Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

67 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 68 Ugyancsak gazdasági ösztönzőkkel lehet majd elérni, hogy tartósan megszűnjön a lakosságnak olyan sok bosszúságot okozó, a kereskedelemmel szemben meg annyi bírálatot kiváltó, kisebb értékű, de a mindennapi életben nélkülözhetetlen fogyasztási cikkek hiánya is. Az új gazdálkodási rendszer zökkenőmentes bevezetésének és további működésének egyik alapvető kérdése az árukereslet és kínálat viszonyának alakulása. Az árukínálat növelésében természetesen csak fokozatosan jönnek létre a kívánt eredmények; de a szükséges feltételek megteremtését már ez évben, elkezdjük, és következetesen tovább erősítjük e tekintetben pozícióinkat. A kormány ehhez eszközöket biztosított és biztosít a kereskedelem részére. Többek között gondoskodott és gondoskodik arról is, hogy az árukínálat növeléséhez az eddigieknél több fogyasztási cikket importálhassunk. Már ebben az esztendőben is behozunk fogyasztási cikkeket, nemcsak azzal a funkcióval, hogy az áruválasztékot bővítsük, hanem, hogy a hazai iparvállalatoknak versenyt is támasszunk. A belső piaci viszonyok stabilitásának fenntartásában és erősítésében, a hazai termelő források mellett mind fontosabb tehát a külkereskedelem szerepe. Mert nemcsak arról van szó, amint előbb említettem, hogy a kész fogyasztási cikkek növekvő hányada származik majd importból, hanem arról is, hogy a fogyasztási cikkek hazai termeléséhez szükséges alapanyagok, csomagolóeszközök és gépek egy részét is importáljuk. Tisztelt Országgyűlés! A kormány az elmúlt évek során jelentős összegeket fordított üzletek, áruházak, vendéglátóhelyek és szállodák építésére, a meglevők korszerűsítésére. A kereskedelmi hálózat fejlesztésekor figyelemmel voltunk arra, hogy mindennapi háztartási szükségleteiket a vásárlók lakó-, vagy munkahelyükhöz minél közelebb elégíthessék ki. Másrészt törekedtünk nagy alapterületű és bő választékú üzletek, áruházak létrehozására, amelyekben a vevők egy helyen több fajta árut vásárolhatnak és szakszerű kiszolgálásban részesülnek. De még korántsem állíthatjuk, hogy kereskedelmi hálózatunk mértéke és színvonala minden tekintetben kielégítő lenne. A kiskereskedelem nehézségeit fokozza, hogy a forgalom jelentős része természetszerűleg a nap meghatározott óráira, a hét egyes napjaira összpontosul. Ilyenkor az üzletek, áruházak, vendéglátó helyek túlzsúfoltak, míg más időben a forgalom jóval kisebb. Ez az objektív oka annak, hogy ezekben az időpontokban a vásárlás időt rabló és fáradságos, és hadd tegyem hozzá, a kereskedelmi dolgozók munkája sem könnyű. Számításaink szerint egy átlagos háztartás a napi beszerzésekre mintegy 50—60 percet fordít és jó lenne ezt az időt rövidíteni. A kereskedelem keresi a gyorsabb és kényelmesebb kiszolgáló formákat, de ez csak fokozatosan lehetséges, mert a javítás fő eszköze, a kereskedelmi hálózat további korszerűsítése nem csekély anyagi ráfordítást igényel. Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelem ügyeit irányító, azért felelős állami szervek és állami vezetők a jövőben még fontosabb kötelességüknek tekintik a fogyasztói érdekek védelmét, ezt a fogalmat szélesen értelmezve. A Belkereskedelmi Minisztérium átszervezésénél, jövőbeni tennivalóinak meghatározásánál nagy figyelemmel voltunk arra, hogy kezdve az áruk átvételétől egészen addig a pontig, amíg az áru a vásárló birtokába kerül, a fogyasztók szemével követhessük az egész folyamatot, hogy hatékonyabban ellenőrizhessük a minőségi előírások betartását és annak az elemi követelménynek érvényesülését, miszerint a vevő a pénzéért minden vonatkozásban teljes értékű ellenszolgáltatást kapjon. Kibővítettük az Állami Kereskedelmi Felügyelőség hatáskörét, megerősítettük szervezetét, nagyobb jogot nyertek szankciókra. Mindez azonban a fogyasztói érdekek védelmének csak az egyik eszköze, az adminisztratív oldala. Sokkal többet várhatunk és várunk e tekintetben is az új gazdálkodási rendszer teremtette lehetőségektől. A reform után, amilyen fokozatosan emelkedik az áru kínálata, úgy alakul át a piac az eladók piacából a vevők piacává és kibontakozik a kereskedelmi verseny a vásárlóért. Az eladónak, a kereskedelmi vállalatoknak a jövő évtől kezdődően — amenynyiben nyereségre, még inkább többletnyereségre akarnak szert tenni, vagyis ha fejleszteni akarják vállalatukat és növelni alkalmazottaik jövedelmét — megfelelő forgalom elérésére kell törekedniük. És ehhez nemcsak meg kell szerezni, hanem meg kell tartani a vevőt, sőt versenyezni is kell a vásárlóért. Ennek logikus feltétele, követelménye, hogy jól és tisztességesen szolgálják ki őket. Mindennek kibontakozását szolgálja majd a termékforgalmazás új rendje, amely egyebek között megszünteti a kereskedelmi vállalatok — hadd tegyem hozzá, egyes esetekben az ipari vállalatok — bizonyos értelmű monopolhelyzetét. Megszűnnek azok a kötöttségek, amelyekkel eddig a belső piacot a nagykereskedelem tulajdonképpen felosztotta maga között és a kiskereskedelmi vállalatokat arra szorította, hogy szükségleteiket egyes fontos fogyasztói termékekből a kijelölt nagykereskedelmi vállalatoknál szerezzék be. Az áruk adminisztratív elosztása helyett tehát a tényleges kereskedelem módszerei válnak jellegzetessé, uralkodóvá, amikor a jó vagy a felületes kereskedelmi tevékenység jó vagy hátrányos konzekvenciákkal jár magukra a kereskedelmi vállalatokra nézve. Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelem a fogyasztási cikkekben juttatja el a lakossághoz gazdasági fejlődésünk kézzel fogható bizonyítékait, tehát érthető, hogy állandóan a közvélemény reflektor-fényének középpontjában áll. És ez helyes, többek között a következők miatt is : Némileg leegyszerűsítve, a dolgozók munkájának rendszeresen érzékelhető társadalmi elismerése pénzjövedelmükben jut kifejezésre. A pénz — így a forint — értékét vásárlóereje határozza meg, vagyis, hogy milyen mennyiségű áru vásárolható érte. De a gyakorlati /