Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

217 Az Országgyűlés 4. ülése, 1 gal —, s a későbbiekben talán sokkal többet kell tennünk azért, hogy még határozottabban, még erőteljesebben fokozódjék a termelékenység. Ez magával hozza a gazdasági élet minden területén a nagyobb szakértelem igényét. Hogyan állunk a szakértelem növelésével éppen az ifjúság szempontjából? Megyénket tekintve és az előbb említett nagyszámú fiatallal számítva, a fiatalok mintegy 30 százaléka kerül az általános iskola elvégzése után a középiskolába. A visszamaradó létszámból kell évente egyrészt megoldanunk mintegy ötezer fiatalnak a foglalkoztatását, másrészt bizonyos perspektívát adni nekik. Véleményem szerint a segítségadás ebben az esetben két úton történhet. Az egyik az, hogy a meglevő ipari üzemekre a szakmunkás-képzést kell erősíteni, s ezt távlatilag még az ilyen iparilag szegény megyékben is meg kell tenni, ahol a fejlesztés előirányzása megtörtént. A másik út pedig az, hogy meg kell javítani a sokat emlegetett pályaválasztási tanácsadói tevékenységünket. Tapasztalatom szerint sem a szülők, sem a fiatalok, de gyakran még a pedagógusok sem ismerik a szakmák széles skáláját, tehát a pályaválasztás lehetőségeit. Éppen ezért itt szerintem néhány intézkedést kellene tenni. Milyen intézkedésre gondolok? Szélesebb körben kellene alkalmazni, de mindenekelőtt legyártani a különböző szakmákat bemutató kisfilmeket és ezeket az úgynevezett pályaválasztási órákon a fiataloknak be kellene mutatni. Véleményem szerint szervezettebben, többet és jobbat lehetne tenni központilag a sajtó, a rádió, a televízió útján is a pályaválasztási gondolatok felébresztéséért és helyes irányba tereléséért. És még egy gondolatot ehhez. Jó dolognak tartom az iskolákban a szakfelügyelői hálózatot. Felvetem a gondolatot : nem lenne-e helyes éppen a pályaválasztás megjavítása, szervezettebbé tétele érdekében beállítani úgynevezett pályaválasztási szakfelügyelőket, akik éppen ebben a bonyolult kérdésben az iskolák igazgatóinak, pedagógusoknak, vagy adott esetben fiataloknak tartott előadásokkal is segítséget tudnának nyújtani. Egy gondolat középiskolai oktatásunkról. Vajon rendben vagyunk-e középiskolai képzésünkkel? A jövő számára való nevelés szempontjából például somogyi vonatkozásban nagyon számottevő, komoly, szerintem semmi esetre sem lebecsülhető az a fejlődés, amit a második ötéves tervidőszakban értünk el, amikor a középiskolások száma 3500-ról 7000-re növekedett. Azt hiszem, nagyon örvendetes kép ez, de olyan problémát rejt magában, hogy ezeknek a középiskolásoknak a 80 százaléka gimnáziumot végez, így tehát szakmai képzettség nélkül lép ki az életbe. Ugyanakkor az országos gimnáziumi arány 57 százalék. Még nehezíti a problémát az, hogy a gimnáziumi tanulók számának 67 százaléka leány. Ugyanakkor azzal a problémával is találkozunk, hogy a leányoktól az üzemek — még azok is, amelyek nőket foglalkoztatnak — idegenkednek. A megoldás útja e kérdésben — véleményem szerint — a szakközépiskolai átszervezés 10* 57. július 14-én, pénteken 218 erőteljesebb vitele. Azonban éppen ezeknek az iparilag fejletlen, egyébként gazdasági, kulturális vonatkozásban is elmaradottabb megyéknek a problémája úgy jelentkezik, hogy nem rendelkezünk például megfelelő diákotthoni férőhelyekkel. Nálunk jelenleg a diákok 14,3 százaléka lakik kollégiumban, 41 százalék pedig bejáró. Nem rendelkezünk megfelelő tanműhelyekkel és szertárakkal, s még az sincs véglegesen eldöntve, hogy hol milyen szakközépiskola legyen. Itt éppen az utóbbival kezdeném: bár fontosnak, sürgősnek, megfontolandónak, körültekintő tervezéssel megoldandónak tartom a szakközépiskolák kialakítását, mégis sürgetném annak az eldöntését, hogy az egyes megyékben, vagy területeken hol, milyen irányú iskolai oktatás legyen, hogy ennek megfelelően lehessen az elképzeléseket aztán rögzíteni, illetve a fejlesztés érdekében tenni is. Ehhez talán annyit tennék hozzá — mert baj van a gimnáziumi aránnyal —, hogy mi ezekben a megyékben, köztük Somogyban is segítséget kérünk ennek a nagy gimnáziumi aránynak a csökkentése és a szakközépiskolává való mielőbbi fejlesztése érdekében. Ezek pénzigényes dolgok, amelyekről szóltam, de véleményem szerint, szervezeti intézkedésekkel is lehetne még segíteni az előbb már említetteken kívül az iskolai oktatást, vagy a foglalkoztatáson belül a pályaválasztás problémáját. A középiskolák vonatkozásában úgy látjuk: helyes lenne az egységes irányítás érdekében, ha a tanácsok hatáskörébe kerülne a középiskolák és a szakközépiskolák irányítása is. így egy kézben jobban meg lehetne szervezni a tantermek kihasználását és az egyéb eszközökkel való gazdálkodást. A másik ilyen gondolat — bár ezzel, hadd mondjam meg őszintén, itt is már több oldalról vitatkoztak velem, de megemlítem —, a demográfiai hullám leküzdésének elősegítése céljából javaslom, hogy 1970-ig egyes üzemeknél, indokolt területeken azért, hogy a fiatalokat nagyobb előszeretettel vegyék fel és alkalmazzák, el kellene tekinteni a bértételek utáni 25 százalékos terheléstől, részben, vagy egészben. Ezt mérlegelés tárgyává kellene tenni. örömmel hallottam a kormányelnöki beszámolóból, hogy a 4—6 órás foglalkoztatásban a kormány intézkedéseket tesz. Ügy vélem, hogy itt határozott fellépéssel, az intézkedés következetes végrehajtásával valóban segíteni lehet a probléma megoldását. Tisztelt Országgyűlés! Tudatában vagyok annak, hogy a kormány igyekszik a felmerült gondok és problémák megoldására a szükséges intézkedéseket megtenni, mégis azt kérem, hogy vegyék figyelembe az általam is felvetetteket, a gondokat, a problémákat is és a megoldásukra tett javaslataimat is. A beterjesztett kormánybeszámolót elfogadom, s a jövő feladatainak megvalósítását magam is segíteni fogom. Köszönöm a türelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Varga B. István képviselőtársunk.