Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

211 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 212 ahol sokkal nagyobb mértékben kapcsolódnak össze egymással a különböző ágazatok tevékenységei, mert ellenkező esetben egy komplexebben folyó gazdasági tevékenységet egy sokkal egyszerűbben és sokkal kevésbé komplex módon felépített irányító szervezettel kellene működtetni. Ez pedig nem lehetséges, ugyanis az irányító szervezet és a gazdasági tevékenység, a vállalkozások között ellentmondás keletkeznék. Ezért véleményem szerint már a mostani időszakban arra kellene törekedni, hogy a minisztériumok sokkal komplexebb formában, tudományosan alátámasztottabban és a gazdasági folyamatok egész körére kiterjedően lássanak hozzá a különböző fejlesztési folyamatok kialakításához, vagy esetleg a különböző, gyakran visszatérő döntések meghozatalához is. Nemcsak arra gondolok, hogy széles körű műszaki koncepciókat kellene kialakítani, hanem arra is, hogy mindenütt a nemzetközi közgazdasági életben előretörtek olyan módszerek, mint a fejlesztési gócok körül koncentráltan tervezett gazdasági tevékenység; azaz az alaplétesítmény körül legszorosabban megtervezett és együttesen kimunkált gazdasági tevékenység, amely nemcsak a tárca illetékességi körére terjed ki, hanem a folyamatok egészére és ennek következtében kidolgozásuk sokkal nagyobb körültekintést, sokkal nagyobb tudományos és szellemi erőfeszítést igényel, de megvalósításuk sokkal nagyobb gazdasági eredménnyel jár. Abban, hogy az utóbbi években az egységnyi nemzeti jövedelem termelésére jutó beruházások mennyisége növekedett — és ez a viszonyszám, amely az egységnyi nemzeti jövedelem termelés és az ehhez szükséges beruházások között fennáll, romlott — azt hiszem, elég nagy szerepe van annak a körülménynek, hogy nem elég komplexen történik ezen létesítmények megtervezése, ami elsősorban a túlzottan ágazati jellegű szervezeti formákra vezethető vissza. Bonyolultabb az a körülmény is, hogy a jövőben nem utasításokat kell adni, hanem a különböző gazdasági vállalkozások és a gazdasági folyamatokban cselekvő egyének magatartását kell befolyásolni. Az irányítás tehát áttételen keresztül történik, a^az nem közvetlenül, ami sokkal magasabbrendű és bonyolultabb munkát jelent. Egy feladat végrehajtása kapcsán lehet ugyanis valakit alapjában véve csak egy konkrét dologra utasítani, míg a magatartás előírása mindig azt jelenti, hogy a változó helyzetekben, a változó körülmények között kell valakinek, akár gazdasági egységnek, akár egyénnek azokat a célokat követnie, amelyek a gazdasági tervekben és a gazdaságpolitikában megfogalmazást nyertek. Ennek következtében a minisztériumok és a gazdasági vezetőszervek tevékenységében nem ez a szabályos és a régi értelemben vett munkatevékenység adódik, hanem a komplexebb jellegű, tudományosabb alapon nyugvó és az összkormányzat szempontjait előtérbe helyező módszereknek kell előtérbe kerülniük. Ha ezt ilyen módon sikerül a minisztériumi munka során a következő években megvalósítani, akkor nyilvánvaló az is, hogy a kialakuló végső irányítási szervezet sokkal jobb lesz és azonkívül az átmeneti időszakban is megtakaríthatjuk magunknak azoknak a konfliktusoknak zömét, amelyek abban az esetben adódnának, ha az említett ellentmondás fennmaradna. Ilyen módon a miniszteriális és a minisztériumokban folyó tervező tevékenység sokkal nagyobb mértékben közelíti meg az alkalmazott tudományos tevékenység normáit, mert nem is várható az, hogy ezeknek a normáknak a minisztériumok és a gazdasági vezető szervek tevékenységébe való maradéktalan beépítése nélkül megfelelő és helyes gazdasági döntések legyenek hozhatók. Ezért súlyt kell helyezni arra, hogy a tudomány részéről adandó szolgáltatások elérjék azt a színvonalat, amely a cselekvési normák kidolgozásához szükséges. Ebben az esetben az egyes előadók nemcsak saját tudásuk és tapasztalatuk birtokában tudnák a különböző döntéseket meghozni vagy előkészíteni, hanem korszerű tudományos apparátus segítségével, ami biztosítaná e döntések magasabb színvonalát. A tudomány szerepe nem vitatott ma már a különböző termelő folyamatokban. Mindenki elismeri, hogy a tudomány termelőerővé vált. Ennek a konzekvenciáit igyekszünk levonni, ha az nem is történik mindig példamutató gyorsasággal. De ugyanakkor változatlanul fennáll az a probléma, hogy az állami szervezetekben és a gazdasági vezető organizmusokban nem tudott még olyan mértékig teret hódítani a tudományos tevékenység, amilyen mértékben erre szükség van. (Taps.) ELNÖK: Nagy Miklós képviselőtársunknak adok szót. NAGY MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Én is csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik az elhangzott kormányelnöki beszámolót pozitívan értékelték. Meggyőződésem, hogy az abban megfogalmazott program jól szolgálja népünk érdekeit, ezért azt a saját munkaterületemen minden erőmmel támogatom. Amiről szólni kívántam, azt képviselőtársaim a vita során már részletesen kifejtették, ezért a szótól elállók. A kormányelnöki beszámolót elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Hallgassuk meg dr. Hornung Mátyás képviselőtársunkat. DR. HORNUNG MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! A felszólaló képviselők nagy száma és témájuk azonossága mutatja, hogy az ország közvéleményét hónapok óta erősen foglalkoztatja a gazdasági mechanizmus reformja. A Központi Bizottság 1964. évi határozata a fejlődés alapvető egészséges vonásait hangsúlyozva rámutatott bizonyos káros jelenségekre és felhívott azok kijavítására. Ez fordulatot idézett elő gazdasági munkánkban és komoly eredményeket hozott. A fejlődés azonban nem állt meg és a fejlődés a maga eredményei mellett új problémákat hozott felszínre. A párt IX. kongresszusa egyebek mellett igen behatóan, nagy felelősséggel foglalkozott e kérdésekkel és ismét mégha-