Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

213 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 2Í4 tározta a tennivalókat. Mindezeknek egyik következménye a gazdasági mechanizmus reformja is. A reform alapelveit hosszú elemző munka után tudományosan kidolgozták, a kormány most és az elkövetkező időkben rendelkezéseiben és jogszabályaiban bevezeti. Mindannyian tudjuk, hogy belpolitikánk legfőbb célja a szocialista társadalom felépítése. E cél elérésének egyik eszköze a gazdasági reform, amellyel hatékonyabbá akarjuk tenni gazdasági tevékenységünket. Korszerű, a mai időknek, a mai technikai színvonalnak, a minden téren elért fejlettségi foknak megfelelő eszközök bevezetéséről- és alkalmazásáról van' szó. A reform alapelveiről, irányairól ma már nem sok vitának van helye, ez már a kormány határozatai révén a megvalósulás útján halad. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez dogma, amelyen változtatni nem lehet. Lehet, sőt kell változtatni, ha a menetközben szerzett tapasztalatok ezt szükségessé teszik. Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelen, hogy Szabolcs megye dolgozóinak közvéleményét is erősen foglalkoztatja az új gazdasági rendszerre való áttérés. Megyénk dolgozói bizakodva várják szocialista társadalmunk építésének ezt az újabb állomását. A párt és a kormány eddigi politikája garancia arra, hogy a bevezetendő új gazdasági mechanizmus egybeesik dolgozó népünk érdekeivel. Erre a bizalomra hivatkozva engedtessék meg nekem, hogy foglalkozzam megyénk egyik igen égető problémájával, a munkaerővel és az elhelyezkedési lehetőségekkel. A kormány elnökének beszámolója megelégedéssel említette a természetes szaporodásban bekövetkezett örvendetes változást. SzabolcsSzatmár megye demográfiai szempontból az ország egyik legfontosabb megyéje. Az 1960— 1965-ös években megyénk adta az ország természetes szaporodásának egyhatodát. Ennek ellenére a megye lakossága évről-évre fogy, mivel a munkába lépő nagyszámú munkaerő megyén belüli foglalkoztatását megközelítően sem tudjuk biztosítani. Ennek következményeként évente mintegy 10 000 ember hagyja el a megye területét. Ezenkívül majd 30 000 az ingázó dolgozók száma, akik lakóhelyük fenntartása mellett családjuktól távol, az ország kü' lönböző részein keresnek munkaalkalmat. Az országosnál jóval kedvezőtlenebb a megyében élő népesség foglalkoztatottsága is. Míg országosan a foglalkoztatható népesség 82 százaléka az aktív kereső, addig megyénkben ez az arányszám csak 74. Országosan 100 aktív keresőre 112 inaktív dolgozó és eltartott jut. Nálunk ez a szám 154. Mindezekből megállapíthatóan megyénk foglalkoztatottsági színvonala az eddigiekben sem volt kielégíthetőnek mondható. A nehézséget az elkövetkező időben fokozni fogja az a sajátos demográfiai helyzet, hogy az 1970-es évekig igen nagy létszámú korosztályok érik el a munkaképes kort. Ugyanakkor, amikor ezek a korosztályok mint elhelyezkedésre váró munkaerők jelentkeznek, a nyugdíjképes korba lépő korosztályok létszáma viszonylag alacsony. A munkaerőgazdálkodás fő problémája, -hogy a munkába lépő fiatalok mennél nagyobb hányadának tudjuk a megyén belüli foglalkoztatottságát megoldani. Ez nemcsak azért jelent fokozott felelősséget, mert minden egyes ember, család életkörülményeit leginkább befolyásoló. tényezőről van szó, hanem mert éz a téma megyénk gazdasági és mondhatom, politikai életének egyik legproblematikusabb kérdése. A foglalkoztatási színvonal javítása és a megye gazdasági fejlődésének" meggyorsítása érdekében a kormány számos intézkedést tett. A második ötéves tervidőszak alatt több mint 6 milliárd forint beruházást eszközöltek megyénkben. A beruházások csaknem 80 százalékát a termelő ágazatok kapták. Jórészt ennek eredményeként az ipari, építőipari és egyéb nem mezőgazdasági ágazatokban jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor azonban a mezőgazdaság szocialista átszervezése révén meggyorsult társadalmi átrétegződési folyamat eredményeként a mezőgazdaságban csökkent a keresők száma. A korábban a mezőgazdaságban dolgozók jelentős része más termelési ágban vállalt munkát, illetőleg nyugdíjassá vagy eltartottá vált. Emiatt 1960-hoz viszonyítva à mezőgazdaság aktív keresőinek száma mintegy 30 százalékkal csökkent. Mindez együttesen azt eredményezte, hogy a nem mezőgazdasági munkahelyek számának jelentős növelése ellenére a megye foglalkoztatási színvonala nem javult, ugyanakkor még mindig magas maradt a mezőgazdaságban dolgozók arányszáma is. Örömmel hallottam a kormány beszámolójában, hogy a kormányprogramban a vidéki ipartelepítés továbbra is előnyben részesül. A kormány tehát a lehetőséget megadja. Az állam gazdasági szerveire, vállalataira hárul az a feladat, hogy a lehetőségekkel éljenek. A fővárosból kitelepítendő különböző profilok megyénkben történő meghonosításával vállalataink már eddig is jelentősen bővítették tevékenységük körét és így az általuk foglalkoztatott munkavállalók létszámát is. Feltétlenül hangsúlyozni kell azonban,* hogy ezeket a problémáinkat nem lesznek képesek egymagukban megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Az 1966—1970-es évek között a munkaképes korba lépő, tovább nem tanuló fiatalok száma megyénkben az elvégzett számítások szerint körülbelül 63 000 főre tehető. E létszám mintegy 40 százaléka szakképzettséget nyert fiatalokból fog állni. Ezek elhelyezése a megyében nagyjából biztosítottnak látszik. A fő problémát elsősorban a kb 40 000 szakképzetlen fiatal munkába állítása jelenti. Ezeknek csaknem 60 százaléka leány, ennélfogva még vándoroltatásuk is problematikus. Éppen ezért szükségesnek látszik e munkaerőforrásnak a mezőgazdaságba történő irányítása, annyival is inkább, mivel 1970-ig nyugdíjazás és kiöregedés miatt a mezőgazdaságban mintegy 22 000 fő részére nyílik munkalehetőség, összegezve tehát a számítások eredményeit, előreláthatólag 20 000re tehető azoknak a fiataloknak a száma, akiknek részére a megyében munkaalkalmat biztosítani nem tudunk. Azt is figyelembe kell venni, hogy ha a vál10 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ