szeretnék most a nagy kérdéskomplexum egy-két részletéhez hozzászólni. Mindjárt szeretném őszintén azt is megmondani, hogy ilyen súlyos kérdéssel kapcsolatban nem gondoltam felszólalásra. Történetesen a képviselőcsoport választása rám esett. De nem a képviselőcsoport nevében szólok, a magam nevében szólok. Az előbb még egy kicsit bátorítva mosolyogtak rám. Nem biztos, hogy minden tekintetben a képviselőcsoport velem egyetért, ezt szeretném előre mentségként mondani. De hadd mondom meg, hogy ez a bizalom, amelyben részesítettek, elkötelez. Huszonöt évvel ezelőtt talán éppen ez órák-