Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

65 Az Országgyűlés 2. ülése, az árukínálat baromfihúsban, tejben, tejtermékekben, tojásban. A lakossági elsődleges szükségleteket, ha nem is minden egyedi igényt, elfogadható választékban ki tudjuk elégíteni ruházati termékekben, és más ipari fogyasztási cikkekben is. A ruházati ellátásban fő gondunk a korszérű pamut- és gyapjú-típusú szintetikus anyagok, szövetek arányának emelése. Számos ipari gyártmányú fogyasztási termék lassan elveszíti luxus jellegét és a lakosság nagy rétegeinek alapvető szükségletévé válik. Számításaink szerint ez év végén egymillió kétszázezer család televízió készülékkel rendelkezik és 120 000 személygépkocsi lesz magántulajdonban. Ezek a körülmények újszerű és sürgős kötelezettséget rónak a kereskedelemre és az iparra is. Tovább kell fejleszteni a javító és szervizszolgálatokat, a benzinkutak hálózatát és így tovább. További, különféle speciális cikkeket árusító üzletekre és különleges szakképzettséggel rendelkező kereskedelmi dolgozókra lesz szükség. Nem tudjuk teljes egészében és egyenletesen kielégíteni a keresletet egy-két fontos fogyasztási termékből, például a sertéshúsból, építkezési anyagokból — bár több kerül belőlük eladásra, mint az elmúlt évben. Ezekben a cikkekben egy ideig még továbbra is csak zökkenőkkel, az elosztás adminisztratív szabályozásával tudjuk az áruforgalmat lebonyolítani. Az Országgyűlés pontos tájékoztatása ér-, dekében e két alapvető termékben a jelenlegi és várható ellátásról valamivel részletesebben kívánok számot adni. 1966-ban központi készletekből a kereskedelem 17 100 vagon húst és húskészítményt hozott forgalomba, ezen belül 8450 vagon sertéshúst. 1967-ben központi készletekből 18 000 vagon húst és húskészítményt hozunk forgalomba, ezen belül 8500 vagon sertéshúst. Emellett, amíg 1966-ban központi készletből 1900 vagon vágott és élőbaromfi került a fogyasztókhoz, 1967-ben 2500 vagon kerül — és ha kell és szükséges, baromfihúsból még ennél többet is bocsáthatunk a fogyasztók rendelkezésére. Baromfiból ez évben a szabadpiaci felhozatal is magasabb lesz. Mindez annyit jelent, hogy valamennyi húsféleségből összesen az elmúlt évről ez évre körülbelül 4—6 százalékkal növekszik az ellátás. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy fogyasztási szokásokat könnyen és gyorsan nem lehet megváltoztatni, és aki sertéshúsra vágyik, az nem szívesen fogyaszt baromfihúst. Többek között ezért is hozta a kormány Fock elvtárs által már említett határozatokat a sertéstenyésztés gyorsabb ütemű növekedésének előmozdítására. Ennek eredménye a húsellátásban azonban csak a jövő évtől vehető reálisan számításba. Szeretném ennek a témának befejezéséül megemlíteni, hogy az átmenetileg hiányzó sertéshús pótlására bőségesen állnak rendelkezésünkre az egészségesebb táplálkozáshoz szükséges fehérjedús állati termékek, mint baromfi, tej és tejtermékek, tojás. Az áruellátásunk egy másik — hadd tegyem hozzá: többéves — megoldatlan problé1967. július 12-én, szerdán 66 mája az olyan építőanyagok elégtelensége és a lakásfelszereléshez szükséges egyes cikkek krónikus hiánya, amelyeket a lakosság közvetlenül vásárol meg ház- és lakásépítéshez, javításhoz, tatarozáshoz. A tarthatatlan helyzet egyszerű oka, hogy bár minden évben nagyobb értékben bocsátunk a lakosság közvetlen rendelkezésére építőanyagokat, az építőanyagok termelésével eddig mégsem tudtuk utolérni az igen gyorsan növekvő igényeket. Meg kell mondanom, annak ellenére, hogy 12—rl4 százalékkal több építőanyagot hozunk forgalomba, a keresletet nem leszünk képesek teljesen kielégíteni ez évben sem. A közelmúltban a kormány határozatokat hozott az építőanyagok termelésének fokozására, ahhoz eszközöket biztosított. Ennek eredményével azonban ez évben sajnos még nem számolhatunk. Tisztelt Országgyűlés! Az új gazdaságirányítási rendszertől kereskedelmi politikánk gyorsabb és hatékonyabb megvalósítását, a belső piacon ma még érvényesülő gazdasági ellentmondások fokozatos csökkentését, majd feloldását is várjuk. Mint ismert, az új gazdaságirányítási rendszer nagyobb teret biztosít a piac működésének és hatásának a gazdasági folyamatok tervszerű irányításában. Ezzel együtt, mivel szervezett piacról van,szó, növekszik a jelentősége az állami és szövetkezeti kereskedelem befolyásoló és szabályozó szerepének. Űgy gondolom, hogy az új gazdálkodási rendszerben a belkereskedelem valamennyi szervezetének és szektorának, ha az eddigiektől eltérő módszerekkel is, de alapvető kötelessége marad a lakosság növekvő és ízlésben változó vásárlási igényeinek kielégítése kulturált módon. Ezen túl a kereskedelmi vállalatoknak az eddiginél aktívabb befolyást kell gyakorolni az ipari és mezőgazdasági termelés szerkezetére, a külkereskedelemre, hogy a termelt és importált áruk mennyisége és választéka jobban megegyezzék a kereslettel. Erre új feltételeket nyújtanak úgy a kereskedelmi vállalatoknak, mint a termelőknek a gazdálkodás változó körülményei, amelyek között megteremtődnek a feltételei a népgazdasági, a vállalati, az egyéni érdekek azonosságának. Bízom és biztos vagyok abban is, hogy az új gazdálkodási rendszer előmozdítja és meggyorsítja a fogyasztási termékek minőségének'javulását. Ezidáig a fogyasztási termékek minőségének javítását vagy akár színvonalának megtartását inkább hatósági és adminisztratív eszközökkel igyekeztünk elérni és kevésbé gazdasági ösztönzőkkel. Jelenlegi árrendszerünkben a gyengébb minőség, az átlagminőség és a különleges igényeket is kielégítő minőségű áruk, a divatos és a divatjamúlt, a korszerű és a korszerűtlen fogyasztási cikkek ára között az eltérés kis mértékű. Ez pedig semmi esetre sem ösztönzi megfelelően a termelőt arra, hogy a magasabb minőségű, tehát a munkaigényesebb, a nagyobb szakmai felkészültséget; a több gondosságot kívánó árut gyártsa. Űgy vélem, hogy a rugalmasabb ármechanizmus módot nyújt arra is, hogy a vállalatok a különböző jövedelmű fogyasztók igényeihez minőségben és árban jobban igazodó termékeket gyártsanak és hozzanak forgalomba.