Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

?9 "Áz Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 80 kai, küszködéseikkel. Meg kell nyilvánulnia a társadalom segítőkészségének, támogatásának. Ezek a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tek „gyenge" kategóriába való sorolása a termé­szet mind ez ideig meg nem fékezett, pusztító erőinek következményeként jön létre. Kérem a kormányt, hogy e körülményeket messzemenően vegye figyelembe akkor, amikor a gyenge ter­melőszövetkezetek állami támogatásának jövő­beni rendszerét dolgozza ki. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az elkövetkezendő időben nagy és igen sokrétű, bo­nyolult feladatot kell megoldanunk. A tettek és a jól megfontolt cselekedetek időszaka követke­zik. Munkánk akkor lesz eredményes, hatéko­nyabb, ha igényeljük a közösség segítségét, ta­pasztalatát. Pártunk és kormányunk nagy hoz­záértéssel, biztos kézzel vezeti országunk né­pét a szocializmus teljes felépítése felé. A kor­mány beszámolóját és jövőbeni programját a hozzászólásomban elmondott kiegészítéssel el­fogadom. (Taps.) ELNÖK: Riss Jenő képviselőtársunkat il­leti a szó. RISS JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Enged­jék meg, hogy egy nagy vállalaton, az IKARUS­on keresztül adhassak szemelvényeket az új gazdasági mechanizmusra való felkészülésről és a felkészülés néhány problémájáról. A fejlett iparral rendelkező országokban a járműipar fej­lesztése döntő jelentőségű, mert a járműipar fej­lesztésének komplex jellege egy sor kapcsolódó iparág fejlődésére is kihat. Hazánkban a jármű­ipar a harmadik ötéves tervben ugrásszerű fej­lődésen megy keresztül, amit az IKARUS Karos­széria- és Járműgyár által előállított autóbuszok és azok termelési értékének növekedése jól jel­lemez. 1965-ben 2694 autóbuszt állítottak elő, amelyből 1694-et exportáltak. 1970-ben az elő­állított autóbuszok száma 7000 lesz, és az expor­tált autóbuszok száma 5700 darab. Termelési ér­ték vonatkozásában az 1965-ös szint egymilliárd 800 millió forint volt, s ez a szám 1970-re hatmil­liárd forintra fog emelkedni. Az ismertetett ada­tokból világosan kitűnik, hogy mennyire nem közömbös népgazdaságunk szempontjából az autóbuszgyártás és ezért érdemes, sőt szükséges néhány szóval vázolni, hogy az IKARUS-gyár jelenleg hol tart és miként készül fel az új gaz­daságirányítási rendszer irányelveinek gyakor­lati végrehajtására. Az új gazdasági mechanizmusra való felké­szülés — főleg műszaki és munkaszervezési vo­natkozásban — már több éve folyik a gyárban. Az első nagyobb jelentőségű intézkedés az volt, amikor az IKARUS a továbbfejlődés érde­kében nem várt központi pénzügyi keretjutta­tásra, hanem visszatérítendő bankhitelt vett fel. hogy a gyártásban mutatkozó legszűkebb ke­resztmetszeteket fel lehessen oldani és meg le­hessen valósítani a szalagszerű ütemes termelést. A bankhitel felvételére vonatkozó döntés és a gyakorlati munka megvalósítása meghozta a várt eredményeket. Az érintett területeken 314 fő létszámmegtakarítást lehetett elérni szervezet­tebb és jobb minőségű munka mellett. Az al­kalmazott technológia szerinti kocsitest-átbocsá­tóképességet több mint háromszorosára emelte az új rendszer, 2550-ről 8000 kocsitestre. Az autóbuszgyártás átfutási ideje a jelzett területe­ken 24 napról 12 napra csökkent. Az 1964-ben hozott vállalati határozat nagy­ban elősegítette tehát azt, hogy a nemzetközi tárgyalásokon az illetékes gazdasági vezetők a jelenlegi autóbusz-export közel háromszorosára vállalhattak szállítási kötelezettséget. A másik intézkedés a gyártmányfejlesztés, területére esik. A gyár kifejlesztette a Budapesti Nemzetközi Vásáron is nagy elismerést kivál­tott, technológiailag egyszerűen gyártható, egy­séges elemekből felépülő autóbusz típussort, amely a gyár megítélése szerint az 1970-es szin­ten is megfelel a világpiac által támasztott igé­nyeknek. Az új típuscsalád az eddigi megoldá­sokkal szemben jelentős előnyöket biztosít. A legfontosabbak ezek közül: rugalmasan alkal­mazkodik a piac változó igényeihez, mivel vi­szonylag csekély többletráfordítással a vevő ál­tal kért kivitel előállítható; az egységes kivitel jelentősen csökkenti a felszerszámozás és a ké­szülékezés költségeit; kisebb fofgóeszközlekötést igényel. A harmadik jelentős intézkedés a vidéki ipar telepítésével kapcsolatos. Az IKARUS fel­ismerte azt, hogy a hozzácsatolt székesfehérvári gyáregység csak akkor tud gazdaságosan és jól termelni, ha megkapja a megfelelő önállóságot és döntési jogot a központból biztosított szakmai segítség mellett. Az eredmény az, hogy viszony­lag rövid idő — négy év — alatt a termelés szín­vonala és gazdaságossága megközelítette a bu­dapesti színvonalat. A székesfehérvári fejlődésre az alábbi szám­adatok jellemzők: 1963-ban a termelési érték 258 millió forint volt, 1966-ra 519 millió forintra emelkedett, tehát közel 100 százalékos emelke­dés volt. A létszám ez alatt az időszak alatt 1649 főről 1782 főre, tehát nyolc százalékkal növeke­dett csak. Az ismertetett három példa azt bizonyítja, hogy a helyesen meghatározott vállalati gazda­ságpolitika meghozza a várt eredményt még ak­kor is, ha az intézkedés végrehajtása során sok esetben súrolta a végrehajtás a jelenlegi gazda­sági mechanizmus jogszabályai által korlátozott lehetőségeket. A kockázatvállalás elmulasztása azonban az autóbuszprogram határidőre történő végrehajtását tehette volna kétségessé. Az IKARUS-ban jelenleg folyó munka köz­pontjában a piaci követelmények kielégítése áll. E cél érdekében vizsgálja felül és dolgozza ki a vállalat gazdálkodásának komplex rendszerét, amelynek lényegét abban lehet összefoglalni, hogy a mennyiségi szemléletről fokozatosan át kell térni a minőségi szemléletre. Ezen az úton kívánja a gyakorlatban megvalósítani az irány­elveknek azt a tézisét, amely szerint összhangba kell hozni a vállalati érdekeket és érdekeltséget a népgazdasági érdekekkel, illetve érdekeltség­gel. Tisztelt Országgyűlés! A gyár fejlesztése azonban nemcsak ipari feladatot képez. A buda­pesti telephely megháromszorozódó termelési feladatainak ellátásához 2500 fő dolgozó felvéte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom